Józsefvárosi kampányirodája múlt hét végi megnyitásával Budapesten gyakorlatilag megkezdődött a választási harc. Bár a legutolsó, négy héttel ezelőtt közölt közvélemény-kutatások szerint az MSZP és az SZDSZ jelöltjeként továbbra is a jelenlegi főpolgármester, Demszky Gábor vezet több mint tíz százalékkal, ön mégis magabiztosnak látszik.
– Konkrét elképzelésekkel mindeddig csak én álltam elő. Demszky Gábor csupán – fedezet nélküli – rózsaszínű álmokat kínál a budapestieknek, és bátorságfejlesztő gyakorlatokat hajt végre, amikor úgy értékeli a közvélemény-kutatásokat, hogy „akármit is tesznek, így is, úgy is én nyerek”. Ez már a kétségbeesés és a félelem jele, ilyeneket komoly ember nem mond. A főpolgármester korábban is hiába igyekezett szoborügyekkel tematizálni a kampányt, a kutatások trendje pedig azt mutatja, a nyári hónapokban az ő mutatói 9 százalékkal romlottak, míg az én támogatottságom 6-7 százalékkal emelkedett, annak ellenére, hogy Demszky Gábor ismertsége gyakorlatilag teljes körű, nekem pedig ehhez még legalább 30 százalék hiányzik. Óvatos optimizmussal és biztos hittel végzem a munkámat: a főpolgármester úr vesztenivalója sokkal több, mondanivalója pedig sokkal kevesebb, mint az enyém.
– Irodájának helyszínét, a Köztársaság teret szimbolikusnak nevezte, MDF-es ellenfele, Katona Kálmán máris összemosta a szocialistákkal, s a baloldallal kötendő koalícióról beszélt.
– Az identitását vesztett MDF lényegében Demszky Gábort támogatja. Mondja meg nekem valaki, hogy a szorosan vett SZDSZ-en és a kényszerűségből lojális MSZP-párttagságon kívül ugyan kinek és miért volna érdeke, hogy Demszky maradjon Budapest főpolgármestere?! Katona Kálmánnal, a Fidesz-kormány elcsapott, sértett miniszterével a jövőben nem foglalkozom.
– Egyelőre a Combino villamosok beüzemelésének csúfos bukása sem ingatta meg a főpolgármester pozícióját, annak ellenére, hogy személyi felelőse továbbra sincs az eredetileg választási sikertörténetnek szánt kudarcnak.
– Demszky Gábor műszaki tekintetben teljesen képzetlen, fogalmai homályosak arról, hogyan is kell lebonyolítani egy nagyberuházást. Ami a Combino villamosokkal történt, az a műszaki szakma megcsúfolása. Tény: senki nem vizsgálta az új villamosok bevezetésének gazdaságosságát, a szállítási kapacitásra való hatását, a tíz-egynéhány vezetékszakadás esete pedig nevetségessé teszi az ügyet, hiszen még az úgynevezett alépítmények felülvizsgálata is elmaradt. Az, hogy a főpolgármester még a politikai felelősséget is a BKV Zrt. vezérigazgatójára, Aba Botondra igyekszik terhelni, nonszensz. Megjegyzem, a Combinók árából ötször-hatszor megépíthették volna a gátat a Római-parton.
– A Budapesti Közlekedési Vállalattal (BKV) folyamatosan gond van: kigyulladó buszok, áramütéses trolik vagy éppen leálló villamosok borzolják a budapestiek idegeit, miközben mindenki tudja, az önkormányzati tulajdonú közlekedési társaság súlyos anyagi nehézségekkel küszködik.
