Antiszemitizmus Hellászban

Celeste A. Wallander a Foreign Affairs című tekintélyes amerikai folyóirat – amelyet a magyar televízió egynémely, közpénzen túlfizetett sztárja havilapnak hirdetett – ez évi hatodik számában az Orbán-kormányt antiszemitizmussal vádolta. Vádját éppen úgy nem igazolta, mint a mostani budapesti amerikai nagykövet, aki kijelentette: ilyen antiszemitizmust, mint itt, a világon sehol nem tapasztalt.
Wallander szerint, ha lehetett volna, hazánkat kizárták volna az észak-atlanti katonai szervezetből, amely azonos értékeket valló országok szövetsége.
Ennek a szövetségnek a tagja Görögország is, mely ország a számos jugoszláviai háború során rendíthetetlenül állt ki Milosevics mellett. Akkor is, amikor a NATO éppen Belgrádot bombázta. Vagy korábban, amikor a srebrenicai mészárlás zajlott. Ennek a szövetségnek a tagja az a Görögország, amely nem ismeri el hazája területén a macedónok létezését sem, nemhogy kisebbségi jogait. És ennek a szövetségnek a tagja az a Görögország, ahol az állampolgároknak még tavalyelőtt is a személyigazolványukba ütötték vallási hovatartozásukat.
De mivel amerikai részről az antiszemitizmus vádja az, amelyik a legsúlyosabb vádként hangzik el, talán érdemes szemlézni a Helsinki Monitor Kisebbségjogi Csoportja – Görögország elnevezésű szervezet hatalmas, csaknem hetven oldalt kitevő, 341 lábjegyzettel, számos melléklettel, fakszimilével gazdagított jelentését, amely a görögországi antiszemitizmust vizsgálja.
A napokban világot látott, 2002. novemberi jelentés címe: Antiszemitizmus Görögországban – a mai helyzetkép: 2001–2002. Kezdjük a szemezgetést ezzel a sommás megállapítással: „A görög kormány mind a mai napig nem foglalt keményen és egyértelműen állást az antiszemitizmussal szemben”, noha a legszélsőségesebb, zsidógyűlölő kitételek röpködnek politikusok, újságírók, a kulturális élet csillagainak szájából.
Az EU által szponzorált Lambrakisz Kutatási Alapítvány felmérése szerint a görögök 57 százalékának ellenszenvesek a zsidók. Egy jellemző hang az Athen News c. lap 2001. III. 16-i számából: „Zsidó vagyok, és soha nem tapasztaltam akkora rasszizmust, mint Görögországban. Tavaly Mükonosz szigetén egy taxis – amikor meghallotta, hogy férjemnek kelet-európai samponvállalkozása van (nem tudván, hogy zsidók vagyunk) – azt mondta: »ha vannak ott zsidók, ölje meg őket, és főzzön belőlük szappant samponbizniszéhez… Ilyen szövegeket hallottunk fogászoktól, üzletemberektől…«”
Jellemző, hogy az állami TV NET csatorna megbízásából készült felmérésből kiderült, a görögök 43 százaléka ad hitelt annak a híresztelésnek, hogy a szeptemberi New York-i terrortámadás előtt a Világkereskedelmi Központban dolgozó négyezer zsidót figyelmeztették: maradjon otthon. A megkérdezetteknek csak a harminc százaléka nem hitte el a híresztelést. Ez pedig nem csoda, hiszen a görög sajtó széltében-hoszszában tárgyalta az „értesülést”, akár a kormányzó szocialista párt, a PASOK és a többi három nagy párt legalább egy-egy politikusa. Amikor David Sasson, az athéni izraeli nagykövet az ügyben tiltakozott, az ellenzéki Új Demokrácia párt vezetője, George Karacaferisz, akinek saját tévéje és tévéműsora is van, nyíltan megfenyegette a zsidó származású görög állampolgárokat, akiket ötödik hadoszlopnak nevezett, és kizárta őket a „nemzettestből”. A tiltakozással kapcsolatos vitában Szteliosz Papatemelisz, a PASOK második embere, a közrend volt minisztere tettetett naivitással megkérdezte, miért nem hozták nyilvánosságra a Világkereskedelmi Központban életüket veszített zsidók neveit? Az említett bulletinben pedig ez a felhívás jelent meg: „Figyeld a cionista típusú összeesküvéseket és a mai globalizációs szervezeteket… amelyek a világot irányítják pénzzel és vétójukkal. Céljuk leigázásunk… Tanulmányozzuk újra a Cion bölcseinek jegyzőkönyvét, hogy lássuk, mit akarnak.” E szöveget az Elefteri Ora című napilap is kinyomtatta.
