Szokatlan lépésre szánta el magát az 1867-ben Belgiumban alapított Delhaize csoporthoz tartozó üzletlánc. A cég Európában, Észak-Amerikában és Délkelet-Ázsiában üzemelteti 2705 élelmiszerboltját. A cég pénztárosainak – eltérően a Magyarországon megszokott, a rabszolgakort idéző munkafeltételektől – van idejük a vásárlókkal viccelődni, sőt annyiszor mennek ki a mosdóba, ahányszor akarnak.
A Delhaize boltjaiba és szupermarketjeibe lépő vevők másfél éve találkozhattak először a bejáratnál elhelyezett leolvasóval. Ez alá teszik a kulcskarikájukon lévő azonosítójukat vagy kártyájukat, s a polcról levehetik a fényjelzéssel ellátott kisméretű letapogatót. Ezzel saját maguk olvassák le a kosárba, bevásárlókocsiba, vagy akár táskájukba helyezett áruk vonalkódját, majd az e célra beállított Scanning feliratú pénztárakhoz mehetnek. Ott a végösszeget jelző leolvasókészüléket átnyújtják a pénztárosnak, s kifizetik a termékek együttes árát. A számítógép programja határozza meg, hogy kit, mikor ellenőriznek, de a tapasztalatok azt bizonyítják, hogy ritkán tévednek a vevők. Ezzel a módszerrel a több száz euróért vásárolt áruhalmaz kezelési ideje a bankkártyás vagy készpénzes fizetésnél is csupán húsz másodperc.
A GB cég némileg később vezette be a scanning rendszert, itt a vásárlók az automata pénztáraknál elhelyezett leolvasóknál maguk húzzák le a termékek kódját. Az egész rendszer jórészt a bizalomra és a váratlan ellenőrzésre épül.
Néhány hete újabb pozitív lépést tett e két belga székhelyű cég: a környezetvédelem érdekében a pénztáraknál már nem adnak nejlonzacskót. Nagyméretű műanyag táska viszont tíz centért kapható. Nemrégiben bejárta a világsajtót, hogy a Hawaii-szigeteknél állatok – közöttük fókák – pusztulnak el az Ázsiából és Európából áthajózó és ott partra vetett nejlonzacskók miatt. Egy biztos: a veszély, ha kis- mértékben is, de csökken.
Újabb részletek derültek ki a debreceni halálos munkahelyi balesetről