Kétszázötven, alig száz négyzetméteres telek, két tucat olcsó szállásdíjú apartman, két panzió és néhány bódészerű vendéglátó-, illetve szolgáltatóegység várja május elejétől szeptember végéig a vendégeket Csisztafürdőn. A szomszédos Csisztapusztától egy jó kőhajításnyira található fürdőhely akkor kezdett önállósodni, amikor ott olaj helyett 42 fokos vízre leltek a kutatók. Ma 75 állandó lakosa van a hányatott sorsú Csisztafürdőnek. Az itt letelepültek és a bejárók főként szobakiadásból, büfék, kisebb vendéglők üzemeltetéséből élnek. Mint elmondják, egyre rosszabbul, mert rohamosan csökken a forgalmuk. A MÁV végleges vágányzárat rendelt el a balatonfenyvesi kisvasút Somogyszentpál és Csisztafürdő közötti nyolc kilométeres szakaszán – a rozsdamarta sínek egy részét állítólag már el is adták a MÉH-nek –, és mert a zsáktelepülésre a Volán-buszok se mennek be, a vendégek csak személygépkocsival közelíthetik meg a fürdőhelyet.
A gigantomán döntések juttatták oda Buzsák önkormányzatát, hogy 1995-ben lemondott a fürdő üzemeltetéséről. Belefogtak egy drága faluház építésébe, és miután nem volt pénz a befejezésére, hétmillió forint azonnali kifizetése mellett tíz évre bérbe adták a fürdőt egy vállalkozónak. Ezzel levágták az aranytojást tojó tyúkot – mondogatják a nevük elhallgatását kérő csisztaiak. Molnár István, az öngyilkosságba menekült egykori szépségkirálynő, Molnár Csilla édesapja és egy kaposvári vállalkozó jegyzi azt a kft.-t amely ez idő szerint a fürdőt üzemelteti, ám mire e sorok napvilágot látnak, már egy újabb gazdasági társaság kezébe kerül a fürdő. Molnár úr és társa iránt állítólag már nincs bizalma a buzsáki önkormányzatnak, ezért egy évvel a szerződés lejárta előtt működtetőcsere vált „indokolttá”.
Molnár István – amellett, hogy a szerződésben vállaltak szerint kilenc év alatt 2,8 millió forintot költött a fürdőre – a tulajdonos önkormányzat szerint jelentős beruházást nem hajtott végre, ám a fürdő üzemeltetéséből kilenc év alatt állítólag 30-40 millió forint nyeresége származott. Arról is hallani, hogy egyeseket a 400 forintos belépőjegy mellőzésével engedett be, és előfordult az is, hogy a szezonzárás után saját zsebre dolgozott. – A buzsáki önkormányzat nemigen törődik a fürdővel, nem ellenőrzi az üzemeltetőt. A bérlő pedig zsarolja az önkormányzatot. Hogy mivel? Ne kérdezze. Nézze meg inkább a fürdő szociális helyiségeit, az illemhelyeket meg az öltözőket. Omlik a fal mindenütt – mondja az egyik helybeli vállalkozó.
Csupán gyanítható, hogy miért nem beszélnek nyíltan, és miért hallgatják el a nevüket a fürdőről, a buzsáki önkormányzatról, a fürdőt üzemeltető Molnár Istvánról és az igencsak elmérgesedett ellentétekről nyilatkozó csisztaiak. Benne van a levegőben a félelem: akadnak, akik állásukat, kisvállalkozásukat, megélhetésüket féltik, a kiskapun közlekedő ingyenesen fürdőzők meg azért hallgatnak, mert mint mondják, bolondok lennének elesni a Molnár István biztosította kedvezménytől. Azt viszont többen is felpanaszolják, hogy megszüntette a MÁV a fenyvesi kisvasút csisztai vonalát. – Busz sincs meg vonat sincs, és már 1980 óta várunk egy hideg vizes úszómedencére, hogy a sportolni vágyó gyerekek és felnőttek is örömüket lelhessék a fürdőzésben, de látja, még most sem készült el a már régóta ígért medence. A mostani gyógyvizesek alig nagyobbak egy fürdőkádnál – mondja egy idős asszony.
