Amikor sokba kerülhet az olcsó ingatlan

Szabadulnának a közvetlen vízparti ingatlanjuktól azok a balatoni nyaralótulajdonosok, akik korábban hozzácsatoltak néhány négyzetméternyi tómedret a telkükhöz, és feltöltötték azt. Sokan ugyanis már tudják: a 2000. évi Balaton-törvény nyomán készült partvonal-szabályozási tervek visszaállították a tó jogi partvonalát, következésképpen a „nádasok árnyékában” történt feltöltéseket az önkormányzatok hamarosan megszüntetik. Nem elidegeníthető a Balaton, a tó medre nem csökkenthető – figyelmeztet a tógazda Közép-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság balatoni kirendeltségének vezetője. Fejér Vilmos lapunknak úgy fogalmazott: gyaníthatóan hosszas bírósági procedúrák során lehet majd érvényt szerezni az illegális feltöltések visszabontásának. Óvatosságra intenek a tóparti ingatlanközvetítők is, mivel úgy tudják: vannak, akik gyanúsan olcsón kínálnak vízparti ingatlant.

2004. 08. 27. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Kizárólag engedéllyel lehet beavatkozni a Balaton medrébe. Ha korábban valaki fel akart tölteni egy területet strand, csónakkikötő vagy egyéb építmény létesítésére, akkor ahhoz először egy tervet kellett készítenie, és csak azt követően folyamodhatott hatósági engedélyért. Sokan engedély nélkül kezdték csonkítani a tavat, amit azért volt nehéz felderíteni, mert a trükkös feltöltések többsége a nádasok mögött történt.
– Saját hatáskörünkben éppen tíz éve az önkormányzatokkal közösen kezdtük felderíteni a tó jogi partvonalát, hogy megtudjuk, hol van eltérés attól, majd az utóbbi években légi fotók egész sorával is igazoltuk a jogsértéseket. Ezt követően küldtük ki a szabályszegő vízparti telektulajdonosoknak az első felszólításokat, és kértük, „vonuljanak vissza az állami területről”. A több mint száz felszólításra a legtöbb érintett nem reagált, sőt voltak, akik kikérték maguknak a zaklatást, az illegális feltöltéssel való gyanúsítást – mondja Fejér Vilmos, a Közép-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság balatoni kirendeltségének vezetője.
– Természetvédelmi és vízügyi érdek, hogy megszüntessük az engedély nélküli feltöltéseket, ám ahol a feltöltés összefüggő sávot alkot, és a hatóságok által szemmel tartható, ellenőrizhető terület jön létre, ott megmarad a feltöltés – teszi hozzá.
A Balaton-törvény előírása szerint a partvonal-szabályozási terv elkészítése a vízügyi hatóság feladata volt, a partrehabilitáció mikéntjét pedig a VÁTI határozza meg. Ez utóbbi alapján készítik el az önkormányzatok a településrendezési tervüket, amelyek azért váratnak magukra, mert a tervezőintézet késlekedik a munkával. A balatoni önkormányzatok többségének emiatt még mindig nincs érvényes rendezési terve, így igencsak döcögősen halad a parti ingatlanfejlesztés. Balatonboglár polgármestere, Kovács Miklós szerint a tóparti ingatlanpiac teljesen leült. – Hiába rendelkeznek az önkormányzatok mobilizálható vagyonnal, ha a befektetői tőke kivár, mert bizonytalan a tervezett beruházások jövője – fogalmazta meg aggodalmát Balatonboglár polgármestere.
– Az engedély nélküli feltöltések, illetve az azokra emelt építmények – például csónakházak, garázsok, illegális lejárók, stégek – bontása csak a településrendezési tervek jóváhagyása után történhet meg – szögezi le Fejér Vilmos. A vízügyi szakember ugyanakkor arra emlékeztetett, hogy az illegális építményektől megszabadított, úgynevezett parti sávban ingatlant csak az állam vagy az önkormányzat szerezhet, és az – a természetes vegetáció megtartása mellett – kizárólag közcélra alakítható ki.
