Nemes küldetés
Szabó Magda, Magyarország egyik legnépszerűbb szépírója szabályosan megijedt, amikor értesítést kapott, amelyben kérték, hogy jelenjen meg a Prima Primissima díj átadóünnepségén. Érzése szerint tisztességes író megriad attól, ha annyi szép elismerésben részesül, mint ő mostanában. Győr városában azért tüntették ki szinte a minap, mert egy komputeres közvélemény-kutatás nyomán ő bizonyult hazánk legolvasottabb írójának. A párizsi Femina-díjjal, amely ez egykori Goncourt-díj újkori megfelelője, úgy érezte, személyben Magyarországot, hazájának irodalmát, kultúráját is kitüntették. A Prima Primissima díjban azt tartja csodálatosnak, hogy Demján Sándor személyében újjáéled a klasszikus mecénás, aki saját személyben nem művész, ám rendelkezik azzal a tisztességgel és érzékenységgel, ami fogékonnyá teszi őt Isten madárkái, az alkotóművészek sorsa és munkája iránt. A művészetbarát vállalkozó nemes küldetést vállalt magára azzal, hogy a kitüntetettek kiválasztásakor nem befolyásolták politikai előítéletek, felülemelkedve ideológiákon, személyes szimpátiákon és elkötelezettségeken, csak a segítés és a jobbítás szándéka vezérelte. Karácsonykor kiváltképpen megérinti Isten madárkáját a krisztusi humanizmus gondolatának minden megnyilvánulása. Neki személy szerint kiváltképpen nagy szüksége van biztatásra, hiszen egymás után három rangos kitüntetés ceremóniáitól is elfáradva, erőt kell gyűjtenie ahhoz, hogy újra találkozzon a film világával, ugyanis a Hunnia stúdió vállalkozott a Régimódi történet megfilmesítésére, s szinte párhuzamosan, eleget téve a kiadói sürgetésnek, be kell fejeznie a Für Elise történetét. Eközben pedig egyszer Párizsba is vissza kell térnie. Az írónő különösen örül annak, hogy kiváló társakkal együtt vette át a „legjobbak” díját, nekik és az egész magyar népnek, s minden jóakaratú embernek kíván áldott, békés karácsonyt és boldog új esztendőt.
Lehetőség a szellem embereinek
Nemeskürty István író, történész a magyar oktatás és köznevelés kategóriában kapott díjat. A tanár úr véleménye szerint a díjjal, amely szó szerint azt jelenti: legjobb és jó, más közelítésben a legjobbak legjobbika, Demján Sándor igen magasra rakta a mércét. Nemeskürty István nem először kap rangos elismerést, de ennek a díjnak számára különlegesen szép üzenete van. Demján Sándor nem is titkolta, hogy a magyar vállalkozók napjára, december 11-re időzített ünnepséggel és a nagyvonalú gesztussal társait is ösztökélni szeretné hasonló adományokra. Régibb korokban királyok, fejedelmek, arisztokraták vállalkoztak arra, hogy lehetőséget adjanak a szellem embereinek arra, hogy anyagi gondoktól függetlenítve élhessenek rövidebb, hosszabb ideig, legjobb esetben életük végéig csak az alkotótevékenységnek. A díj teremtője szellemi és erkölcsi óriások, a magyar történelemből a Magyar Tudományos Akadémiát teremtő „Hídember”, Széchenyi István, világtörténelemből vett példát alapul véve a Mediciek nyomdokába lépett. Őszintén meglepte, de nagy örömmel töltötte el, hogy a közönségdíjat a Hír TV nyerte el. Kiváltképpen tetszik, hogy a nem kevés, ötvenezer euróval jutalmazott Prima Primissimák mellett létezik egy második, harmadik díjazott kategória, az úgynevezett primák osztálya is, akikből majd egyszer talán lehetnek a legjobbak legjobbjai is. Nemeskürty István megtisztelőnek tartja, hogy a nem csekély díj mellett átvehették Schrammel Imre kerámiaszobrát, amely a legendás magyar versenylovat, Kincsemet ábrázolja.
