Dussardier szomorúan tolta maga előtt a boronát a mezőn a félretaposott csizmájában, miközben a régi szép időkről ábrándozott, amikor még traktorja is volt. – Ki gondolta volna, hogy öt év alatt ekkorát fordul a világ? Macron azt ígérte, jó lesz. Hogy Ukrajna csatlakozásával előrébb leszünk, meg hogy mindenki jól jár… 2030. május elsején még pezsgőt is bontottam, én marha. Csak ezért ittuk meg a házassági évfordulónkra félretett Dom Perignont, Françoise egy hétig nem szólt hozzám… Aztán meg mi lett? Támogatás nuku, szinte mindent elvettek. Még ezt a vézna kis ökröt is milyen nehezen tudtam beszerezni… – borongott.

Arra gondolt, mindennek ellenére még akár élhető is lehetne ez a helyzet, hiszen már egy ideje beletörődött abba, hogy máról holnapra éljenek. Eladni ugyanis nem lehetett a kis gyér terményt, amivel a saját napi fogyasztásukat fedezték. – Legalább nem génmanipulált sz…rt eszünk, ez is valami – szokta mondogatni. Szóval mindez még akár el is menne. Csak hát… Csak hát a szomszédos tanyán élő Omar családnak nem volt ínyére a munka. Ők inkább Dussardier földjéről válogatták össze a zöldségeket. Kipróbált mindent, de az araboknak végül mindig sikerült megrövidítenie a családját. Omaréknak ugyanis nyolc gyerekük volt, akiket az arab családfő fifikás módon különböző irányokból küldött rá Dussardier földjére, s így még a francia tulajdonos legnagyobb elővigyázatossága ellenére is sikerült elcsenniük valamit.

– Bordel de merde! – káromkodott dühösen hősünk, s még a boronába is belerúgott egy nagyot. Most végre elszánta magát: akár gyalog is elmegy Párizsba – a vasúti és az országúti tömegközlekedés már évekkel korábban leállt –, s akár egyedül is tüntetni fog a La Santé börtön előtt, ahol a koncepciós perben elítélt Marine Le Pent immár hat éve tartották fogva.