– Ez az igazi skandalum: a BKV egésze, ennek a cégnek a csődje, iszonyatos veszteségei, az, hogy a főváros tíz százaléknál kisebb mértékben finanszírozza, üzemeltetésre pedig egyetlen fillért sem ad. A BKV a mai napig nem nőtt ki a szocialista nagyvállalatok kategóriájából; ezt mutatja a felelősség hiánya, a következménynélküliség – mindez lemérhető a szolgáltatás minőségében is. A fenntartó fővárosi önkormányzat – az ártörvénnyel és az Állami Számvevőszék megállapításaival dacolva – évek óta tudatosan veszteségesre tervezi e céget. A Combino-ügy a rendszerváltozás előtti botrányos esetekhez hasonlítható. Sokan emlékezhetnek még arra, amikor a nyolcvanas évek elején az egykori Marx téren „nem jött össze” az épített felüljáró két oldalról indított szakasza, vagy amikor a hetvenes években egy panelos épületből kifelejtették a lépcsőházat. Gondoljunk csak bele: Demszky Gábor tizenhat éve kampányol a négyes metróval, és ez idő alatt egyetlen centiméter metróalagút sem épült! Nemrég látványosan átadta a három részből álló fúrópajzs egyik részét, holott a másik kettő még meg sem érkezett az országba. Erre mondom én, hogy ezt a gyerekes szemléletet, ezt az olcsó, üres píárt a budapestiek már „nem eszik meg”, sem a jobboldaliak, sem a baloldaliak.
– Szórólapján, amelyet a napokban juttatnak el az itt élőkhöz, ez áll: „Tudom, mit kell tennünk.” Mit?
– Vegyük sorra. A BKV-nál nem vetem el teljesen a privatizációt, de nehogy valaki félreértse: részleges magánosításra gondolok, például az autóbusz-üzemeltetés területén. Az abszolút nyereséges metróágazatot viszont mindenképpen meg kell tartani. Csak kétfajta privatizációt ismerek: olyat, amelyik jó, és amelyik rossz. Utóbbira éppen a főváros szolgáltatott példát a közművek eladásakor. A vízművek vagy a csatornázási művek nyereséges cégek, s az önkormányzat úgy adott túl részvényeinek jelentős részén, hogy a külföldi befektetőnek garantált hasznot ígért, amelyet a tulajdonosok kivihetnek az országból. A BKV viszont veszteséges társaság, mindenképpen átszervezésre szorul.
– A privatizáció azonban kétélű fegyver, az emberek jelentős részének inkább az ár- és díjemeléseket juttatja az eszébe. A fővárosi vagyon jelentős részét az elmúlt tizenhat évben már piacra dobták. Vannak még vagyonrészek, például értékpapírok, részvények, amelyek eladhatóságáról döntött legutóbb a Fővárosi Közgyűlés. Nem tart attól, hogy a választás utáni új vezetésnek már nem marad mozgástere?
– Bizony tartok, és elsősorban nem Demszky Gábor rosszindulatát, hanem alkalmatlanságát feltételezve. Erre utal az is, hogy a főpolgármester – Budapest átfogó fejlődése helyett – úgy erőlteti a belső kerületek (például az agyontámogatott Ferencváros) városrehabilitációját, hogy szembeállítja őket a külső városrészekkel. Óbudán vagy a pesti peremkerületekben nem erre van szükség, hanem csatornázásra, közművesítésre, utak építésére, vagyis olyan infrastrukturális beruházásokra, amelyek nem látványosak. Csakhogy ezekkel Demszky nem tud mit kezdeni, kampánycéljaira alkalmatlanok. Ugyanakkor a főváros pénzügyi helyzetét nem ismerem pontosan, de szakértők is azt jósolják, hogy az év végére az önkormányzat fizetésképtelenné válhat.
– A napokban nyílt levélben fordult Demszky Gáborhoz, ám ő valódi válasz helyett csak gúnyolódott kérdésein.
– Csalódást is okozott ezzel nekem, pedig többek között olyan egyszerű kérdéseket tettem föl neki, hogy a főváros milyen hazai és nemzetközi pénzintézetektől mire mennyi kölcsönt vett fel, milyen feltételekkel és lejárattal. Jelenleg ugyanis annyit tudunk, hogy a főváros eladósodottsága 40 százalék körüli, miközben egyfajta pánikkampány keretében szakmailag is megkérdőjelezhető beruházások sorát indították el. Demszky Gábor az úgynevezett Podmaniczky-programmal dicsekszik lépten-nyomon, pedig a finanszírozás lehetőségeinek ismerete nélkül e terv egyszerűen nevetségessé válik, és nem jó másra, csak a budapestiek félrevezetésére. Ha igaz, hogy a kormány legújabb tervei szerint a négyes metró építéséhez szükséges állami pénzt az EU kohéziós alapjából teremtenék elő, akkor a főpolgármester sürgősen a futurizmus feliratú rekeszbe teheti Podmaniczky-tervét.
