Kína, a vonakodó nagyhatalom

Kínában a hét elején alighanem a hszinsziangi földrengés és a mintegy háromszáz áldozat a fő téma. A hirtelen jött tragédia mégsem feledtetheti, hogy fontos vendég látogatott Pekingbe. Colin Powell amerikiai külügyminiszter távol-keleti körútját – Kína mellett Japánban és Dél-Koreában is tárgyal – aligha túlzás sorsdöntő stratégiai látogatásnak nevezni. Powell nem lehet biztos abban, hogy az Irak elleni amerikai fellépést bizonyos ellenérzésekkel fogadó ázsiai országok Washingtonnal azonos következtetésekre jutnak a főbb világpolitikai kérdésekben. Ebben a sorban alighanem Kína a „kemény dió”, nem csoda, hogy Powell látogatásától a politikai elemzők nem is várnak áttörést.
Peking hónapok óta nyílt elszigetelődési politikát folytat, a térség egyensúlyát fenyegető új kihívásokra szándékolt tétlenséggel felel. A legszívesebben távol tartaná magát az iraki konfliktustól, de már csak Észak-Korea miatt sem teheti – a két esemény szorosan összefügg, és ezt a kínai kommunisták is tudják. Cseppet sem meglepő, hogy Powell pekingi tárgyalásain mindkét témát alaposan körüljárták, a vendéglátók azonban semmi jóval nem kecsegtették az amerikai külügyminisztert. Ha a washingtoni „héják” valamivel több konkrétumot szerettek volna kipréselni az új főtitkárból, Hu Csin-taóból, máris nyilvánvaló, hogy nem érték el céljukat. Peking álláspontja változatlan – az iraki válságra politikai megoldást kell találni, hangoztatják minden lehetséges alkalommal. Mindez nyílt elutasítással ér fel, hiszen Powell nyíltan szorgalmazza egy új BT-határozat megfogalmazását, amely katonai erő alkalmazását is lehetővé tenné Irakkal szemben. Hasonlóan eredménytelennek bizonyult az észak-koreai válság közös elemzése – az Egyesült Államok nagyobb diplomáciai segítséget remél Kínától, de ők vonakodnak, hiszen a „gonosz tengelye” már holnap is bővíthető, akár a Pekinggel baráti viszonyban álló országokkal is. Az a tény, hogy a tárgyalások után a két fél közleményben szögezte le, egyaránt komoly aggodalommal figyelik Phenjan atomfegyver létrehozására irányuló tevékenységét, valójában még legkisebb közös többszörösnek is sovány, jelentéktelen részmegállapítás.
Jóllehet Kelet-Közép-Európából nem mindig tűnik ki világosan, de Kína máris Ázsia elsőrangú nagyhatalma. Jelenlegi politikai viszonyai, példátlan ütemben fejlődő gazdasága, kimeríthetetlen emberi tartalékai, regionális állása mind-mind a küszöbönálló történelmi fordulatot sejtetik. Még akkor is így van ez, ha – Oroszországhoz hasonlóan – jelenleg szüksége van az olajra, és éppen ezért nyíltan nem fordul szembe a hegemón amerikai törekvésekkel. Kína azonban marad a helyén, még ha az olajtartalékok vagy más ügyek miatt keresztes hadjárattal is pecsételik meg Szaddám Huszein sorsát.