Főtitkár úr, a jelenlegi koalíció hatalomra kerülése óta most először tiltakoznak azért, amiért egy tulajdonos bezárta lapját Magyarországon. A Magyar Hírlapról van szó. Ugyanakkor önök hallgattak a Magyar Nemzet ellen 2002 nyara óta foganatosított intézkedésekkel kapcsolatban, beleértve a Gyurcsány-kormány tagjainak elrendelt nyilatkozati stopot. Önök politizálnak?
– Semmiféle politikai vonalat nem követünk. És ha a Magyar Nemzet hozzánk fordult volna, akkor képviseltük volna azt az ügyet is. Amiért a Magyar Hírlap ügyét felkaroltuk, annak oka az volt, hogy bezártak egy napilapot, és rengeteg ember elvesztette munkáját. A főszerkesztő és a munkatársak hozzánk fordultak segítségért. Tekintettel a lap történetére, úgy gondoltuk, hogy a téma rendkívül fontos. Itt nem csak a kormányról van szó. Mi következetesen felléptünk a magyar kormány intézkedései ellen…
– A Medgyessy- és Gyurcsány-kormányra gondol?
– A kormánynak az általunk elképzelt szerepéről beszélek. Teljesen egyértelművé tettük, hogy mit gondolunk a médiára kifejtett kormányzati nyomásról.
– Tiltakoztak 2002 tavasza és a jelen pillanat között a magyar kormánynak a sajtó elleni intézkedései miatt?
– Nézze, erre nem emlékszem. De ön arról beszél, hogy mi politizálnánk. Nincs politikai vonalunk.
– Csak éppen csöndben maradnak, amikor balliberális koalíció irányítja Magyarországot…
– Nem maradunk csendben… Ez nem igaz. Ha bennünket felkérnek egy probléma képviseletére, akkor ezt megtesszük.
– Amikor éppen az Orbán-kormány idején vizsgálódni jött csapatával Magyarországra, és megkérdeztük öntől, hogy miért nem válaszolt egy 1994. július 19-i és egy szeptember 22-i keltezésű, a Horn-kormánynak a médiával szemben elkövetett, súlyos jogsértéseket tartalmazó, önökhöz intézett dokumentumra, amely részletezte az újságbezárásokat, az MTV-ben végrehajtott szőnyegbombázást és tisztogatást, ön azt ígérte, hogy ha visszatér Brüsszelbe, utánanéz, mi történt. Akkor most eljött az alkalom, hogy megkérdezzem, mire jutott kutatásában?
– Ha jól emlékszem, a dokumentumokat a Magyar Újságírók Közössége adta be.
– Jól emlékszik. Az akkori MÚK.
– Megvizsgáltuk a tartalmát, és úgy gondoltuk, hogy elegendő az, amit tettünk.
– Igazán kár, hogy ebből Magyarországon a nyilvánosság semmit nem látott. És azt sem, hogy ezek miatt önök elítélték volna a Horn-kormányt.
– Nézze, mi mindig megvédtük a sajtószabadságot, az újságírók jogait Magyarországon, függetlenül az éppen hatalmon lévő kormány színezetétől…
– Nem tenné meg azt a rendkívüli szívességet, hogy ennek, vagyis nyilvános rosszallásuknak egyetlen példáját megemlíti, amelyik balliberális koalíció idejére esik?
– Szóval… meg kellene vizsgálnom az aktákat… Ennek már több mint tíz éve…
– Mondjon akkor egyetlen példát az elmúlt két évből…
– Nézze… meg kellene vizsgálnom az aktákat. Hogy meglássam, mit tettünk…
– A Tudósítók Határok Nélkül legfrissebb jelentése szerint Magyarország a sajtószabadság terén globális helyezésben a 28. lett, afrikai országok mögé is kerülve. Önök pedig csöndben vannak most is…
– Ne mondja, hogy csöndben vagyunk…
– De hallgatnak…
– Nem hallgatunk… Már megbocsásson… Nem vagyunk csöndben. Az elmúlt fél évben több találkozón voltam, ahol a közszolgálatról tárgyaltunk. Az átmenet, s az Európai Unió bővítése kapcsán is. Folyamatosan és következetesen hangot adtam annak a kifogásnak, hogy a bővítésnél nem ügyelnek a csatlakozók a sajtószabadság védelmére. Bíráltam Günther Verheugen bővítési biztost, amiért nem védelmezi a belépő országokban a média szabadságát. Folyamatosan és következetesen bíráltam. Magyarországot pedig több alkalommal külön említettem, ahol például nem fordítanak kellő figyelmet a kulturális programokra az állami televíziós rendszerben. Nem adnak elegendő pénzt, hogy megfelelő mennyiségben szülessenek önálló magyar produkciók. Többször és következetesen beszéltem erről. Ez nem vált nyilvánossá. De egyszerűen visszautasítom azt az inszinuálást, hogy ezekkel a kérdésekkel nem foglalkoztunk.
