Hetven éve jelzik a vihart a Balatonon

Hille Alfréd magyar királyi repülőezredesre, a Légügyi Hivatal meteorológus aligazgatójára, a balatoni viharjelzés kezdeményezőjére és megszervezőjére, valamint a viharjelzés hét évtizedes históriájára emlékeztek a napokban Siófokon a Magyar Meteorológiai Társaság XXX. vándorgyűlésének előadói. A tudományos tanácskozás számba vette azt is, hogy miként vált csaknem százszázalékosan pontossá az élet- és vagyonvédelmet szavatoló balatoni és velencei-tavi vihar-előrejelzés.

Hollandiában 1860, Angliában 1863, a Bodeni-tónál 1880, a Balatonnál 1934 óta szolgálja a fürdőzők és a vízi sportok művelőinek védelmét a viharjelző rendszer. – Államérdek és százezrek érdeke, hogy a vízen tartózkodók riasztást kapjanak a vihar közeledtéről – érvelt egy l932-ben írt cikkében Hille Alfréd repülőezredes, meteorológus, a balatoni viharjelzés kezdeményezője.
Kezdetben a Magyar Vöröskereszt vízből mentő szolgálata és a légiveszély-jelző szolgálat feladata volt a vihar-előrejelzés. Csak jóval később települt Siófokra a meteorológiai szolgálat viharjelző obszervatóriuma, amely – miután a látványos és az idősebbek által gyakran visszasírt, sárga és piros rakétás viharjelzést nem tartotta megbízhatónak – ma már a legkorszerűbb számítógépek segítségével riasztja a két nagy tóban fürdőzőket és csónakázókat.
A Balaton körül huszonöt, a Velencei-tónál két fényjelző lámpaegység pulzál, ha vihar közeleg, „mögöttük” tizenegy, úgynevezett part menti és nyolc távolkörzeti automata pontosítja a vihar-előrejelzést. Bartha Imre, a siófoki obszervatórium vezetője előadásában egyebek közt azt is szorgalmazta, hogy a Velencei-tó térségében az agárdi mellett újabb szélmérő automatát állítsanak szolgálatba.