időjárás 5°C Ferenc , Olívia 2022. december 3.
logo

Mákgubó

Pósa Tibor
2007.05.25. 23:00

Polgárháborút idézve szóltak a fegyverek e hét elején Libanon északi részén, Tripoliban. A szakértők legalább egy éve figyelmeztettek: a különböző libanoni palesztin táborokban búvóhelyre lelnek az Al-Kaida terrorszervezet és Szíria támogatását élvező fegyveresek. Eközben a nemzetközi terrorcsoportosulás sikeresen lép szövetségre a Maghreb-országok hasonló elveket valló szervezeteivel. Kiképzőbázisaik egészen a Szahel-övezetig húzódnak, ahol főleg iraki és szomáliai feladatokra készítik fel a terroristákat.

Szabályszerű ütközet zajlott le a hét elején a libanoni hadsereg és a Tripoli melletti palesztin menekülttábort ellenőrző Fatah al-Iszlám nevű szervezet fegyveresei között. A terrorszakértők legalább egy éve felhívták a figyelmet, hogy az Al-Kaidához közel álló szunnita fegyveres csoportok jelentek meg a libanoni palesztin menekülttáborokban. Ráadásul a Libanon északi részén, Tripoli környékén lévő Nahr el-Bared táborban, amelyben 31 ezres palesztin közösség él, több nemzetközi körözés alatt álló terroristát láttak. „Megnyitjuk számotokra a pokol kapuit” – szólt a Fatah al-Iszlám vészjósló üzenete a libanoni hadseregnek.
A szélsőséges szervezet hivatalosan tavaly novemberben alakult meg, a nyíltan Szíria-barát és világi Fatah Intifadából vált ki. (A Fatah Intifada a nyolcvanas évek elején különült el a Jasszer Arafat vezette szervezettől, székhelye Damaszkusz volt.) Mintegy kétszáz harcosa lehet. Igen jól fel vannak fegyverezve, vállról indítható tankelhárító rakétákkal is rendelkeznek, sőt még sztálinorgonát és páncélozott dzsipeket is láttak a tábor területén. Gyaníthatóan Szíria áll a szervezet fegyverellátása mögött. A libanoni kormány egyértelműen Damaszkuszra mutat, amely így próbál meg zavart kelteni a szomszédos országban. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa épp a napokban dönt a volt libanoni kormányfő, Rafik Hariri brutális meggyilkolásának ügyében eljáró nemzetközi bíróság megalakításáról. A merényletben Szíria a legfelső szintekig érintett.
Libanonban mintegy tizenöt menekülttáborban 350 ezer palesztin él. A palesztinok még az 1948-as izraeli–palesztin háború idején menekültek északra. Egy harmincnyolc évvel ezelőtti Arab Liga-megállapodás kimondja, hogy a libanoni kormány nem gyakorolhat fennhatóságot ezeken a területeken, fegyveresei sem tehetik be a lábukat a menekülttáborokba. Az évtizedek óta senki földjének számító táborok, amelyek mára inkább városrészekre hasonlítanak, melegágyai mindenféle illegális tevékenységnek. Még gyanítani sem lehet, hogy mennyi csempészáru fordul meg évente ezeken a helyeken, beleértve a kábítószer-, fegyver- és élelmiszer-kereskedelmet.
Az új szervezet szent háborút hirdetett, és elismeri szellemi rokonságát az Al-Kaidával. Viszont módszereiben különbözik Bin Laden szervezetétől, ugyanis az a legnagyobb titokban működik, és korántsem áll ki a nyilvánosság elé. Azt sem lehet rásütni, hogy színtiszta palesztin csoport volna, hiszen soraiban vannak szírek és mintegy ötven libanoni dzsihadista is. Damaszkusz a szervezet nemzetközi összetételével igyekszik elhárítani azokat a vádakat, amelyek szerint a szír titkosszolgálat keze benne van a Fatah al-Iszlám megszületésében, irányításában és felfegyverzésében. A szíriaiak azzal is példálóznak, hogy a Fatah al-Iszlám vezetője, Sáker al-Abszi volt palesztin pilóta, aki Líbiában kapott kiképzést, náluk három évig börtönben ült „gyanús terrorista kapcsolatai miatt”.
A libanoni hadsereg a polgárháború vége óta, vagyis tizenhét éve nem válaszolt ilyen keményen egy palesztin táborban menedéket kereső terrorcsoportnak. Csak hát a szervezet fegyveresei is jól tudják, hogy az ott élő palesztin ezrek valójában a túszaik, elsősorban őket éri a hadsereg ágyúzása. Becslések szerint húsz körül lehet a megölt terroristák száma. A libanoni katonák már legalább egy hónapja bekerítették a tábort, ugyanis gyanújuk szerint a Fatah al-Iszlám fegyveresei a felelősek több Bejrútban elkövetett merényletért. Igazolódni látszik a szakértők félelme, hogy a főváros környékén lévő menekülttáborokban is kialakítottak már Fatah al-Iszlám-sejteket, példa erre a vasárnapi gépkocsirobbantás Bejrút keresztény negyedében.