Karacaferisznek nemcsak tévéállomása, de napilapja is van, amelyben szintén odavágott az izraeli nagykövetnek, akit óvott attól („Kedves Sassonom” stílusban), hogy antiszemitának nyilvánítson mindent, ami anticionista.
A világhírű zeneszerző, Mikisz Teodorakisz is beszállt a terrortámadás körül kialakult vitába. Kijelentette: nem véletlen, hogy eddig nem tartóztattak le senkit elkövetéséért. Ugyanis rossz helyen keresik őket, mert Afganisztánban ilyen technológiai és szervezési képességekkel nincsenek megáldva az emberek…Értsd, teszi hozzá a jelentés, a zsidók állnak e mögött is.
Görögországban a zsidó lakosság 87 százalékát kiirtották. Ötezer lelket számlál most a diaszpóra, akik közül háromezer Athénban él.
Ez azonban – derül ki a jelentésből – hidegen hagyja az ortodox egyházat, amely nem oldotta fel a zsidókat Jézus Krisztus kereszthaláláért, és őket „teoktoni”-nak, istengyilkosoknak nevezi, akiknek a megbüntetéséért imádkozik. Az ortodox egyház zsidó összeesküvésnek minősítette azt, hogy 2000 novemberében a kormány elhatározta, törli a vallást a személyi igazolványokból.
Az egyház egyik népszerű tagja, Nektariosz Mulaciotisz akrimandrita – a Rokizó barátok mentora – könyvében elmondja, mi vonzotta a zene területére: „Görögországban, mint Mikisz Teodorakisz megmondta, a cionisták uralják a lemezipart, a Minos Matsast, a SONS-t, a Columbiát, a Philipset, és így adagolják be nekünk azokat a hangokat, amelyek hosszú távú érdekeiket szolgálják.”
A görög sajtó azonban nemcsak a szeptember 11-i híreszteléseket publikálta hírként, hanem azt is, hogy az izraeliek halott palesztinok szerveivel kereskednek, és fogságba ejtett arabokon orvosi kísérleteket hajtanak végre. A sztori idén, április 2-án három lapban is megjelent (Ta Nea, Elefterotipia és az Apogevmatini – az utóbbiban címoldalas hírként). Az Elefterotipia – a legnagyobb példányszámú görög lap, neve sajtószabadságot jelent – ezt írta: „A Palesztin Orvosok és Gyógyszerészek Görög Egyesülete azzal vádolja az izraeli megszálló erőket, hogy halott palesztinok emberi szerveit ellopják és az arabokat kísérleti nyulakként használják.” A Ta Nea szerint „szerveket lopnak holt palesztinoktól, akiknek életét izraeli fegyverek vették el”.
Az izraeli nagykövet nyilatkozatát – amely mindezt „borzalmas hazugságnak” nevezi – az Apogevmatini jelentette meg az egyesület elnökének nyilatkozata kíséretében. Hasszan Kuci elmondta: „Tudtuk, miként reagálnak… Amit Izrael tesz, annak terrorizmus a neve… Minden, amit mondtam, igaz.”
A jelentés szerint a kormányzó PASOK párt és a Szimitisz-kormány tagjai olyan véleményeket hangoztatnak, amelyek szerint a zsidók már a holokausztnak nem áldozatai, hanem elkövetői. A görög parlament elnöke, Aposztolosz Kaklamanisz a palesztinok ellen elkövetett „népirtásról” beszélt, emiatt Izrael állam tiltakozott a görög kormánynál. A tiltakozásra Krisztosz Protopapasz a felnyílt sebre még sót hintett, amikor közölte: Kaklamanisz „a törvényhozás és a görög nép érzelmeit fejezte ki”.
