Amikor öt évvel ezelõtt lapunk munkatársa lett, már „komoly” szakmai múlttal rendelkezett.
Annak idején a csepeli Jedlik Ányos Gimnázium iskolai lapjában jelentek meg az elsõ „zsengéim”, késõbb a református egyház hivatalos újságjánál a Reformátusok Lapjánál folytattam a szakmai tapasztalatszerzést. Az igazi „iskolát” aztán a Magyar Nemzet jelentette, ahol a szerkesztéstõl a korrektúrázásig rengeteg dolgot megtanulhattam a lapkészítésrõl. Akkor már a Fidelitas – a Fidesz ifjúsági mozgalmának – tagjaként az Ufi szerkesztésében is részt vettem.
Minek a rövidítése az Ufi?
Utolsó figyelmeztetés, ami a rosszindulatú találgatások ellenére semmiféle, a jövõben bekövetkezõ erõszakos eseményre nem utal. A pontos magyarázatot magam sem tudom, hiszen a lap nem ma született, a hetedik évében jár.
Hogyan „képzeljük el” a polgári undergroundot?
A polgári jelzõ az irányultságunkra, az értékrendünkre, az underground, – ami a címet némileg ironikussá teszi – a nyitottságra való törekvésünkre utal. Nem hiszünk a független újságírásban. Abban, hogy az embernek méltányosnak szempontot kell figyelembe vennie, abban igen.
Hogyan határozná meg az újság vezérelveit?
A véleményünket ki kell mondani, hiszen, mint ahogy azt a lap szlogenje is hirdeti, csak a bárányok hallgatnak. Irányultságunk a szabadelvû konzervatívtól a nemzeti konzervatívig terjed, és mindannyian valljuk, hogy a konzervativizmus alapja a tájékozottság kell, hogy legyen.
Mindenféle közéleti megnyilvánulás elõfeltétele a tájékozottság. Bár, ezt sokan nem tudják…
Egyebek között errõl is szól a lap. (Hogy például Szili Katalin önmagát tartja legalkalmasabbnak a köztársasági elnöki posztra…) A jelenlegi állapotokért elsõsorban a balliberális tábort tartjuk felelõsnek, ám ez nem zárja ki azt, hogy saját magunkon is számon kérjükazt, amit a másik oldaltól is elvárunk. A kritika akkor hiteles,
ha nem egyirányú.
Honnan szerzik az információikat?
Jól kiépült kapcsolatrendszerrel rendelkezünk mind a közigazgatásban, mind az üzleti életben. Ennek volt köszönhetõ például, hogy mi közöltük le elõször azt a dokumentumot, amely bizonyítékul szolgált arra, hogy Kiss Elemér cége állami megrendeléseknek tesz a Magyar Nemzet vitte tovább, egészen Kiss Elemér bukásáig. Biztos vagyok benne, hogy minden számunkban akad egy-két olyan információ, amelyet máshonnan nem tudhat meg a kedves olvasó.
Ami mostanában a parlamentben, újságok hasábjain politikai vita címén folyik, enyhe kifejezéssel is csak sárdobálásnak lehet nevezni. Mi a vélemény errõl egy fiataloknak szóló közéleti lap fõszerkesztõ-helyettesének?
Lehet, hogy rosszul hangzik, de alapvetõen nem tartom nagy bajnak, ha a vélemények keményen összecsapnak. Schröder kancellárt nemrég egy szociáldemokrata önkormányzati képviselõ pofon vágta. A francia szocialista párt fõtitkárát a saját szimpatizánsai dobálták meg hógolyóval. Mi, magyarok mániákusan félünk az ütközéstõl, pedig nem kellene. Szerintem a demokrácia errõl is szól. Amit – az Ufi szerkesztõivel együtt – nagyobb bajnak tartok, az a kisebbségi érzésbõl fakadó téveszmék sora. A magyar történelem számos olyan dicsõséges momentumot tartalmaz, amely teljes egészében vállalható. Éppen ezért felesleges önigazolásul mindenféle eredetmítoszokat kitalálni. Nem attól leszünk
Néhány hónapja Ablonczy Bálintot rendszeresen láthatjuk a Hír Televízió képernyõjén.
Február közepe óta szerepelek keddenként a Lapzárta címû mûsorban. Más – általában eltérõ politikai nézeteket valló – meghívott újságíró vendégekkel együtt az elmúlt apok eseményeirõl mondjuk el a véleményünket. Vitáztam már például Tóta W. Árpáddal, az Index fõmunkatársával, illetve Szakonyi Péterrel, a Magyar Hírlap újságírójával. Sokak meglepetésére korábban az ATV-ben vezetett reggeli mûsort. Pedig nincs ebben semmi ördöngösség. Az ATV szerkesztõi olvasták az Ufit, tisztában voltak a lap irányultságával, ennek ellenére úgy gondolták, náluk ennyi „belefér”. hogy vezessük a reggeli, beszélgetõs mûsorukat. Korrektek voltak, semmiféle rossz élményem nem fûzõdik az ATV-s idõszakhoz. Én fél évig dolgoztam náluk, Balogh Ákos Gergely most is a munkatársuk.
Nemsokára megszerzi a diplomáját. Tudja már, hogyan tovább? Az újságot, a televíziót, vagy esetleg a politikai pályát választja?
A Fidelitas tagjaként azt kellett eldöntenem, hogy az újságkészítés jelenti-e az „ugródeszkát” a politikába, vagy az ifjúsági mozgalomból vezet az út az újságíráshoz. Az utóbbit választottam. Egyre inkább úgy érzem, hogy az Ufit érdemes lenne egy, a mostaninál terjedelmesebb, politikai érzékenységû életmód-magazinná fejleszteni.
origo.hu
Párkányi fürdő: Eredményre jutott a szlovák közegészségügyi hivatal az agyevő amőba által fertőzött fiú ügye kapcsán