A legjobb időpontban
„A történetben számomra az a legfontosabb, hogy akkor játszódik, amikor Magyarország igazi mélyponthoz érkezett, nem csak kulturális, de gazdasági és nemzetközi szempontból is” – mondta lapunknak Makovecz Imre építész, aki úgy véli, Demján Sándornak ez a kezdeményezése a lehető legjobb időpontban indult el, és a lehető legpozitívabb töltése van. „Természetesen akkor is ezt mondanám, ha éppenséggel nem én kaptam volna az elismerést, mert nagyon meglepett az egész dolog tisztasága és az ügyintézés objektivitása. Ez eredményezi, hogy a relativizálódó vagy épp elsüllyedő értékek korában, amikor egyre inkább csak a pénz válik fontossá, pontosan megneveződnek értékek, s olyan módon hangsúlyozódnak, hogy viszonyítási pontokat, ha úgy tetszik, ösztönző erőt jelentenek az egész társadalom számára” – tette hozzá. „Kivéve talán éppen azokat, akik éppen az én épületeimet építtethetnék föl – de már megszoktam, hogy nálam a szakmai vagy épp a közönség részéről érkező elismerések és a megrendelések nincsenek egyensúlyban. Van munkám. Dunaszerdahelyen tíz éve épül az általunk tervezett városközpont, s most egy templom is, ahogyan Alexandria mellett is a terveink alapján emelnek egy kopt keresztény templomot. Velence mellé könyvtárból, irodaházból álló épületegyüttest tervezünk, dolgozunk Mongóliában, nem beszélve Erdély öt városáról – ez ellensúlyozza, hogy itthon nemcsak Budapesten, de közel-távol nem vagyunk jelen. Ennek az is az oka, hogy akikkel a helyi önkormányzatoknál együttműködtünk, lassan kihullanak a sorból, elbocsátások, napi gondok vannak. Egy olyan ország, amelyben számolatlanul veszik fel a hiteleket, nem a megrendelések, hanem a korrupció világa” – vélte az építész.
Belesve egy ablakon
„Most is arra gondolok, mint hasonló alkalmakkor, hogy a mostanában egyáltalán adható díjak lehetőséget jelentenek a kultúra számára a társadalomhoz való visszakapcsolódásra” – vélte Varga Imre szobrászművész. „Az utóbbi tizenöt évben ugyanis a kultúra másodlagos jelentőségűvé vált, ami éppen olyan rossz, mint az, ami korábban volt, amikor is túlhangsúlyozták szerepét, egyben szükségszerűen átpolitizálták. A díj a visszaszerveződést jelenti, már csak a lebonyolításnak köszönhetően is, hiszen közös ítélet született az élő kultúra alkotásairól. Ez számomra, aki az elmúlt ötven évet úgy dolgoztam végig, hogy földrengésszerű változásokat éltem meg, megnyugtató” – mondta. „Az ötvenes évek második fele de facto szilenciumot jelentett számomra, s csak a hatvanas évek jelenthették az újrakezdést. Tulajdonképpen hálás vagyok ezért az ötéves hiátusért. Mert az induló művész gyorsan bekerülhet a kivitelezési munkák fogaskerekei közé, és könnyen felőrlődhet. Én a hallgatás öt évében magamnak adtam feladatokat, amelyekről akkor azt gondoltam, sohasem valósulhatnak meg.
Óbudán, alkotásaim gyűjteményében a római kápolna művei mellett van 10-12 terv ma is, amelyek ezt a periódust dokumentálják, egykori tanáraim – Pátzay Pál, Mikus Sándor – azonban végül kikövetelhették, hogy valahogy munkához jussak. A hipotetikus munka öt éve alatt többször is átgondolhattam a dolgokat, hogy mi az, amit megcsinálhat az ember és mi az, amit nem, esztétikai és etikai követelményeket állíthattam magam elé. Rájöttem, hogy a tematikával szorosabban kapcsolatos irányban kell haladnom, hogy a műveimben az emberek megtalálhassák saját tükörképüket. Vagy éppen beleeshessenek egy ablakon, ahol felfedezhetik a megoldásokat. Ahogyan az újrakezdés műveivel, a Promé-theusszal, a Radnótival, a Professzorral, a későbbiekkel is arra törekedtem, hogy mélyre hatolva keressem a választ a közös kérdésekre. Egyszer jobban sikerült ezt, máskor kevésbé, tudom, de ma sem tehetek másként, minthogy kérdezek.”
