Napi sajtószemle

NEW STATESMAN
Nemhogy csillapodnának a szenvedélyek és indulatok Mel Gibson Jézus kereszthaláláról készült filmje körül, de egyre magasabbra csapnak körülötte, mint arról a baloldali brit hetilapban olvashatunk. A csak igen kevesek által értett arámi nyelven forgatott film teljes hűséggel ragaszkodik a Szentíráshoz, és a cikket író Andrew Stephen szerint nyilván ez váltotta ki a legnagyobb felháborodást és tiltakozást zsidó szervezetek részéről, amelyek a filmet antiszemitának tekintik. Stephen furcsának tartja, hogy Hollywood, a filmforgalmazók és a liberális közvélemény-formálók eddig igen nagy toleranciát mutattak olyan filmek iránt, amelyekben Jézust egyáltalában nem a Testamentum betűi, de attól a legnagyobb mértékben eltérő és Jézusra nézve messze nem kedvező módon ábrázolták. Most azonban az Újszövetség megfilmesítésekor kitört a pokol. A cikk szerint már az sem biztos, hogy Gibson, aki a filmre a saját zsebéből is 25 millió dollárt költött, visszakapja azt, mert kétséges annak a szokásos, nagy cégek általi forgalmazása. Gibson elmondta, hogy mélyen vallásos. A filmmel az volt a célja, hogy elmondja Jézus életének azt a tizenkét óráját, amely keresztre feszítéséhez vezet. A film producere is Mel Gibson volt, mint ahogyan ő is rendezte és a forgatókönyvnek is társszerzője. Ehhez az Újszövetség négy evangéliumát használta fel, betű szerinti értelmezésben. A Rágalmazásellenes Liga szerint azonban Gibsonnak nem a Szentírást, hanem a történelmet kellett volna követnie, és nem helyes az a szemlélet, „amely szerint zsidó hordák kiáltanak Jézus véréért”, mert ez antiszemitizmust gerjeszt. A liga különösen kifogásolja Máté evangéliuma 27:25-ös részének felhasználását, amelyben a zsidó tömeg ezt kiáltotta: „Vére rajtunk és fiainkon.” Gibson késznek mutatkozott a kompromisszumra és a tömeg helyett az idézett szavakat Kajafás, a zsidó főpap mondja ki. A zsidó lobbisták ennek ellenére azt állítják, hogy a zsidóknak semmi közük sincs Jézus kivégzéséhez. Haláláért a Szentföldet akkor elfoglaló rómaiak a felelősek. Andrew Stephen viszont rámutat arra, hogy mind Máté, mind pedig Márk evangéliumában Jézus sorsát a szanhedrin (zsidó tudósokból, rabbikból, farizeusokból, papokból és szadduceusokból álló tanács, amelynek saját rendőri ereje volt és a római hódoltság idején bizonyos autonómiát élvezett) döntötte el. Az evangéliumok egybecsengően állítják, hogy Jézust a szanhedrin vitte Pontius Pilátus, a római kormányzó színe elé azzal a kéréssel, hogy istenkáromlásért végezzék ki. Pilátus igyekezik megmenteni Jézust, de a végén enged a tömeg nyomásának, majd jelképesen mossa kezeit. „Jézust tehát a szanhedrin parancsára végzik ki, amit a rómaiak vonakodva jóváhagynak”, írja a New Statesman. Gibsonnal Beverly Hillsben máris közölték, ha beteszi a lábát a Grand Havana Room néven ismert klubba, leköpik. A cikk utolsó mondata: „Így jár, aki 2003-ban Hollywoodban komoly, vallási filmet akar készíteni.”