Szteliosz Papatemelisz, a szocialista PASOK közrendért felelős volt minisztere a televízióban „Izrael neonáci tetteiről” beszélt, Georgiosz-Alekszandrosz Mangakisz korábbi igazságügy-miniszter pedig az Elefterotipia április 2-i számában kifejtette: „Minden lelkiismeretes görög a palesztinok mellett van, akik a rasszizmus és náci atrocitás új áldozatai.” Egy újságíró pedig az izraeli nagykövet más ügyben hangoztatott tiltakozását úgy kommentálta, hogy az a „húsvéti zsidó pasától” érkezett.
A görög társadalmi élet legkülönbözőbb képviselői folyamatosan felelősségre vonják a görögországi zsidókat, amiért nem hajlandók – a nyugat-európai vezető zsidó értelmiség kritikus részét követve – Izraelt bírálni az ott elkövetett emberjogi sértések miatt.
Hogy ízelítőt adjunk, milyen cikkek jelennek meg a görög sajtó vezető termékeiben, íme Andreasz Rumeliotisz tévékritikája az Elefterotipiában, amelynek ezt a címet adta: A zsinagógán kívül.
„A zsidók külön nemzet… eladnak és megvesznek bennünket… mindenütt ők rángatják a drótokat… Hitler ezt felismerte, és szappant készített belőlük. Országról országra vándorolnak, degeszre tömött pénztárcával…” Az így megütött hang az olvasókban is visszhangra talált. Egy április 4-i olvasói levél: „A zsidók elfelejtették azokat az éveket… amikor kínzóik odavonszolták őket a kemencébe, műtrágyát, vécépapírt és szappant készítettek belőlük.”
A lapok olvasói az Egyesült Államokat rutinszerűen Izrael gyarmataként aposztrofálják. „Beszüremkednek a társadalmakba. Először eljátsszák a szerencsétlen ördögöket, hogy megsajnálják őket, majd pedig – ha eljő az idő – torkon ragadnak bennünket.”
Az Elefterotipiának, e népszerű napilapnak állandó rovata van A második holokauszt címmel. Karikatúrával díszítve. A címoldalas karikatúrák egyike Saront ábrázolja, amint kijelenti a palesztinokról: „Likvidáltuk őket, és most már megnyugodhatunk.” Egy tipikus zsidónak ábrázolt figura ezt feleli: „Hitler is ezt gondolta rólunk, Saron.” Egy másik napon a karikatúrán Saron és Bush látható a Noé bárkája 2 feliratú hajón. Bush: „Saron, most milyen állatfajtákat mentenek meg?” Saron: „Kettőnket.”
Dimitrisz Hancopulosznak a Ta Nea április 1-jei karikatúrája egy Dávid-csillaggal dekorált, géppisztolyos izraeli katonát ábrázol. Előtte egy rongyos palesztin térdepel. Háttérben egy város füstölgő romjai. A katona: „Nem sajnálom azt tenni veled, amit a nácik tettek velünk. Sajnálom viszont azokat, akikkel te csinálod azt, amit mi csinálunk veled.”
Az Etnosz napilap egy nappal később Saront és Busht mutatja, amint náci uniformisban egy koncentrációs tábor előtt masíroznak. Őrtorony, szögesdrót, térdeplő rabok. Felirat: „Ramallauschwitz”. Saron Bushoz: „Világführer, bennünket utálnak.” Bush: „Tehát vagyunk.”
Az Ethnos on Sunday néven megjelenő hetilap rajza két izraeli katonát mutat. Az egyik késsel fenyeget egy rémült palesztint. A másik egy kis palesztint fektet keresztbe térdén, és hátba döfi, miközben odaszól bajtársának: „Ne érezz bűntudatot, testvér! Nem szenvedni, hanem tanulni mentünk Auschwitzba és Dachauba.”
Sztatisznak, a híres karikaturistának az Elefterotipia április 11-i számában megjelent karikatúrájában egy embereket irányító náci katonahulla áll két sor palesztin között, akik épp a Golgotára menetelnek. A katonahulla: „Akiket a rossz Saron és a rossz Bush gyilkolt meg, balra! Akiket a jó Peresz és a jó Powell ölt meg, jobbra!”
Az izraeli követség előtt rendezett tüntetéseken gyakran feltűnő fiatalok kedvenc trikóján ez a legnépszerűbb felirat: „Fuck Israel”. (Melynek fordítása meghaladja e lap ízlésbeli tűréshatárát – L. I.)