– Ön mikor hozza nyilvánosságra részletes programját?
– Internetes blogomon, a www. tarlosistvan.hu címen már elérhető a vázlata, s egyszerűsített változata a már említett szórólapokon is szerepel. Természetesen a részletes program is napokon belül felkerül a világhálóra. Egy hiteles program nem csak a fejlesztésekről szól, ezért hangsúlyos szerepet kap benne, hogy a jelenlegi pártpolitikai színtérről kivonva miként lehet szakmai alapokra helyezni a működést, megvalósítani az önkormányzati együttműködést. Számtalanszor elmondtam már: a közterületeken igenis a rendszeretetet kell meghonosítani, humánus és hatékony megoldást kell találni a hajléktalanproblémára. Ne legyen személyiségi jog szemetelni, graffitizni, átláthatatlan plakáterdőt varázsolni Budapest utcáira, tereire, parkjaiba. A káosznak csak akkor vethetünk véget, ha London vagy New York mintájára bevezetjük az azonnal érvényesíthető, nagy összegű bírságokat, de a budapestieket zavaró parkolási gondok megoldása, az áruszállítás, a tehergépjármű-forgalom szabályozása is sürgős intézkedéseket kíván.
– Az egységes parkolási rendszer is legalább tizenhat éves ígéret…
– Viszont más lehetőség nincs, egységesíteni kell. A parkolási társulások némelyikével már tárgyaltam, és ezek a megbeszélések csak megerősítették elszántságomat. Ugyanakkor itt van a kerékpározás kérdése is. A főváros alig épít bicikliutat, általában hosszú vonalakat húznak sárga festékkel a járdákra, és azt a sávot nevezik útnak. A városháza mindent összekever: előbb a belváros autómentesítésére van szükség, csak azután lehet kerékpárutakat, sőt kerékpárváltó állomásokat kiépíteni. A nagy ívű tervek nem helyettesíthetik azokat a kis lépéseket, amelyeket már a következő években meg kell tenni. A teljesség igénye nélkül: az 1-es villamos átvitele a Lágymányosi hídon, a Nagy Lajos király út kiszélesítése, a csepeli gerincút megépítése. Egy biztos: ha főpolgármesterré választanak, azonnal kezdeményezem a már kijelölt fejlesztések – megvalósíthatóság szerinti – átrangsorolását.
– A belváros autómentesítésénél elképzelhető-e az útdíj bevezetése, ami Londonban sikerre vezetett?
– Igen, de csak ismételni tudom, ehhez egységes parkolási koncepciót kell bevezetni. El kell gondolkodni azon, hogy a nagy belvárosi irodaházak is beszállhatnának a parkolóépítésbe. A fővárosnak két P+R parkolója van összesen. Hogyan szálljanak át az emberek a jelenlegi kétes színvonalú tömegközlekedési eszközökre, amikor az őrizetlen parkolókban megrongálják, ellopják az autóikat?
– Budapesten a hivatalos kimutatások ellenére láthatóan folyamatosan csökkennek a zöld területek. Önnek milyen elképzelései vannak, hogyan tehető valóban élhetőbbé a főváros?
– A köztereket visszaadjuk a budapestieknek! Nézzünk szét például a Városháza környékén! A főpolgármester úr parknak nevezi azt a nagy sebhelyet a Károly körút felőli oldalon, ahova felállították az úgynevezett liberális sátrat. Nem kellene beépíteni ezt a területet, inkább fákat, virágzó bokrokat kellene ültetni oda. Játszótérprogramra van szükség. Óbudán mi megcsináltuk: a máltai típusú játszóterekből nyolc van Budapesten, ebből hat a III. kerületben található.