– Molnár István bérli a fürdőt, nem tudjuk, mi lesz a sorsa. Korábban öt-hat vonat jött Fenyvesről, most kocsival járnak a vendégek. Nem itt esznek, isznak a németek, hanem a balatoni boltokból hozzák magukkal az elemózsiát. Rosszul megy itt mindenkinek, aki kívül van – mutat a fürdő kerítése felé a boltja pangásába beletörődött ajándéktárgyárus. Aki ugyan elárulta volna a nevét, ám társa időben figyelmeztette: jobb, ha hallgat. Csisztán egyébként sem nagyon beszédesek a vendégvárók. Mintha félnének valamitől, valakitől. Így hát hiába is kérdezősködtünk az ellentétek valóságos okairól, a válaszok jórészt csak a konfliktusok felületét karcolták.
– Minden családi vagyonomat feláldoztam volna, hogy megépüljön a fürdő, de a hivatal nem adta oda. Amikor ide jöttem, ez egy puszta volt. Gyógyvizet kerestem a betegségemre, így kerültem ide, ebbe az oázisba, majd vásároltam egy vendéglátóegységet, a mai Nádas csárdát. Hogy megérte-e bérbe venni a fürdőt? Uram, ez mindig veszteséges volt – kezdte a bérlemény történetét Molnár István, majd a buzsáki polgármester állítását igyekezett cáfolni. – Ugye, arról tájékoztatta önt a polgármester, hogy 2,8 millió forintot költöttem a fürdőre? Nos, bizonyára a feledékenységének tulajdonítható, hogy nem említette: a szerződéskötéskor azonnal letettem hétmilliót, 1993–94-ben 3,6 milliót költöttem az akkori kút lecsöveztetésére, elkészült a fedett medence, a szauna és a vizesblokk, és felújíttattam az öltözőket. Tudnia kell: a fürdő, miután olaj került a kút vízébe, éveken át zárva tartott. Talán hallott arról, hogy médiaszenzáció lett a Balatonba ömlő csisztai olajos víz. Az új kútból most kifogástalan víz jön fel, igaz, a fürdő még csak próbaüzemi engedéllyel működtethető. Jönnek is az ÁNTSZ-től kéthetente vízmintát venni.
Dől a szó Molnár Istvánból. Ha csak őt hallgatnám és nem látnám a nagyon is falusi színvonalú fürdőt, talán még kedvet is kapnék, hogy megmártózzak a sárgászöld gyógyvízben. Ám végül is úgy döntök: ha nem írják föl receptre, nem itt gyógyítgatom a reumámat.
– Olyan volt a fürdő öltözője, hogy abban a tehén se ellett volna – folytatja Molnár István. – Ez az iroda, ahol most beszélgetünk, korábban egy fészer volt. Balkáni állapotok uralkodtak Csisztán, amikor idejöttem. De most úgy döntöttem, megyek. Ötvennégy éves vagyok, beteg a szívem, a gerincem, a gyógyszerek kikezdték a májamat, akupunktúrás kezelésre járok, életmentő sprayt hurcolok a kistáskámban. Folytassam? De nem hagy nyugodni: hogyan kapott egymilliárdot a Széchenyi-tervből a gyógyfürdőjére Marcali és másfél milliárdot Kehidakustány. Én felajánlottam 13 milliót a kisvasúthoz, 300 milliót ráköltöttem volna a fürdőre. Nem kellett a hivatalnak. Pedig a vendéglátós múltam is elég bizonyíték lehetett volna a sikeres fejlesztéshez. Korábban három, jól menő vendéglőm volt Fenyvesen, illetve Fonyódon. Elvégeztem a nemzetközi menedzserképzőt, ahol sok mindenre megtanítottak. Hihetetlen: a közelmúltban az innen több száz kilométerre lévő Jászárokszállásról is megkerestek állásajánlattal. A fürdővendégek egyébként nem hiszik el, hogy elmegyek. Hogy miért? Másnak kell a bérleti jog. Nem titok, az alpolgármester gazdasági társaságának. Elegem van az itt történtekből, a névtelen feljelentésekből, a hírlevelekből, a buzsáki vezetők ellenem folytatott falujárásából, s hogy áramlopás miatt rám akarták küldeni a Dédász-kommandót. Üdülőfalut szerettem volna csinálni Csisztafürdőből, keresztbe tettek.
A vállalkozó azzal köszön el: ne higygyem, hogy végképp elhagyja Csisztát. Ki fog majd járni naponta.