– Rendben. A magyar jobbközép sajtó 15 éve könyörögve hívja fel a figyelmet annak a veszélyére, hogy a magyar médiatájat lerohanják a külföldi befektetők. Hogy van az, hogy önök csak akkor veszik ezt hirtelen észre, amikor egy súlyosan veszteséges, balliberális lapot, a Magyar Hírlapot a tulajdonosa bezár? Azt a lapot, amely azt írta, hogy a Fidesz vezetőinek likvidálása a nemzet érdeke lenne?
– Ön nem tudja, mit beszél! Mi is könyörögve hívtuk fel a figyelmet nemcsak a magyar, de az egész kelet-közép-európai média inváziójára. Hangosan tiltakoztunk nemcsak a Ringier, de a WAZ, a Springer és egyéb szervezetek ellen. Legyen az Lengyelország, Csehország, Magyarország, Románia, Bulgária. Abszolút nem igaz, hogy nem tiltakoztunk. Itt van a kezemben a kongresszusi jelentésünk. Elolvashatja benne azokat az elfogadott határozatokat, amelyek elítélik a globalizációs folyamatokat, amelyek a térség médiájának átvételéhez vezettek. Adok magának belőle egy példányt. Olvashatja belőle, mi a véleményünk a médiakoncentrációról. Igenis, a leghatározottabban bíráltuk, nemcsak Magyarország, de a teljes térség esetében a befektetők invázióját.
– Boldoggá tettek volna bennünket, ha elítélték volna azt is, amikor nem egy magántulajdonos, de a Horn-kormány zárta be egymásután a lapokat. Akkor is csöndben voltak…
– Figyeljen kérem, ne felejtse el, hogy mi igenis válaszolunk a térségből jövő megkeresésekre. Amikor a magyar újságíró-szervezetek panaszkodnak, reagálunk. Tehát nem fogadom el azt, amit mond. Vagyis hogy a szervezetünk csak politikailag számára elfogadható módon tiltakozik. Totálisan elfogadhatatlan és egyszerűen nem igaz.
– Az Orbán-kormány idején a közszolgálat előre tudta, hogy milyen jövedelmekkel számolhat az előfizetési díjakból. Most a kormány kényétől függ, mennyi pénzt kap, akár a tévé, akár a rádió. Ezzel a helyzettel elégedettek?
– Nem. Egyáltalán nem. Teljesen elégedetlenek vagyunk azzal, ami Magyarországon történik, vagyis amiért ott nincs olyan átmenet, amely megfelelő közszolgálathoz vezet, és elvezet bennünket egy állami kezelésű közszolgálati rendszertől.
– Ön boldoggá tesz, hogy elégedetlenségük ezúton végre sokak számára először nyilvánosságot kap. De menjünk tovább. Élesen bírálták azt, hogy az Orbán-kormány idején az akkori ellenzéki pártok – noha saját akaratukból történt – nem képviseltették magukat a televíziós kuratóriumi elnökségben. Most a legnagyobb ellenzéki párt önakaratán kívül ott nem foglalhat helyet. Nem méltóztatnának most is tiltakozni?
– Folyamatosan reformot követelünk. A teljes médiaszféra reformját követeljük. A szubvenció, az irányítás, az erőforrások szétosztásának reformját. Mindezt…
– Uram, köszönöm! Hála az égnek, hogy végre az olvasóink ezt is megtudják! Ahhoz mit szól, hogy most a magyar kormány fel akar állítani – sokak szerint a médiatörvénnyel ellentétesen – egy olyan Demokrácia csatornának elnevezett adót, amellyel a kábeltársaságok kínálatából ki akarja szorítani az egyetlen, nem kormánybefolyás alatt álló, nem kormánybarát televíziót, a Hír TV-t? És ezt egy olyan MTV-n belül akarják megoldani, amelyet folyamatosan gigantikus pénzügyi visszásságok jellemeznek?
– Ezt meg kell és meg fogjuk vizsgálni. A nemzetközi közszolgálati kampánybizottságunk nemsokára találkozik, és ott fel fogom vetni. Megvizsgáljuk.
– Köszönöm, ha így lesz. Mondja, uram, miért hallgattak, amikor a Hír TV korábbi vezetője ellen a rendőrség eljárást indított, amiért bemutatott egy olyan felvételt, amelyiken a volt kormányfő a magyar választópolgároknak egyszerűen lefelé fordított hüvelykujjat mutatott?
– Egyszerűen azért, mert nem tudtunk róla. Senki nem tájékoztatott bennünket.
