Lehet, hogy nem a fogyasztókkal, hanem a multikkal van baj annyiban, hogy azonnal a kisebb ellenállás útját választják? És ha ez így van, vajon 16 éve egyetlen kormánynak nem jutott eszébe Magyarországon az, hogy a multikat kötelezze arra: ne kínálhassák áruikat és szolgáltatásaikat az otthoninál vagy a Nyugat-Európában megszokott normáknál alacsonyabb szinten?
Nyolcvanezer egy kulcshéjért
Íme három példa a helyzet illusztrálására. Az ötéves Toyota kocsi kulcsa megrepedt és kettényílt. A szétesett kulcsból a kocsi kétgombnyi nagyságú távnyitója az autó padlójára esett. Semmi baj, gondoltam. Összepattintom a kulcsot távnyitó nélkül, a távnyitót pedig elteszem, nehogy elvesszen. Azonban indításnál kiderült: a távnyitó többfunkciós. Nélküle a kocsi el sem indítható. Vagyis a parányi alkatrész „agyat” is rejt magában. Hazafelé hajtva megállok a csillogó-villogó Toyota-szerviznél, ahol egyébként néhány évvel ezelőtt kifogástalan szolgáltatást nyújtottak. A fogadópult mögött most senki. Az ott várakozó kliens meséli, már 15 perce vár, de senkit nem látott. Újabb húsz perc, amikor megjelenik a hölgy. Sorra kerülve elmondom bajomat, vagyis azt, hogy szeretnék venni egy új kulcsburkolatot, amibe belehelyezhetem a pici „agyat”. A hölgy jóindulatúan elmagyarázza, hogy a kulcscsere nem olyan egyszerű dolog. Ugyanis a kulcshéjban lakozik az igazi agy, amelyiket – a két-három hetes megrendelési idő után – „be kell tanítani”. Azért, hogy mindazt tudja, amit a régi tudott. Elámulok a technika bonyolultságán. Majd közli az árat: mintegy nyolcvanezer forint. Egy kulcshéjért. Mivel amúgy is három nappal később Brüsszelbe kell indulni, lemondok a megrendelésről. Arra gondolva, ha a japán multi Magyarországra tud kulcsot szállítani, nyilván ugyanezt a szívességet megteszi a belga fővárosnak is.
Készséges kiszolgálás
Egy héttel később a budapestinél jóval szerényebb kinézetű Toyota-szervizben elismétlem problémámat. A pult melletti, attól üvegfallal elválasztott irodából felugró alkalmazott egy pillanat türelmet kér, majd a pult mögötti kis raktárból nejlonzacskóval tér vissza, tele kulcshéjjal. Elkéri a régit, kiveszi belőle az „agyat”, rápattintja az újat. „Mivel tartozom?” – kérdezem. „Semmivel”, feleli. Ennyit az agyról.
Egy másik példa: a Samsonite cég világszerte bőröndjeire öt- és tízéves jótállást ad. A magyarországi kereskedők az öt év helyett egy, a tíz év helyett két évet garantálnak. Nyilván földrajzilag változó a szavatosság.
Országfüggő kereskedés
És egy harmadik eset. Egy számítógépes világcég Magyarországra házasodott egyik brit vezetője szabadságát tölti a család budai lakásában. Új laptop kell neki. Sógorával – alkalmi magyar hangjával – elsétálnak a Mammut áruház Sony márkaboltjába. Mutatnak neki egy laptopot, majd félmillióért. Olyan teljesítményűt, amelyik Angliában jóval olcsóbb. Vásárlás előtt szerencsére megforgatják a készüléket. „Factory refurbished”, olvasható angol visszafogottsággal a laptopon, ami lefordítva annyit jelent, hogy a számítógép bizony „felújított”. Szerencsés esetben akár valaki visszaküldte és azt átcsomagolták. „De hát ez felújított!”, mondta a sógor a kereskedőnek. „Persze”, felelte az. Kár, hogy nem szólt előtte, felelte a sógor. Vajon a Sony is a „helyi igényeknek” megfelelő, országfüggő, „árnyalt” kereskedést folytat? Telefon a Louise sugárúton, a brüsszeli Andrássy úton működő Sony boltba. „Árusítanak gyárilag felújított laptopot?”, teszem fel a kérdést, amelyre éppen úgy azonnali „nem” válasz érkezik, mint a Sony brüszszeli központi információs szolgálatától.
A multik meghökkentő, országfüggő liberális mássága. Amelynek azonnal véget kellene vetni.
origo.hu
Teljesen máshogyan beszél nyilvánosan és a magánbeszélgetéseiben Magyar Péter a nyugdíjasokról