– Úgy nem jó, ahogyan van – mondja a Molnár Istvánnal kötött, tízéves fürdőbérleti szerződésről Buzsák polgármestere. Tapolcai József szerint kényszerhelyzetbe került a falu 1995-ben. Kellett a pénz a faluházhoz meg a csatornázáshoz, és bár vitát váltott ki a fürdő bérbeadása, az akkori képviselő-testület rábólintott. – Gondolom, azért tíz évre szólt a szerződés, hogy a bérlőnek legyen kedve fejleszteni. Igen ám, de egy ilyen szerződés alapján a bérlőnek nem érdeke a fejlesztés, mert tudja: a megállapodás lejárta után minden a tulajdonos önkormányzaté lesz – érvel Buzsák elöljárója. A polgármester nem titkolja: többet szerettek volna, szeretnének „kihozni” Csisztából. – Ha megszűnik a mostani bérlővel a szerződés, 2006-tól egy olyan gazdasági társaság veszi kezébe a fürdőt, amelyben az önkormányzat is tulajdonosként vesz részt. Akkor majd sikerülni fog, ami eddig nem ment, az eredményes pályázás. Ami pedig az polgármester felelősségét illeti, tudja, nem voltam könynyű helyzetben 2002-ben, amikor „rám szakadt” egy olyan fürdő, amit az olajos víz miatt az ÁNTSZ bezáratott. Új kutat kellett fúratnunk a 700 méter mélyről feltörő vízhez harmincmillióért, és további ötmillióba kerültek a kúthoz tartozó szerkezetek. Ahhoz, hogy ott minden szempontból kulturált körülmények legyenek, ötszázmillió forint kellene. Buzsák egyébként másfél milliárdot szeretne Csisztára költeni – sorolja terveiket Tapolcai József.
Arra a kérdésre, hogy helyesnek tartja-e, ha egy évvel a mostani bérlővel kötött szerződés lejárta előtt az alpolgármester érdekeltségébe tartozó gazdasági szervezet vásárolja meg a fürdőt üzemeltető kft.-t, azt válaszolta: ez nem tartozik rá.
– Felsoroltam Kara Lajos alpolgármesternek a rizikókat, és kifejtettem neki: nem helyes, amit tenni kíván. Ugyanakkor azt gondolom, nem összeférhetetlen a bérleti jog megvásárlása. Ha mégis az ő vállalkozásáé lesz a fürdőt üzemeltető kft., akkor mindenképpen elvárjuk, hogy Csiszta egy év múlva sokkal jobb állapotban legyen, mint most. Egyébként a fürdőt az önkormányzat továbbra sem adja ki a kezéből – szögezte le a polgármester.
Mindezek alapján akár nyugodtak is lehetnének a fürdőjüket féltő csisztaiak és a fürdővendégekből élő kisvállalkozók, ám úgy tűnik: tartanak az újabb üzemeltetőváltástól és a további acsarkodásoktól. És sérelmezik, hogy őket, a helybelieket ez esetben sem kérdezték meg. Az árusok közül egyébként néhányan már feladták, és bezárt a település központjában álló, falusi pajtára emlékeztető jósda is. Azt beszélik: annyit tévedett már a fürdőhely távlatait látni vélő jövendőmondó, hogy jobbnak tartotta odébb állni.
Olaj helyett hévíz. Olajat kerestek az ötvenes évek elején a Nagyberekben, ám helyette 593 méter mélyről feltörő, 42 Celsius-fokos, literenként 5200 milligramm oldott anyagot tartalmazó, alkáli, hidrogén-karbonátos, kloridos hévízre leltek. A kénes vízzel évekig nem törődött senki, és az sem tűnt fel, hogy a mozgásszervi panaszokkal bajlódó betegek jobb híján egy lefolyóárokban ülve gyógyítgatták magukat. Hosszú éveknek kellett eltelni, míg két-három kisméretű medencét kapott a csisztai víz, és egyszerű kivitelezésű öltözőt is építettek az oda járó hazai és külhoni vendégeknek. A fürdő időközben némileg megnagyobbodott, ám a jelenlegi állapotában sem felel meg a gyógyfürdőkkel szemben támasztott követelményeknek. Mindazonáltal vitathatatlan: a csisztai víz kiválóan alkalmas mozgásszervi, reumatikus fájdalmak enyhítésére és egyes bőrbetegségek gyógyulásának gyorsítására. Mivel a kiadós fürdőkúrákhoz ma már szervesen tartozó létesítményi feltételek és szolgáltatások jó része a medencék mellől hiányzik, a viszonylag olcsó Csisztafürdőt elsősorban azok az idős hazai és német vendégek keresik fel, akiknek nem futja hévízi, zalakarosi vagy kehidakustányi gyógyüdülésre.