Becslések szerint a Balaton medréből – a tó parti növényzetének súlyos megsértésével – eddig tízhektárnyi területet szakítottak ki és töltöttek fel engedély nélkül. A 470 illegális építményből hatvanat már tavaly elbontattak a vízügyesek, és amint véget ér az üdülési szezon, folytatódnak a visszabontások. – Mi tudjuk, hogy hol van a Balaton határa, jó lenne, ha az érintett telektulajdonosok is tudnák, és nem fordulna elő, hogy megfenyegetik az illegális építmények bontását végző embereinket – mondja a kirendeltségvezető. – Indokolt lenne, hogy gyorsabban záruljanak le a bíróságra vitt feltöltéses ügyek. Sajnálatos, hogy egy 1994-ben indított, engedély nélküli ügy igazságszolgáltatási procedúrája mind a mai napig nem zárult le. Miután a Balaton deklaráltan is az egyik legféltettebb nemzeti kincsünk, szigorú természetvédelmi oltalom alatt álló, kiemelt üdülőkörzet, nem úgy kellene kezelni az engedély nélküli feltöltéseket, építményeket, mint egy szabálytalanul felépült disznóólét.
Óvatosságra intenek a „nyomott árú” vízparti telkek ügyében az ingatlanforgalmazók is. Oláh Márta, a tíz tóparti ingatlanközvetítő irodát összefogó Balaton-régió Ingatlanközvetítő Kft. munkatársa lapunknak azt mondta: irodájuk nem tud olcsón kínált vízparti telkekről, sőt ez idő szerint reális árú parti ingatlant sem nagyon tudnak kínálni a vevőknek. – Ki kell kérni a földhivataltól a megvásárolni kívánt ingatlan tulajdoni lapját, az ingatlan térképmásolatát, és emellett a helyszínen is ajánlatos meggyőződni: valóban vízparti-e az ingatlan – tanácsolja a közvetítőiroda munkatársa. A Balaton-régió Kft. boglári társirodáján sem tudtak „nyomott áras” kínálatról, így feltételezhető, hogy a feltöltött telektől szabadulni kívánó tulajdonosok „sajtcédulán” keresnek vevőt.
Ami pedig majd a visszafoglalt és az önkormányzatok kezébe kerülő vízparti sávok jövőjét illeti, azzal kapcsolatban kérdések egész sora vár megválaszolásra – mondják a vízügyesek és az önkormányzati vezetők.
– Meddig húzódnak majd el a tóból elcsatolt és feltöltött területek visszaperlési ügyei? Kit perelnek majd azok a nyaralótulajdonosok, akikről kiderül: hozzányúltak az állam tulajdonában lévő tómederhez? Lesz-e pénzük az önkormányzatoknak arra, hogy a tulajdonukba kerülő, Balaton-törvény szerinti 30 méter széles parti sávot közcélra hasznosítsák? Igényelhetnek-e ahhoz központi forrást vagy – megszegve a törvényi előírásokat – az újonnan szerzett önkormányzati vagyont továbbadják? Lapunk úgy tudja: korábban volt ígéret központi forrás igénylésére, de az utóbbi hónapokban nem hallani róla. Kérdés továbbá, hogy ki kárpótolja majd azokat a vízparti nyaralótulajdonosokat, akiknek – miután törvénytisztelő állampolgárként, pereskedés nélkül viszszaadják az államnak telkük feltöltött részét – ingatlanjuk értékvesztésével kell számolniuk.
A 235 kilométer parthosszúságú tó 108 kilométernyi szakasza van „kibetonozva”, s ebből mindössze tizenhat kilométer hosszú a tógazda gondjaira bízott, állami partvédő mű. A Balaton-törvénynek a jóval több mint száz kilométer, főként önkormányzati tulajdonban lévő, természetes partvonal megóvása a célja. – Meg kell állítani a tó elrablását. Még akkor is, ha ez fájdalmas ingatlancsonkításokkal is jár – figyelmeztetnek a vízügyesek, akiknek jó része egyébként abban sem biztos, hogy a hatvanas években indokolt volt „állami igent mondani” azokra a nagy feltöltésekre, amelyek a tó mai nagy strandjai, Almádi, Kenese, Zamárdi, Fonyód, Lelle, a siófoki Arany- és Ezüst-part fürdőzőhelyei és szállodái vagy a balatonfüredi Tagore sétány kialakításához vezettek.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.