A közéleti szereplők szavainak súlya van. Különösen most, az egyre hevesebb kampányban. A politikai show harsány. A retorika túlfűtött. A történelmi párhuzamok egyre meghökkentőbbek.
A legújabb baloldali messiás egyre magasabbra srófolja portyázásain a gyűlöletbeszéd hangerejét.
A fröcsögést tapsolók szeme könnybe lábad. Tekintetük homálya nem engedi látni, hogy az imádott vezér egyre mélyebbre süllyed. Egyre mélyebbre.
Joseph Goebbels, Kádár János, Gyurcsány Ferenc – Magyar Péter országjáró „szeánszain” történelmi alakok nevével dobálózik. Nem véletlenül: minél sötétebb árnyakat vetíteni a jelenre, minél drámaibb képekkel hergelni a közönséget. Csakhogy a történelem nem kampányplakát, hanem nemzeti emlékezet.
Amikor valaki a hírhedt náci propagandaminisztert, a kommunista diktatúra első emberét és a 2006-os rendőri brutalitás politikai felelősét egyetlen, üres retorikai eszköztárba gyúrja, az nem forradalmi bátorság, hanem aránytévesztés.
Aki mindent diktatúrának nevez, az kiüresíti a fogalmakat. Aki minden vitapartnert történelmi rémképekkel azonosít, az a saját politikai tőkéjét éli fel.
A politikai vita lehet éles. Lehet szenvedélyes. De Magyar Péter dagályos, indulatba fojtott szónoklatai szavanként csepegtetik a gyűlölködés mérgét a közbeszédbe. Amit művel, az fényévekre áll attól, amit felelős államférfiúi magatartásnak nevezünk.
A bosszúvágy hajtja pódiumról pódiumra, miközben a politikai performansz egyre silányabb, egyre agresszívebb és felelőtlenebb.
És itt érkezünk el a lényeghez. Aki a múlt legsötétebb korszakait idézi meg napi politikai haszonszerzés céljából, az nem rendszert vált, hanem mércét rombol. Aki valódi vezetőnek készül, annak nem hangerőben, nem indulatban kell felülmúlnia ellenfeleit, hanem felelősségben, arányérzékben és tartásban. A Tisza vezérének minden hamis, indulatoktól túlfűtött pátosza csupán saját politikai ürességét harsogja.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!