Kuncze etikai kódexe és a kampányolás

Olvasom lapjukban, hogy az SZDSZ elnöke, Kuncze Gábor etikaikódex-javaslatot juttatott el Sólyom László államelnöknek az előttünk álló választási kampány szóba jöhető szabályairól (Pál Gábor cikke, Magyar Nemzet, január 3., 3. oldal). Lehet, hogy én egy nagyon tájékozatlan ember vagyok, hiszen nem is sejtettem, hogy mifelénk lehet egy választásnak szabálya is. Etikai szabályok? Kampányban? Nehéz elhinni ezt. Akárhogy erőltetem az elmémet, ilyenekre nem nagyon emlékszem vissza.
Emlékszem viszont narancsokkal teletömött szájú emberek óriásplakátjaira. Mindenfelé, az utak mentén. Valami narancsuralomra utaló aláírással. Meg emlékszem gatyaletolós férfiak alsónadrágban virító plakátjaira is. Egy csomó buszmegállóban és hirdetőoszlopon. Aztán emlékszem látványos utcai rohangálásokra, rögtönzött sajtótájékoztatókkal egybekötve, Tetthely címmel. Ezeken azt jelentették be, hol és mennyit lopott a kormány. Emlékszem jó sok feljelentésre is, büntetőperekre kormányzati hivatalok ellen (lásd „Országblamázs Központ”, „Ijesztő Silányság Minisztériuma” – ISM stb.). Emlékszem, amint a jelenlegi oktatási miniszter nem kevés dühvel az arcán „politikai felvilágot” emlegetett. Rémlik egy újságban közölt felhívás is, melyben Orbán-imitátorokat kerestek filmforgatáshoz. (Amikor az 1994-es kampányban a köztévé kabaréműsorában egy Horn Gyula-hasonmás volt látható vattakabátban, azt akkor nagyon elítélte az akkori sajtó és ellenzék. 2002 tavasza ebben is vízválasztó volt. De lehet, hogy a hirdetést közreadó szerencsétlen párthetilap csupán rossz kódexből dolgozott.) Emlékszem egy erélyes Húzzon el a kormány! felszólításra. És, ugyanattól az embertől, emlékszem egy babát pelenkázó óriásposzterre is, Tisztába tesszük a dolgokat! címmel. A szennyes pelenkában matató ember neve: Kuncze Gábor.
De lehet, hogy az a Kuncze nem ez a Kuncze. Csak névrokonok. És lehet, hogy a 2002-es SZDSZ sem azonos a mai SZDSZ-el. Csak névrokonok. De egy biztos: négy évvel ezelőtt még semmi sem számított. Csak a hatalom. A szélsőséges kis párt fekete kampányt folytatott. Sokak szerint: undort keltőt. Ezért aki közülük ma nyilvánosan etikát meg kódexet emleget, az vagy nem tudja mit beszél, vagy annyira cinikus, hogy tudja ugyan mit beszél, ám azt hiszi, ebben a következmények nélküli országban már úgysem számít semmi. Nehezen hiszem, hogy ezek után Kuncze és pártja alul tudja múlni majd négy évvel ezelőtti önmagát. Bár én is tévedhetek.
Utóirat:
Éppen el akartam küldeni ezt a levelet a Tisztelt Szerkesztőségnek, amikor a lap összeállításából a kormány és sajtója újabb egyházellenes akciójáról értesülök. A helyzet rosszabb, mint gondoltam. A jogosan járó állami pénzeket előbb megcsapolták, majd kinevették az érte tiltakozó egyházakat. Majd előjöttek a fejjel lefelé lógatott karácsonyfával. És megmagyarázták.
Nyakig vagyunk a kunczei etikai kódexben.
Erdélyi Gábor
Budapest