Megszívlelve a Külügyminisztérium ajánlását, Schiffer János (MSZP) főpolgármester-helyettes azt kérte, hogy ne támogassák az erdélyi író emlékművének felállítását. Mint fogalmazott: Wass Albertet háborús bűnösként halálra ítélték 1946-ban Kolozsváron. Úgy vélte, „egyes vélemények szerint Wass Albert nézetei kirekesztőek”. Hangsúlyozta, hogy a szoborállítás veszélyeztetheti a Romániával kialakulni látszó konszenzust az aradi Szabadság-szoborcsoporttal kapcsolatban, ezért Schiffer, illetve a Külügyminisztérium javaslatára a kulturális bizottság felkérte a főpolgármestert, bízzon meg egy történészekből álló csoportot, hogy készítsenek szakvéleményt az íróról.
Az MDF-es Ritterné Vajta Mária a bizottsági ülésen kifejtette: mint ahogy korábban a pártbizottságok véleményét kérték ki, most is egyfajta szellemi terrornak hódolt be a testület. Hont András (Fidesz) szerint már csak azért is engedélyt kellett volna adni, mert sem az igazságügyi, sem a külügyi tárca nem talált jogi kifogást Wass Albert ellen. Erkel Tibor (MIÉP) közölte: a szoborállítás magyar belügy és irodalmi kérdés, amelyet minden szaktestület támogatott idáig. Marsi Péter Pál (MIÉP) emlékeztetett, hogy az USA nem ad bárkinek állampolgárságot, különösen egy háborús bűnösnek nem. Az írónak viszont adott. A kormány és a városvezetés valójában Bukarestből várta a választ – tette hozzá. Az emlékmű felállítását kezdeményező Demeter Vilmos az USA budapesti nagykövetének ír levelet az elutasító határozat miatt, amelyben kikéri a Wass Albert Romániának való kiadatását kétszer is megtagadó végzést és az amerikai ügyészség ártatlannak nyilvánító szakvéleményét. Elképzelhetőnek tartotta, hogy Debrecenben próbálja meg felállítani a szobrot.
origo.hu
"Ez a hely a hazám" - mutatjuk az év egyik legszebb magyar dalát! - videó