A temetőkben elkövetett vandalizmus nem ritka. Az idén július 4-én a Rodosz szigetén felavatott holokauszt-emlékmű sem menekült sorsától. Tíz nappal felavatását követően részben lerombolták. A görög lapok az ilyen incidenseket azzal kommentálják, hogy Európa egyéb részeiben, főként Franciaországban az ilyen incidensek sokkal gyakoribbak.
2002 tavaszán az athéni izraeli nagykövetség ötoldalas, bizalmas jelentést írt arról, hogy Görögországban március óta jelentősen megnőtt az antiszemita kijelentések száma. A jelentést elküldték a nagyobb amerikai zsidó szervezeteknek. A jelentés szerint ez már az azonnali veszély és fenyegetettség érzetét okozza a görög–zsidó közösség tagjaiban, ezért felvették a kapcsolatot a nagykövetséggel. Ezt követően a Simon Wiesenthal Központ Kosztasz Szimitisz görög miniszterelnököt szólította fel, hogy ne tolerálja tovább szótlanul az Izrael-ellenes fanatizmust, mely zsidóellenes gyűlöletté degradálódott vezető értelmiségiek és politikusok körében. A központ figyelmeztette Szimitiszt: ha tétlen marad, az megmérgezheti a 2004-es olimpiai játékokhoz vezető környezetet. Hasonló figyelmeztetést bocsátott ki más amerikai zsidó szervezet is.
A bizalmas jelentést valaki kiszivárogtatta a Jerusalem Post c. izraeli napilapnak. Erre Takisz Mihasz így reagált az Elefterotipia július 2-i számában: „A jelentés szerint a zsidók itt veszélyben vannak, mert a nyilvánosság, a politikusok és a sajtó elítéli a palesztinok lemészárlását… ez új fejezetet nyit a görög kormány és az amerikai zsidó elemek amúgy sem meleg viszonyában.” Mihasz a jelentésért a görög zsidókat tette felelőssé. A zsidó közösség vehemensen tiltakozott, amiért a követség a feje fölött átnyúlva külföldre ment a jelentéssel. A zsidó közösség az Elefterotipia július 7-i számában kijelentette: nem tudott a jelentésről, és tagadta, hogy tagjainak a görögországi antiszemitizmus növekedése miatt rossz érzéseik lennének.
Az amerikai zsidó szervezetek tiltakozását görög ellentiltakozások sorozata követte, e tiltakozások alaphangját az az állítás jellemezte, mely szerint az izraeliek ismert gyakorlata mindenkit antiszemitának bélyegezni, aki nem cionista, és hogy amit az amerikai zsidó szervezetek tesznek, az gonosz beavatkozás egy másik ország belügyeibe, és célja a cenzúra. A vitába beszállt az athéni izraeli követség is, amely éles hangú viszontválaszt kapott egyebek között Sztatisztól.
A jelentésben olvasható legfrissebb tiltakozás a párizsi Wiesenthal Központ október 15-i levele a görög belügyminiszterhez, amelyben felszólítja, zárassa be Karacaferisz gyűlöletet sugárzó tévéállomását. A követelésre egy újságíró, Jannisz Triandisz védelmébe vette Karacaferiszt. Triandisz itt észrevételezi azt is, hogy az 54. frankfurti könyvvásáron a német, a magyar, a lengyel, az osztrák és a francia standokon domináltak a holokauszt témájú könyvek. Hozzáteszi: a filmek terén ugyanez a helyzet. Vajon egy szörnyű esemény emlékének fenntartásáról van-e szó, kérdi, vagy egyszerűen arról, amit Norman Finkelstein „holokausztiparnak” nevezett (Finkelstein könyvének görög kiadását a londoni Verso kiadó engedélyezte, ellentétben a magyar kiadással – L. I.).
Az újságíró végül Jorgosz Margaritisz történelemprofesszort idézi, aki szerint Európa igyekszik megvédeni magát úgy, hogy Amerika nyomására reagálva megvizsgálja álláspontját a zsidókkal kapcsolatban, mely folyamat vége a bűn alóli felmentés és az autonómia elérése.
Ennyit azokról a közös értékekről, amelyek a Foreign Affairs szerint a NATO-t összetartják. Vajon mit írt volna Celeste A. Wallander Magyarországról akkor, ha ezeknek „a közös értékeknek” Görögországhoz hasonlóan mi is a birtokában lennénk vagy lettünk volna az Orbán-kormány idején?