Az év vége felé piacra kerülő modell elnevezése, bár könnyen megfejthető, némi magyarázatra szorul. A keresztnév az autónak a „három C” (comfort, confidence, control), azaz a kényelem, a bizalom és az irányhatóság terén nyújtott kimagasló teljesítményéről tanúskodik. A családnév magától értetődő, hiszen legtöbb konkurenséhez hasonlóan a márka alsó-középkategóriás modelljének műszaki alapjaira épül a jármű. Csakhogy míg a többiek általában vagy eleve nem használták ősük nevét (lásd Opel Zafira), vagy az idők során váltak önálló modellé, mint a Picasso és a Scénic, a Ford büszkén hirdeti származását.
Nem is csoda, hiszen a Focus elismerten a kategória legélvezetesebben vezethető tagja. A C-Max hasonló babérokra tör saját háza táján: a Focusénál 10 százalékkal szilárdabb karosszéria, a kompakt modelléből továbbfejlesztett futómű, a megnövelt tengely- és nyomtáv, a segédvázra helyezett első felfüggesztés és kormánymű, valamint a szériában kínált négy tárcsafék stabil, ugyanakkor élménydús menetdinamikát ígér. Ehhez kapcsolódik az opciós lista nagyvonalúsága is, amely akár 18 collos felni felszerelését is lehetővé teszi, 225/40-es abroncsokkal.
Egy kompakt buszlimuzin esetében persze a térkínálat és a flexibilitás az elsődleges kérdés. A Focus (némelyek számára túlzottan is) eredeti stílusú műszerfala helyett a Mondeo stílusában kialakított parancsnoki állás várja a vezetőt. A műszerfalra került a sebességváltó karja. A két első ülés közé hatalmas, légkondicionált üreget rejtő padlókonzol rendelhető, de már alapkivitelben is mindenütt kisebb-nagyobb pakolórekeszekkel, polcokkal és fiókokkal találkozhatunk. Hátul a két szélső ülés a magasabb felszereltségi szinteken előre és befelé csúsztatható. Az újszerű, átlós ülésmozgatásnak köszönhetően a Ford páratlan kényelmet ígér két utas számára – más mechanikával, de hasonló eredményt ért el a valóban pazar komfortot kínáló Opel Meriva is, amit nyilván felülmúl majd az eleve tágasabb C-Max. Ha már az Opelnél tartunk: a C-Max bemutatkozásakor sokakban felmerült a kérdés, miért nem épített a Zafirához hasonlóan 5+2 üléses járművet a Ford. A gyár szakemberei ezt a C-Max ütőkártyájának szánt mentteljesítményekkel magyarázzák, szerintük ugyanis az igen ritkán használt ülésekkel feleslegesen növelték volna az autó tömegét, ráadásul hátrányosan változott volna a modell súlyeloszlása.
Az utóbbi időben a kompakt egyterűek kerültek a szórakoztató-információs technológia fejlődésének fókuszába. Nincs ez másképp a Ford esetében sem. A gyár hagyományos beszállítója, a Visteon a Sonyval szövetkezve két, kifejezetten a modellhez hangolt audiorendszert kínál, így a C-Max egyben a japán cégóriás ugródeszkája az autóiparba.
Az autó már bevezetésekor gazdag motorkínálattal igyekszik elcsavarni a vásárlók fejét. Két dízelmotorjuk az e téren abszolút szaktekintélynek számító PSA Peugeot-Citroën hathatós közreműködésével készült. Az 1,6 literes Duratorq TDCi 110 lóerejét változó geometriájú turbófeltöltő, elektronikus gázpedál és második generációs befecskendező rendszer csalogatja elő. A 240 Nm nyomatékú motor előzetesen becsült átlagfogyasztása mindössze 5 liter. Ennél nem egészen egy literrel kíván többet a kétliteres, 135 lóerős dízelmotor, amelyet hatfokozatú manuális váltóművel szállít majd a gyár. A 320 Nm nyomatékú erőforrás kevesebb mint 10 másodperc alatt gyorsítja 100 km/h tempóra a kategóriája legáramvonalasabb képviselőjének kikiáltott autót. A paletta harmadik tagja a bevált Duratec benzinmotor család új generációjának 1,8 literes, 120 lóerős tagja lesz, 7,7 literes átlagfogyasztással.

Nem sokkal a szülés előtt autóbalesetet szenvedett egy kismama – videó