Ahhoz azonban kétség sem fér, hogy az Al-Kaida egyre jobban megveti lábát az észak-afrikai Algériában és Marokkóban, ahonnan egészen a Szahel-övezetig akarja kiterjeszteni befolyását. Vagyis inkább már működő rokon szervezeteknek adja el a „logóját”: a közelmúltban Algériában így jött létre az Iszlám Maghreb Al-Kaida szervezete. A kilencvenes évek algériai polgárháborújának, amely 150 ezer halálos áldozatot követelt, az egyik legkegyetlenebb és legszélsőségesebb szervezete, az Ima és Harc Szalafista Csoportja, a GSPC váltott át erre a névre. A névváltoztatás mögött azonban ennél több van: egyes hírek szerint a szervezethez több marokkói, tunéziai, líbiai kisebb csoportosulás is csatlakozott.
A terrorszervezetek ott érzik jól magukat, ahol gyenge az államhatalom, a határok könnyen átjárhatók, ahol gyakorlatilag nem működnek vagy megvesztegethetők a belső rendvédelmi szervek, és alig van hírszerzés. Ráadásul ezeken a helyeken rengeteg reményt vesztett munkanélküli él, sokan közülük nyomorognak. Ilyen állapotok uralkodnak az egész észak-afrikai övezetben. Egy spanyol–francia kutatás szerint minden tényező adott ahhoz, hogy a Földközi-tenger túlsó partján újból erőre kapjon a terrorizmus.
Pénzügyei rendezését előbbre helyezi az Al-Kaida az ideológiánál, sőt még a politikai céljainál is. Erre jó a szervezet nemzetközi jellege, így ugyanis hatékonyabban lehet fellépni a határokon átnyúló üzletek megszervezésében. Terrorista maffia jött létre: a hírhedt terroristák most csempészhálózatokat felügyelnek, mindennel foglalkoznak, ami illegális: drog-, ember-, dohány-, alkohol-, fegyver-, üzemanyag-csempészet.
A vámosok a Nyugat-Európába irányuló közép-amerikai kokain új útvonalát lelték meg: hajókon érkeznek a szállítmányok a Maghreb-államokba, ahonnan továbbviszik őket az európai nagyvárosokba. A csempészett marokkói hasis mennyiségileg még megelőzi a dél-amerikai kábítószert, de új jelenségre figyeltek fel az algériai fináncok. Az ország délnyugati területein megjelentek a mákföldek. Eddig kábítószer előállítására alkalmas mákgubót – az ópium és a heroin alapja – ilyen célból kizárólag Ázsiában, ott is Afganisztánban termesztettek.
Nyugat-Európából is kapnak pénzügyi segítséget a harcosok: az itt dolgozó vendégmunkások jövedelmének egy része náluk köt ki. Azért ne gondolja senki, hogy Észak-Afrikában az Al-Kaida név mögött most már kizárólag köztörvényes bűnözői tevékenység folyik, marad idő terrorcselekmények elkövetésére is. Áprilisban Algírban 33 személy halt meg két bombamerényletben: az egyik robbanás a város szívében, a kormányfő rezidenciájának közvetlen közelében történt. Ilyen súlyos, az államhatalom központi szervét megcélozó merényletet a GSPC emberei még a polgárháború éveiben sem követtek el. Május elején az Al-Kaida maghrebi szárnya közzétette a merényletekre való felkészülés és végrehajtás video-propagandaanyagát.
A marokkói Casablancában a múlt hónapban két öngyilkos merénylőnek csak önmagát sikerült felrobbantania, nem úgy, mint 2003-ban, amikor 43 holttest maradt a város utcáin. Az akkori rendőrségi letartóztatási hullám során ötezer terroristagyanús személy került börtönbe. Ám a két évvel ezelőtti királyi kegyelem révén nagy többségük visszanyerte a szabadságát.
Egyre délebbre haladva folytatják a terroristakiképzést a fent említett sejtek. Most Mali északi határán észleltek egy tábort, ahol azokat képezték ki, akik majd Irakban és Szomáliában bocsátkoznak harcba. Vajon Európa megfelelően felkészült-e arra, hogy eljöhet az idő, amikor a Maghreb-országokba befészkelődött Al-Kaida-csoportosulás nem a bagdadi utcákon, hanem az öreg földrész valamelyik nagyvárosában akarja harcba bocsátani néhány öngyilkos aktivistáját?

Hírlevél feliratkozás
Nem akar lemaradni a Magyar Nemzet cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi naponta elküldjük Önnek legjobb írásainkat.