Az elszántság díja
Sebestyén Márta fontosnak tartja, hogy létesült egy népművészet-közművelődés kategória is. Az énekesnő elmondta: amikor huszonöt-harminc évvel ezelőtt elkezdtek énekelni, muzsikálni, a népzene még nem volt a nemzeti tudat, az identitás és a műveltség szerves része. „Az, hogy önálló kategóriává nőtte ki magát, elismerés az általam, általunk képviselt ügynek is. Megható volt, hogy Novák Tatával és Sebő Ferenccel jelöltek együtt, hiszen mindketten sokat tettek a néphagyomány köztudatba emeléséért, ráadásul engem Sebő Feri indított egykor utamra a népzenei pályán. Meglepetésként ért és nagyon örülök annak, hogy Magyarországon a gazdag vállalkozói réteg is rádöbbent a kultúra és a művészet támogatásának fontosságára. Köszönet érte” – mondta.
„Kodály Zoltán szavaival: a kultúrát nem lehet megörökölni, ahhoz minden generációnak hozzá kell tenni a tudását. Nekünk szerencsére volt kitől tanulnunk, az a feladatunk, hogy tőlünk is tudjanak tanulni az utánunk jövők” – hangsúlyozta Sebestyén Márta, aki fontosnak és szimbolikusnak érzi a díjjal együtt kapott szobrot, Schrammel Imre Kossuth-díjas szobrászművész kerámiaalkotását is, amely a híres Kincsem lovat ábrázolja. „Ez a ló mindig győzött. Nagyon sokan születnek olyan adottságokkal, amelyekkel komoly teljesítményt érhetnének el, mégsem futják be pályájukat, mert hiányzik belőlük a kitartás. Úgy érzem, ezzel a szimbólummal az elszántságunkat is díjazták” – tette hozzá.
Hazánkban sok a tehetség
Rost Andrea igazából nem számított arra, hogy őt választják Prima Primissima díjasnak. „Úgy érzem, ezt az elismerést nemcsak a zsűritől kaptam, hanem a közönségtől is. Ez a díj megmutatta, hogy itthon is elismernek és szeretnek. Ez nagyon jól esik. A Prima Primissima díj létrejöttét, Demján Sándor felajánlását korszakalkotónak tartom. Régen a nagy mecénások támogatták a művészeket, s nagy örömmel tölt el, hogy végre nálunk is kialakult egy olyan polgári réteg, amelynek fontos a művészet. Magyarországon ahhoz képest, hogy a világ többi országához mérten milyen kicsik vagyunk, sok a tehetséges művész. Jelentős fordulópont, hogy a művészi teljesítményt már a határon belül is honorálják.”
Rost Andrea, akit jelenleg épp Londonba köt egy szerződés, a londoni Royal Operaházban még kétszer lép fel Verdi Lammermoori Lucia című operájának címszerepében. Érdeklődésünkre elmondta, hogy 20-án New Yorkba utazik, ahol januárban és február elején tíz előadásban énekli Gilda szerepét a Rigolettóban. Az utolsó alkalmat február 7-én élő adásban közvetíti majd a Bartók Rádió a New York-i Metropolitanből.
Felelősség a művészetért
Darvas Iván Jászai Mari-díjas, kétszeres Kossuth-díjas, kiváló és érdemes művész, valamint a Köztársaság Középkeresztjének kitüntetettje most átvehette a Prima Primissima díjat is. Az emlékezetes színházi és filmszerepeket alakító színészlegenda úgy érzi, ez a díj több szempontból elüt minden egyéb – állami – kitüntetéstől. Fontosnak tartja, hogy a Prima Primissima díj magánkezdeményezésből, magánvagyonból létesült, illetve hogy ez egy kevésbé szakmai jellegű, mint inkább szélesebb körből válogatott, jobbára a nagyközönséget reprezentáló – egyénenként nyilván más-más ízlésű, más-más érdekeltségű – kurátorokból álló, soktagú grémium ítéli oda. – Mindenképp rendkívül hízelgőnek tartom tehát, hogy ilyen körülmények között esett a választás az én személyemre.