– Miért hallgattak akkor, amikor napvilágot látott, hogy a kormány az adófizetők pénzével támogatja a Tilos Rádiót, amelyik a keresztények kiirtását propagálja?
– Ez az a szélsőjobboldali rádió?
– Nem, ez az a szélsőliberális rádió. Amelyiket annak idején George Soros támogatott. Tehát ez a rádió hívott fel keresztények meggyilkolására. Vagy hallgatásuk azt jelenti, hogy a mai Európában a keresztények elhanyagolható entitások?
– Na, ez megdöbbentő kérdés! Nem illik egy újságíróhoz! Olyan véleményt csomagol a kérdésbe, amely már választ is ad.
– Tudja…
– Megdöbbentő, hogy egy újságíró ilyet kérdez! Ez nem közvetlen és nem érthető kérdés.
– Tudja, a magyar közszolgálati televíziótól tanulok.
– Szervezetként az ellen vagyunk, hogy a kormány ne gátolja a szólás szabadságát és az ellen is vagyunk, hogy a média az embereket erőszakra vagy intoleranciára uszítsa. Ami a Tilos Rádiót illeti, nem tudtam, hogy keresztények megölésére szólított fel.
– Kár, hogy nem olvassa a vezető lapokat.
– Ha ez a látóterünkbe kerül, mi leszünk az elsők, akik ezt elítélik.
– Nyilván azt sem tudja, hogy egy Budapest Rádió nevű állomás nem egy alkalommal vezető ellenzéki politikusok és nem kormánybarát újságírók meggyilkolására és fejbe rúgására szólított fel műsorában. A műsorvezető az államilag dotált közszolgálati televízióban is műsort vezet. Mit gondol erről?
– Teljesen ellenzünk mindenfajta erőszakra, gyilkosságra és törvénytelenségre uszítást…
– Ráadásul a belügyminiszter asszony rendőrségének nemigen akaródzik beavatkoznia…
– Ezeket az eseteket nem ismertem. Azt el tudom mondani, hogy általános politikánk egyértelmű: nem támogatunk olyan médiumokat, amelyek közösségeket erőszakra uszítanak, és nem támogatunk olyan kormányokat, amelyek a szólás szabadságát korlátozzák.
– Még az MSZP résztulajdonában lévő Népszabadság is elítélte azt, hogy Medgyessy Péter volt miniszterelnök az MTV munkatársaival folytatott beszélgetésében élesen bírálta a Híradó munkáját, majd annak vezetője lemondott. Az ilyen befolyásolással egyetértenek?
– Nem. Csakúgy, mint ahogyan azzal sem értek egyet, hogy a BBC vezetőjét a brit kormány kikényszerítette pozíciójából. A híreket nem a politikusoknak, hanem az újságíróknak kell megítélniük újságírói normák szerint.
– Köszönöm. 2002. július elején egy tüntetésen újságírókat vettek őrizetbe és a Népszabadság fotósát véres fejjel vonszolták a rendőrök a kövezeten. Önök akkor sem emelték fel szavukat.
– Egyszerűen nem értem. Mi az, hogy nem emeltük fel a szavunkat?
– Nyilván nem tudták.
– Vagy nem tudtuk, vagy pedig mondtunk valamit. Valamire emlékszem.
– Feltehetőleg ismét az én figyelmemet kerülte el tiltakozásuk. És az is elkerülhette a figyelmemet, hogy tiltakoztak volna akkor, amikor a New York-i Freedom House a korábban szabad magyar sajtót már csak részben szabaddá nyilvánította Horn Gyula kormányzása éveiben. Ezen idő alatt egyébként az akkori magyar ellenzéki sajtót is közvetve vagy közvetlenül az MSZP finanszírozta…
– Sajnos Magyarországon az újságírás minősége az elmúlt tíz évben nem teljesedhetett ki és nem nőhetett. Hanem azt láthattuk, hogy a politika uralta el a médiát, ami gátolja a szakmaiságot és a függetlenséget. Már a kérdés feltevése is jelzi, hogy milyen hosszú utat kell megtenni legalább egy alapvető normaszint eléréséhez…
– Teljes szívemből egyetértek önnel. Megmondaná, hogy mekkora bizalma van a Magyar Újságírók Országos Szövetsége elnökében, Eötvös Pálban, akit azután távolítottak el a Népszabadság éléről, miután hamis levelet közöltek az akkor éppen meghalt Teller Edének tulajdonítva azt, amely levél a jobboldalt ítélte el annak ellenére, hogy az atomtudós életében mindig is a konzervatív jobboldal részének tekintette magát?
– Most hallok erről először.
origo.hu
Kiderült, hogy mikor jön végre az igazi nyár!
