Az MSZP helyi politikusai cáfolják, hogy közük lenne a feljelentéshez. Sőt, azzal fenyegetőznek, ha nem bizonyítja állításait, rágalmazásért feljelentik. Ön mégis kitart a véleménye mellett. Miért?
– A választási kampányban a szocialisták arról beszéltek, hogy minden kormányzati ügy gyanús, sáros. A lejárató taktika részeként rengeteg feljelentést tettek, ország-világ előtt megalázva, meghurcolva és tönkretéve embereket. Ám az országos nagy ügyek Keller László legnagyobb bánatára rendre kifulladtak: bűncselekmény hiányában sorra-rendre meg kell szüntetni az eljárásokat. Mivel a leköszönt kormányzat ellen indított támadás nem vezetett eredményre, most vidéken próbálkoznak, s minden Fideszhez vagy fideszes politikushoz kapcsolódó beruházást, gazdasági szervezetet ellenőrizni, „rajta kapni” akarnak. Meggyőződésem, hogy a debreceni nagyberuházások ügyében tett „névtelen” feljelentés is ennek a koncepciónak a része, amivel az MSZP lejáratni, kriminalizálni igyekszik az ellenzék politikusait, illetve magát a Fideszt.
– Szavait némi rosszindulattal akár úgy is lehetne magyarázni, mintha tartana attól, hogy a vizsgálat valamire fényt derít, s ezért terelné politikai síkra a dolgot.
– Erről természetesen szó sincs, nyugodtan állunk minden vizsgálat elé. Annál is inkább, mert nemrégiben zárult le egy ÁSZ-vizsgálat hasonló témában, ami – mondanom sem kell – mindent a legnagyobb rendben talált. Nem attól tartok, hogy az önkormányzat cégei gazdálkodásuk során bűncselekményt követtek volna el, sokkal inkább attól, pusztán azért, hogy a kormányzás durvai hibái a figyelem középpontjából kikerüljenek, olyan légkört alakít ki az MSZP a magyar politikai életben, ami késő Kádár-kori szerepre kárhoztatja az állami szervezeteket. Ez pedig nagy baj, mert a lejárató hadjárat viselésére kényszerített állami szervezetek maguk is lejáratódnak. Nagyon sokat ront a rendőrség vagy az adóhatóság tekintélyén, ha politikai indíttatású ügyekkel kell foglalkoznia. De nem szerencsés az sem, ha egy párt politikai aktivitása abban merül ki, hogy folyamatosan feljelent mindenkit. Értem én, hogy ezek a Kádár-érából hozott reflexek, de ha nehéz is, a rendszerváltás után 12 évvel túl kellene már lenni rajta. Azt gondolom, hogy az MSZP jobban tenné, ha kormányozna, ezzel magának is és az országnak is többet használna, mint így.
– Bosszút emleget és figyelemelterelést. Mi az, amiről ön szerint el kell terelni az emberek figyelmét?
– A demokratikus rendszerekben van a politikának, gazdaságpolitikának egy jól bevált logikája: nyerd meg a választást egy olyan programmal, ami vélhetőleg tetszik az embereknek, vigyázz, hogy a kampányban ne tégy olyan ígéreteket, amit te sem gondolsz komolyan, és főképp vigyázz arra, hogy az általad tett ígéretek teljesítése ne tegye tönkre az országot. A recept úgy folytatódik, hogy a ciklus első két évében hozd meg az összes nehéz és fájdalmas, ám de szükséges döntést, végezd el a nagyrendszerek átalakítását, az uniós felkészítést és mindent, amit kell, majd a második két évben próbáld meg a felhalmozott politikai tőkét pozitív intézkedésekben eljuttatni az emberekhez. Például emelj bért, nyugdíjat. Mondanom sem kell, hogy amit a Medgyessy-kormány csinál, az ennek homlokegyenest az ellenkezője, és finoman szólva is hajmeresztő. Olyan kormányzó erő ugyanis még nemigen volt, amelyik a választás után három hónappal szétosztotta az összes pénzt, majd az üres kassza fölött széttárta a kezét, és az általa okozott folyamatokkal nem tudott mit kezdeni. Ez öngyilkosság – nemcsak politikai értelemben, hanem az ország szempontjából is és katasztrófához vezethet. Ez ma már az MSZP számára is nyilvánvaló, így a jól bevált recept szerint porhintéshez folyamodnak: megpróbálják koholt ügyekkel elterelni a figyelmet a kétségbeejtő valóságról.