Az igazi, a lényeges különbség, az eddigi gyakorlattól mindenképpen élesen elütő újdonság azonban vitathatatlanul abban rejlik, hogy a rendszerváltozás óta először fordul elő, hogy a frissen kialakuló – honi tájainkon oly sok szenvedéssel, visszássággal járó, botrányokkal tarkított szabad piacgazdaság most az egyszer nyilvánvaló, tagadhatatlan pozitívumot is szül: akadt egy gazdag úr, aki – úgy tűnik – sajátjának tekinti ezt az országot. Felelősséget érez iránta, a kultúrájáért, a tudományáért, a művészetéért. Ez roppant örvendetes és felemelő! Persze nem tartom véletlennek, hogy épp Demján Sándornak jutott eszébe ez a díj, hisz köztudott: régebben sem ment a szomszédba egy-egy életrevaló, új ötletért!
A televízió tömegcikké vált
Vitray Tamás a Magyar Televízió sport főszerkesztőségének vezetője, az elektronikus média Prima Primissima díjazottja örömmel vette át a titkos szavazáson neki ítélt elismerést. Úgy véli, egy elismerés igazolása, ha a díjazottak adják meg a rangját, és nem a díj ad rangot. Számára a szakmában eltöltött 45 év munkája hozta ezt az elismerést. Elmondta, pályája kezdetén nem építette tudatosan életművét. A sikerhez sok minden más is kell, elsősorban szerencse. Az ő szerencséje az volt, hogy a magyar televíziózásban a kezdetek óta részt vesz, együtt élték meg a szép időszakokat, és együtt estek át a gyermekbetegségein. Vitray Tamás nemcsak (sport)riporter és főszerkesztő, hanem a televízió egyik legnagyobb tiszteletnek örvendő pedagógusa is. A tanítást 1971-ben, Knézy Jenő kérése kezdte. Akkor még csupán a hétfői adásszüneti napokon maradtak bent beszélgetni az ifjabb kollégákkal, s később ez „mint a gombolyag, gurult tovább”. Jelenleg a Színház és Filmművészeti Főiskolán oktat.
Évtizedek óta hűséges a sporthoz is, vágya, hogy a sportosztály vezetőjeként az olimpiai közvetítéseket és műsorokat színvonalasan oldja meg. Kérdésünkre, hogy miképpen látja és értékeli azt az irányt, amelybe a televíziózás halad, kifejti, a hajdani bezárt világban a televíziózás ablak volt a világra, a kultúrára, így sokkal nagyobb jelentőséggel bírt, mint manapság. Ő azonban a régi televíziósok közül azon kevesek közé tartozik, akik beletörődtek abba, amivé a szakma alakult. – Boldog vagyok – mondja –, hogy én másképp, másféle stílusban és műsorokban dolgozhattam, de fel kellett ismernem, hogy a televízió ma már a legszélesebb körben fogyasztható tömegcikk. És nekem ezzel nincs perem.
Az igaz és a szép gyermekei
Vizy E. Szilveszter, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke elmondta: nagyra értékeli a Prima Primissima díjat, amelyet több évtizedes tudományos tevékenységéért kapott. Az elismerését annak tulajdonítja, hogy az idegtudományok terén olyan felfedezést tett, amely pszichiátriai betegségek gyógyítását teszi lehetővé, és ezzel sikerült sok ember számára hasznosat alkotnia. Úgy érzi, más a gazdasági élet kiemelkedő alakjaitól díjat kapni, mint a nemzet erkölcsi megbecsülését kifejező állami elismerésekben részesülni. – Több mint 2000 évvel Maecenas után eljutottunk oda, hogy felismerték: a gazdaságot csak a nemzeti kultúra és tudomány segítségével lehet eredményesen működtetni. Ezt előmozdítják az ilyen díjak – fejtette ki Vizy E. Szilveszter. Sokat jelent számára a többi díjazott nagysága és kiválósága is, ez adja a díj és ez adta az ünnepség felemelő hangulatát is. – Ebben a kiemelkedő társaságban, az adventi hangulatban mind együtt voltunk boldogok – emlékezett a csütörtöki eseményre. További terveiről szólva elmondta: folytatni kívánja a munkacsoportjával megkezdett munkát. Ugyanakkor ereje nagy részét lefoglalják az akadémia elnöki teendői. Mindkét területen azon dolgozik, hogy a magyar kutatás-fejlesztés az unión belül is megkapja az értékét megillető figyelmet, és Magyarországon is támogatást élvezzen.
