Pontosan negyven évvel ezelőtt hagyta el a modenai összeszerelő csarnokot az első Quattroporte, és a Maserati 450 S 4,2 literes, 260 lóerős V8-as motorjával hajtott limuzin egy csapásra a világ elitjének kedvencévé vált. A kor leggyorsabb szedánja ott állt Anthony Quinn, Marcello Mastroianni és II Rainier monacói herceg garázsában, míg az 1976-os modell – az „olasz Rolls-Royce” – első megrendelői között az olasz miniszterelnök, a Vatikán és Luciano Pavarotti szerepeltek.
A világ azóta sokat változott, ezért a nemes családfa legújabb hajtására, a vadonatúj Quattroportéra aligha vár ilyen illusztris vásárlói kör. Ez alkalommal azonban nem is a lehető legtökéletesebb luxusautó megépítésére törekedett a címerében Neptun háromágú villáját hordozó márka, hanem egy örök érvényű legenda ismételt életre keltésére, a modell hagyományos értékeinek hű reprodukálására.
Ami a formát illeti, maradéktalanul megfeleltek minden elvárásnak. Az alig több mint 5 méter hosszú autó minden részlete a dicső múlt modern, mégis hű, látványos, de hivalkodástól mentes reprodukciója. A hatalmas, előre nyúló hűtőmaszk, az elnyújtott vonalaiban is tökéletes kupét idéző sziluett, a sárvédőt díszítő hajóablak-szellőzőnyílások, a hosszú motorháztető és a C-oszlopot díszítő márkaembléma révén egy újkori klasszikust állított négy kerékre Pininfarina.
Ez a felfogás tükröződik a visszafogott, mégis utolérhetetlenül fényűző utastérben. A szabadon választható, hagyományos technikákkal megmunkált fabetétek és bőrkárpitok hangulatát legfeljebb a műanyag kapcsolók törik meg, ám ahol lehetett, még ezeket is vékony krómkeretbe foglalták. A Quattroporte az egyéniségről szól: a tulajdonosok 15 külső és 10 belső árnyalat kombinálásával alakíthatják saját ízlésük szerint új autójukat, sőt még azt is meghatározhatják, milyen kárpit fedje a tetőt, milyen cérnával varrják a kormánykereket, vagy milyen színű legyen a műszerfal – a gyár több millió lehetséges kombinációt emleget. Még a csomagtérre is kiterjed a dizájnerek hatalma: a 450 literes üreghez formatervezett, ötdarabos bőröndkészletet rendelhetünk, természetesen a kárpittal azonos bőrből.
Ezzel azonban még korántsem ért véget a sportlimuzin testre szabása. Az első ülések 14 irányban szabályozhatóak, a hátsó fotelek külön-külön 10 centiméterrel előrébb vagy hátrébb tolhatóak – mindezt természetesen elektromotorok végzik –, sőt, ha a jobb hátsó utas a két méternél is hosszabb beltér ellenére helyhiányban szenved, egy gombnyomással 22 centiméterrel előrébb tolhatja az anyósülést – az autót sofőrös limuzinként használva ott úgysem ül senki. Ebben az esetben fűthető, szellőztetett és masszázsmotorokkal is megbolondított hátsó ülések dukálnak, a kardánalagút fölé pedig TV-vevővel és DVD-lejátszóval felszerelt, színes képernyős szórakoztató egység kerülhet. Az alapáron kínált háromzónás (hátul külön szenzorokkal vezérelt) légkondicionáló hatékonyságát laminált ablaküvegek növelik, amelyek az autó zajszigetelésében is fontos szerepet játszanak.
Bármilyen jó dolga is van az utasnak a Maserati zászlóshajó hátsó ülésén, az ínyencek mégis a bal első pozíciót részesítik majd előnyben. Már a távvezérlőkkel telezsúfolt, háromküllős, és tíz különböző árnyalatban választható sportkormány is sejteti, hogy minden luxus ellenére vérbeli sportkocsival van dolgunk. A Maserati nem is okoz csalódást: a történelem legnépszerűbb Quattroporte modelljeihez hasonlóan 90 fokos V8-as motor röpíti, amely egyenesen a maranellói Ferrari gyárból érkezik a világ legmodernebb kisszériás autóépítő üzemébe. A hagyományokhoz híven 4,2 literes, változó szelepvezérléssel és vörösre festett, alumínium-szilikon ötvözet hengerfejjel felvértezett, hosszában beépített szívómotor kerek 400 lóerővel és 451 Nm nyomatékkal terheli a hátsó kerekeket. Ennek a teljesítményáradatnak meg sem kottyan a közel két tonnás menetkész tömeg: az autó 5,2 mp alatt gyorsul 100 km/h sebességre, a száguldás pedig csak 275 km/h-nál ér véget. Az erőátvitelt egy jelzés értékű króm választókarral aktiválható, vagy tetszés szerint a kormánykeréken elhelyezett fülekkel kapcsolható, hatfokozatú automatikus sebességváltóra bízták.
Az irtózatos menetteljesítmények ellenére jóindulatú, mindazonáltal – luxuslimuzinról lévén szó – messzemenőkig komfortos futóművet minden létező hárombetűs elektronikával felszerelték, ám ezek felsorolása méltatlan lenne egy ilyen patinás jármű esetében. Maradjunk tehát a klasszikus mechanikánál: rendkívül szilárd karosszéria, egyedi tervezésű, 18 collos kerekek, elöl-hátul független kerékfelfüggesztés, önzáró differenciálmű és közel azonos tengelyterhelés biztosítja, hogy a Quattroporte minden körülmények között könnyedén uralható maradjon, a családi pizza méretű féktárcsák pedig 36,9 méteren állítják meg százas tempóról a kecses óriást.
origo.hu
A klímák után a hűtőket is betiltaná az EU