– Önt a Fidesz egyik országosan is jegyzett politikusaként ismerte meg a közvélemény, így sokan meglepődnek azon, hogy mostanában kevesebb, sőt mondhatni semmilyen szerepet nem vállal a polgármesterségen túlmenően. Annyira elfoglalja a város vezetése, hogy nem fér bele az idejébe az országos politika, vagy más ok miatt vonult vissza ennyire?
– Úgy tapasztaltam, hogy korábban sem úgy tartottak nyilván, mint a Fidesz alelnökét, a számvevőszéki bizottság elnökét, vagy akár mint frakcióvezető-helyettest, sokkal inkább úgy, mint Debrecen polgármesterét. Ezt én egyébként jogosnak tartom, hiszen Debrecen az ország második legnagyobb városa, amihez négyszázezer lelkes agglomeráció tartozik. Ráadásul az MSZP-nek az a politikája, hogy az önkormányzatokat kivérezteti, megsorozza a tennivalókat, nem véletlen, hogy most minden önkormányzati vezető Nyíregyházától Kaposvárig – akárcsak a hajó kapitánya, ha helyzet van a tengeren – a hídon akar lenni és kézben akarja tartani a folyamatokat. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy ha a parlamenti frakció azt kéri: csináljak meg valamit, akkor nem csinálnám meg: funkció nélkül is megcsinálom mindazt, amire szükség van. De úgy látom, ellenzéki szerepben sokkal jobban meg kell osztani a munkát, mint korábban. Abszolút egyetértek Orbán Viktorral, hogy jelen helyzetben a parlamenti munka dandárját olyan emberekre kell bízni, akik a képviselői megbízatásukon kívül nem töltenek be más funkciót és minden figyelmüket erre tudják fordítani. Hasonlóan ítélem meg a pártépítést is: ott is az a szerencsés, ha olyanok végzik, akik kizárólag arra tudnak koncentrálni. Meggyőződésem: sokkal többet használok a Fidesznek és a jobboldalnak, ha a szétforgácsolódás helyett minden energiámat a város fejlesztésére fordítom, és eredményeket mutatok fel – dacára annak, hogy a politikai környezet sok mindennek mondható, csak barátságosnak nem. De elvonatkoztatva a város ellenzéki helyzetétől, általánosságokban is megmondható, hogy nem feltétlenül áll jól egy önkormányzati vezetőnek, ha pártmegbízatásokat vállal. Emlékezetes, hogy Demszky Gábor mint SZDSZ-elnök pillanatok alatt megbukott. Ebben nem volt semmi meglepő, ugyanis ezt a kettősséget nem fogadják el az emberek: egy polgármesternek a városát kell képviselnie, ahol jobb- és baloldali érzelmű emberek egyaránt laknak.
– Debrecenben a Fidesz az MDF-fel koalícióban nyerte meg a helyhatósági választásokat, és az összhang azóta sem bomlott meg a két párt között. Véleménye szerint mi az oka annak, hogy országos szinten a két párt közötti viszony nem ennyire felhőtlen?
– Az MDF helyi vezetésével valóban nagyon jó a viszonyunk, sőt ha lehet ilyet mondani, az együttműködésünk példás. Ebből kiindulva az MDF országos politikáját illetően türelmes vagyok, mert azt tapasztalom, hogy a demokrata fórum politikusaival szót lehet érteni. Ez azonban nem jelenti azt, hogy elfogadom, amit országos szinten csinálnak, mert úgy érzem, hogy amivel a Dávid Ibolya körüli pártvezetés próbálkozik, az nagyon nehéz, sőt majdnem lehetetlen. Mondhatnám, hogy jelen helyzetben az európai parlamenti választásokon való önálló indulás szándékával az MDF nem is 19-re kér lapot, hanem 20-ra. Amivel azt akarom mondani, hogy a nyerés esélye azonos a nullával, hiszen a mai ismereteink szerint is megjósolható, hogy az MDF nem tud majd képviselőt állítani ezen a választáson. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy erővel nem lehet senkit együttműködésre kényszeríteni. Főleg akkor nem, ha komolyan vesszük a saját magunk által mondottakat, hogy a jobboldal egy értékalapú szövetség, ahol az emberek saját szabad akaratukból politizálnak az általuk fontosnak vélt ideák megvalósítása érdekében. Ebbe nem fér bele, hogy korbáccsal kergetünk be valakit a Szövetségbe.
origo.hu
Újabb osztrák útzár lehetetleníti el a magyar ingázókat
