Hatalmi gyűlöletbeszéd

Az MSZP kampánylapja, a Népszava szombati számában Bárándy Péter MSZP-s igazságügy-miniszter kijelentette: „Az államnak igenis kötelessége megmondania, mit szabad árulni a könyvesboltokban és mit nem.” Ilyen, a demokrácia egyik alapintézménye, a szólásszabadság ellen irányuló mondat felelős miniszter szájából nem hangzott el a rendszerváltás óta. Bárándy mondata a hatalom minden eszközét kezében tartó kormánytag veszélyes gyűlöletbeszéde, amely egyszer és mindenkorra kizárja őt a demokraták köréből. Ez a mondat magyarázhatatlan. Kivéve Rákosi, Kádár, Sztálin vagy Hitler udvartartásában. A magyarországi sajtóviszonyokra jellemző, hogy az újságírók Bárándyt hagyták tovább beszélni. Az is, hogy a szólás szabadsága ellen kilátásba helyezett fenyegetés sem szombaton, sem vasárnap, sem hétfőn nem tűnt fel a fősodratú médiának. Erre sincs magyarázat. De arra sincs, hogy a legnagyobb ellenzéki párt e mondat elhangzása – vagy akár Orbán Viktornak Juhász Ferenc honvédelmi miniszter általi leantiszemitizálása – után vidám, baráti sportmérkőzést vív a szólásszabadságot megfojtani készülő kormánypárttal.
Az MSZP egyik leghazugabb választási ígérete az volt, hogy nem a társadalmat megosztó ideológiával törődik, hanem azzal, ami az embereket valóban érdekli. Most ennek épp az ellenkezőjét teszi. Bárándy Péter már ki tudja, hányadik interjújából derül ki: rögeszmésen foglalkoztatja annak a lehetőségnek a megteremtése – és erre mérhetetlen energiát fordít –, hogy Magyarország három-négy elmebetegjét, akik Auschwitzot (netán Vorkutát) tagadják, rácsok mögé lehessen dugni. Ugyanakkor – az SZDSZ ultraliberális ideológiáját megvalósítva – a bűnözők életén minden lehető módon könnyíteni kíván, a bűnözőknek Makarenkó óta a Szovjetunióban és a hatvanas évek óta nyugaton csődöt mondott „nevelési” szándékait hangoztatva. Miközben Európa – az Egyesült Királyságtól Franciaországon át Finnországig – drákói módon szigorít, az adott ország kormányának politikai színezetétől függetlenül.
Hogy Bárándy éppen a valódi liberális gondolkodástól leginkább elrugaszkodott módon, a szabadságjogok kurtításával akarja növelni az állami erőszakot, megdöbbentő jelenség. Társadalmi veszélyességüket tekintve arányba sem hozhatók a szobájuk magányában „tiltott” könyveket olvasó hóbortosok befolyása és az igazságszolgáltatási gépezet urának rendelkezésére álló eszközök. Az enervált arcú, mondandóját mesterkélten túlfinomult kézmozdulatok kíséretében előadó Bárándy álnyájas mosolya mögül kivillant a Tyrannosaurus Rex állkapcsa, amint el akarja harapni a magyar szólásszabadság amúgy sem túl fejlett gerincét.
Bárándy nemcsak a magyar demokráciába rúgott nagyot, de az amerikaiba is. Főnöke washingtoni útjáról hazatérőben éppen most jelentette ki: nem hódolt be Washingtonnak, pusztán két olyan ország együttműködéséről van szó, amelyek azonos értékeket vallanak. Súlyos tévedés. Az Egyesült Államok igazságügyi minisztériumában portásként sem szolgálhatna, aki szerint „az államnak igenis kötelessége megmondania, mit szabad árulni a könyvesboltokban és mit nem”. Ez ellen véd az amerikai alkotmány 1791-es módosításai közül a legszentebb, az első módosítás, amely garantálja, hogy az államnak semmilyen szerepe ne lehessen abban, ki mit jelentethet meg.
Bárándy magyarázatként hozzáteszi: „Nem lenne jó, ha a polcokon ott lenne egy kézikönyv arról, hogy gyártsunk atombombát.” Nos, ahogyan a nyugati világ, úgy Magyarország szakembereinek polcain is ott sorakoznak az atombomba gyártásához szükséges könyvek. Ezt tudománynak nevezik. De ha akadna egy magyar multimilliárdos, aki hozzákezdene az atombomba gyártásához, azt le kellene tartóztatni.
Miként Bárándyt is, ha az 1956-os magyar szabadságharcot vérbe fojtó párt utódpártjának néhány, a hatalmat most kezében tartó tagja ezeket az iszonyatos szavakat megvalósítva visszavezet bennünket a totalitarizmus borzalmas világába.