Az árvíz megannyi nem kívánatosat vet partra. A most levonuló árhullám piszkát takaríthatja az ország, legalább az augusztus 20-a szellemét megidéző fővárosi tűzijátékig, vagy annál is tovább. A választásokon hatalomra vergődöttek áradata is felszínre hozta a magáét. Vannak egyfelől a hálapénzesek, akik elkötelezett pártosságukért cserében megkapják a maguk harminc ezüstpénzét, másfelől meg az önfejű önjelöltek. Hogy e két csoportba tartozók közül kit részeltetnek majd a kegyben, amelynek hála, az illető elfoglalhatja a közszolgálati televízió elnöki székét, mi sokan, de nem elegen, még nem tudjuk. Gondolom, „az ország akárhogy is megválasztott vezetői” ellenben igen. Görgey kultuszminiszter úr már megmondta a Nemzetivel kapcsolatban: a pályázat nem több látszatdemokratikus intézkedésnél. Miért lenne hát korrekt a királyi tévére kiírt látszatdemokratikus vircsaft elbírálása?
Az eddig megismert pályázók zömének televíziós életművét nagyon-nagyon jóindulatúan fogalmazva sem járja át a közszolgálatiság szelleme. Lóduljon meg mindenkinek a fantáziája, s képzelje maga elé, milyen ízléses lenne az Anettka-féle m1, ahol a bemondó hölgyek félmeztelenül mondanának be, a meteorológusok pedig szexi bőrcuccban jeleznék előre az időjárást. Vagy mondjuk a Fridi irányította köztévé se lenne kutya. Az ő elnöklete alatt az Amerikából jöttem, pontosabban az Amerikából hoztam játék szellemében megismerhetnénk, miféle műsorok simítják biliárdgolyószerűre az Egyesült Államok átlagnézőinek agyvelejét. Természetesen saját terméknek álcázott produkciók jelmezében.
Nagy hangon kikiabált demokrácia ide, netán oda, a karakán Siklósi Beatrixnak annyi az esélye, akár Gastonnak, a szerencsétlen oroszlánfókának volt a túlélésre, aki a prágai állatkertből tempózott az árvíz tajtékain egészen Németországig.
origo.hu
Mérgezés miatt meghalt egy pár Komárom-Esztergom vármegyében