Felülemelkedve a politikán
Gömöri Endre, a legendás külpolitikai újságíró, az egykori Magyarország című lap széles látókörű elemzője az írott újságírás kategóriában részesült a megtisztelő kitüntetésben a magyar kultúra, a magyar tudomány, a magyar nyelvművelés legjobbjai közül. Nagyszerű kezdeményezésnek tartja a Prima Primissima díjat, mert a kuratórium, felülemelkedve a hazai közéletet és a közvéleményt szinte naponta felkorbácsoló vitákon, függetlenedve politikai nézetkülönbségektől, össznemzeti palettáról választotta ki a díjazott személyiségeket. Gömöri Endre nyolcvankét esztendősen visszapillantva 1945-ben kezdődött újságírói pályájára, végigjárt egy teljességre törekvő életutat, amelyet a legújabb kori történelem viharai igen csak megérintettek. Újságírói tevékenységében egyik zenitnek, fénypontnak tekinti az 1956-os forradalomban vállalt elkötelezettségét, amikor alkalma volt együtt dolgozni Vásárhelyi Miklóssal. 1956 októberének utolsó napjaiban a Szabad Kossuth Rádió szerkesztőbizottságának tagja volt. Emiatt hosszú esztendőkig mellőzték, ahogy társaira, őrá is sokáig árnyat vetett az akkori magatartása. A Prima Primissima díjat kései elégtételként is felfoghatja, nagyszerű társai, kollégái nevében is, akik közül sajnos ma már rajta kívül egyedül Burián Béla van az élők sorában. Nem véletlenül emlékezett meg a csütörtöki díjátadó ünnepségben néhány éve elhunyt barátjáról, az írónak, újságírónak, embernek egyaránt kiváló Varga Domokosról, akivel nem mindenben egyezett a véleményük, ám a lényegben igen: a nemzet jobbításáért munkálkodó közös szándék jegyében mindig megtalálták a legkisebb közös többszöröst. Varga Domokos is azok közé tartozott, akik számos kiválósággal együtt, méltán kaphatták volna meg a rangos kitüntetést.
Egy álom kezdete
A Hír TV elektronikus média kategóriában Prima-díjat, illetve Prima Primissima közönségdíjat kapott, amely összesen hatvanezer euróval gazdagította az egyéves televíziós csatornát. A díjat csütörtökön Borókai Gábor, a Hír TV elnöke vette át, aki lapunknak elmondta, az összegből egymillió forintot jótékonysági célokra kívánnak fordítani. Február elsején nagyszabású borárverést rendeznek a Gundel étteremben a Szent Márton Gyermekmentő Alapítvány javára, és az ott összegyűjteni remélt összeget a kapott egymillió forinttal alapozzák meg.
Borókai Gábor úgy érzi, az elismerés segít majd abban, hogy ne kelljen foglalkozniuk a Hír TV-t beskatulyázni vagy ellehetetleníteni kívánók vádaskodásaival. – A díj megerősít minket abban, hogy jó úton haladunk, de azt nem szabad hinnünk, hogy célhoz értünk. Nekünk ez egy álom kezdete. Nem reméltük, hogy utunk elején ilyen nagy sikert érünk el – értékeli az elismerést. A csatorna terveiről is kérdeztük Borókai Gábort, aki elárulta, hogy egyelőre új műsorokat nem terveznek, de a hírszolgáltatást frissíteni kívánják. Ehhez hozzájárul majd a nyert összeg, amelyet technikai fejlesztésre fordítanak. A Hír TV jelenleg 1,7 millió háztartásban látható. A csatorna népszerűségét az adja, hogy félóránként rendszeresen jelentkezik hírekkel. Végezetül Borókai Gábor leszögezte: – Általunk a médiapaletta nemcsak színesebb, hanem teljesebb lett. Ma már nem hiheti senki, hogy híreket el lehet titkolni vagy el lehet hallgatni.
origo.hu
Tényleg 50 fokos hőségre számíthatunk? – a szakértő válaszolt
