Napi sajtószemle

newstatesman
A baloldali brit lap főcím nélküli cikkének kiemelt, kétmondatos alcíme: Még az „új Európa” is búcsút mondott Tony Blairnek Irak ügyében. A miniszterelnöknek nem maradt más hátra, hogy felhívja Magyarország jobbközép ellenzékének vezetőjét és könyörögjön neki csapat-visszavonási tervének megváltoztatására. „Még kellemetlenebb a miniszterelnöknek, hogy számítása, amely szerint az »új Európa«, a kibővített Európai Unió gőzhengere a saját irányába mozdul el, nem egészen úgy valósult meg, mint ahogyan azt remélte.
A csehek és a hollandok a lengyeleket követték abban, hogy meghajoltak a közvélemény előtt és bejelentették, hogy Irakból kivonják kis létszámú csapataikat. Magyarország középbal kormánya ugyanezt mondta, de a Washingtonból jövő nyomásra abba beleegyezett, hogy a csapatokat márciusig ott hagyja. Ehhez azonban a budapesti parlament kétharmados többségére lett volna szükség, és ezért ajánlotta fel Blair szolgálatait. Orbán Viktorhoz, Magyarország jobbközép ellenzékének vezetőjéhez az uniós csúcs után közvetlenül intézett telefonos kérése süket fülekre talált” – olvasható a cikkben.

Kulturális háborúk címen a lap arról ír, hogy a „morális többség politikája”, amely Busht győzelemhez segítette máris átcsapott az Egyesült Királyságba. „Muzulmánok, konzervatív katolikusok és evangéliumisták meg akarják változtatni Nagy-Britanniát”.
A brit „csevegő osztályok” az amerikai választások után az amerikai morális többséget egy nyers, civilizálatlan kultúra sajátos aberrációjaként festették le. Azt állították, hogy a vallási jobboldal – amely Busht győzelemre repítette – nem lép túl Amerika partjain. Túllépett. Sőt, már be is fészkelte magát Angliában, ahol az ázsiai és arab közösségek is lassan, de biztosan csomagolják ki konzervativizmusukat bőröndjükből.


Antiwar.com
Miért fél Izrael valójában az iráni rakétáktól? címmel a háborúellenes, amerikai, baloldali internetes honlap kifejti, Tel-Avivot az iráni bombák nem katonai, hanem sokkal inkább politikai szempontból aggasztják: „Képzeljük el, mi lenne például, ha Teherán, miután kifejleszt egy nukleáris töltetet és visszamondja az 1968-as nukleáris fegyverek terjedését gátló szerződést, arra tesz javaslatot, hogy saját nukleáris fegyvertárját csökkenti vagy akár teljesen ki is küszöböli, ha az izraeli kormány ugyanezt megteszi ENSZ-felügyelet mellett?” Teheránnak az ilyen lépése nemcsak növelné tekintélyét az iszlám világban,
de a mérsékelt európai kormányokat szembeállítaná az amerikai vezetéssel is, amely ki akarja küszöbölni Irán nukleáris képességét, de ugyanakkor nem hajlandó nyomást gyakorolni e tekintetben legfontosabb közel-
keleti szövetségesére.