– Kampányának hangsúlyos eleme, hogy 22+1 nap alatt bejárja a kerületeket, s mint utalt is arra, nem véletlen, hogy a nagy lakótelepi kerülettel, Csepellel kezdi, s végül „hazai pályán”, Békásmegyeren fejezi be gyalogtúráját. Mi a lényege az ön által oly sokszor szorgalmazott új panelprogramnak?
– Óbudán kiszámoltuk, hogy az önkormányzatnak vállalható és érdemes hosszú távú, 15 éves hitelt felvennie, amiből csaknem négyezer panelos lakás felújítható. Budapesten legalább 30 ilyen lakótelep van, ami 200 ezer, házgyári technológiával épített lakást jelent. Erre a fővárosnak nincs működőképes koncepciója, nyugodtan mondhatjuk, hogy a főváros vezetése a panelházak lakóit egyszerűen magára hagyta.
– Demszky Gábor egyik korábbi nyilatkozata szerint arra a legbüszkébb, hogy tizenhat év alatt nyitott és multikulturális várost csinált Budapestből. Ugyanakkor tény az is, hogy a Fővárosi Közgyűlésben a főpolgármester és az MSZP–SZDSZ-es koalíció minden olyan javaslatot lesöpör az asztalról, amely a magyarsággal kapcsolatos, legyen az szoborállítás vagy utcaelnevezés.
– Nyilván a turulszobor ügyére utal. Akik ilyen ügyekkel sokkolják a közvéleményt, és ugrasztják össze az embereket, azoknak az a céljuk, hogy ne kelljen beszélniük a főváros alapvető gondjairól. A főváros vezetőinek szelektív a liberalizmusa, és természetesen nekem és nagyon sok embernek a turulszobor nem azt jelenti, mint Ungár Klárának. Főpolgármester-jelöltként ugyanakkor Rudolph Giuliani, New York volt polgármestere rövid mondata nekem is fontos célom: „A törvényeket be fogom tartatni.” A szoborállítások ügye azonban nem kis mértékben művészeti kérdés, amibe tartalmi szempontból a politikának nem biztos, hogy bele kell szólnia.
– Mint független jelölt, nem tart attól, hogy az úgynevezett liberálisok által kirobbantott ideologikus viták miatt a baloldali szavazóknak túl jobboldali lesz, a jobboldali szavazóknak meg túl baloldali?
– Manapság szinte mindenből mindent le tudnak vezetni, és annak az ellenkezőjét is. Azzal, hogy a szocialista pártnak Budapesten külön listája lesz, de még sem mutathatja meg az arcát, adott a lehetőség, hogy a baloldali szavazók egy erős MSZP-frakciót juttassanak a közgyűlésbe, ugyanakkor – maguk is a rendetlenség megszüntetését, békét és együttműködést kívánván – rám szavazzanak. Bízom a választókban, és abban, hogy az emberek látják, mi folyik itt tizenhat éve, és valójában milyen állapotok vannak fővárosunkban. Amikor október elsején Demszky Gábor és Tarlós István között választanak, akkor egyben a rendetlenség és a rend, az ábránd és a realitás között is választanak majd.
– A főpolgármester-választás előtt azonban lesz egy népszavazás is. Óbudán szeptember 10-én a Hajógyári sziget beépíthetőségéről, azaz a kerületi szabályozási tervről dönthetnek az itt élők. Ennek eredménye befolyásolhatja-e a választás végeredményét?
– Nem. A kerületi képviselő-testület szocialista javaslatra döntött úgy, hogy elfogadják a szabályozási tervet, de azzal a feltétellel, hogy népszavazás döntsön a jóváhagyásáról. Az az álláspont, hogy semmilyen beruházás nem kell a szigetre, észszerűtlen, ám a környezetvédelmi szempontokat sem lehet figyelmen kívül hagyni. Kíváncsi vagyok a népszavazás eredményére.
origo.hu
Orbán Viktor: Öveket becsatolni, izgalmas lesz!
