MN: Hány magyar él Belgiumban?
Balogh András konzul: Húszezerre tehető az „élő és gyakorló” magyarok száma, akik hullámokban jöttek Belgiumba.
Robák Ferenc nagykövet: Elég sok becsléssel találkozhatunk. Vannak olyan emigrációs szervezetek, amelyek 30-40 ezerre becsülik a letelepedett magyarok számát. Az is kérdés, hogy kit tekintünk még magyarnak, valószínűleg azt, aki saját magát is magyarnak tekinti, de erről nincs nyilvántartásunk. A becslések azt takarják, hogy a hullámokban érkezett magyaroknak mekkora a családjuk. Amit Balogh András mond, az stimmelhet.
B. A.: Egész Belgiumra vonatkozó szám. Három-négyezerre tehető a frissen érkezettek száma, tehát azoké, akik Magyarország uniós csatlakozása óta jöttek ide, hogy munkát vállaljanak az európai intézményekben, lobbicégeknél és képviseletekben. Ez a szám a családokat öleli fel. Többen jöttek a XIX. században, majd a húszas években. Később sok flandriai család fogadott be magyar árvákat. A kilencvenes évek elején Katrin Spaak – Paul-Henri Spaak volt belga miniszterelnök unokahúga – azt mondta nekem, hogy ha a magyarok nem szóródtak volna szét az ország területén, hanem egy tömbben maradtak volna, mint itt a németek, akkor akár a magyar is Belgium egyik hivatalos nyelvévé válhatott volna, mert az ötvenes években az itt élő magyarok lélekszáma nagyságrendileg megközelítette az országban élő német kisebbség számát. Ekkor a főként a bányákban és a nehéziparban dolgozókhoz jöttek, meg az ’56-os menekültek.
R. F.: A régi emigráció mindinkább asszimilálódik. Vannak hagyományőrző és kulturális szervezeteik, de sokszor az is megfigyelhető, hogy magának a szervezet vezetőjének a gyermeke már nem beszél magyarul. Ez mutatja, hogy a szórványmagyaroknál az asszimiláció feltartóztathatatlanul halad előre. A Balogh András által említett három-négyezer, újonnan érkezett magyarhoz még hozzá kell számolni azokat is, akik munkavállalási engedély nélkül, a kötelező regisztrációt elkerülve vállalnak itt munkát. Ők nincsenek sokan.
MN: Ez a szám tartalmazza azokat, akik rövid ideig, egy-két hónapig dolgoznak itt?
B. A.: Nem, csak azokat, akik állandóan itt élnek. Tavalyig még az idegenrendészeti hivatal statisztikai adatokkal rögzítette a számokat, és az adatokat meg lehetett találni az interneten is. De 2006-ban már nem. Az utolsó adat tavaly májusi. Vagyis ebben az adatközlésben olyan magyarokról van szó, akik hivatalosan, tartózkodási engedéllyel élnek itt.
MN: A csatlakozás óta itt élők főként fiatalok?
B. A.: Igen, és közöttük is sok a szingli. Azonban sokan vannak, akik itt, Belgiumban kötöttek házasságot. Jellemző, hogy tavalyhoz képest megkétszereződött a konzuli munka. Csupán egy kategóriát emelnék ki, az itt született gyermekek hazai anyakönyvezését. Tavaly 49 külföldön született gyermek hazai anyakönyvezését intéztük. Ebben az évben már 32-nél tartunk, és ez még jelentősen emelkedik majd, ahogy az ismeretségi körben széttekintünk. Olyanokról van szó, akik ideiglenesen élnek itt, és meg akarják szerezni gyermekeiknek az összes szükséges okmányt. Beleértve természetesen a magyar állampolgárságot és az útlevelet, hiszen mivel magyar állampolgárok, csak azzal utazhatnak. Próbálunk egy kismamaklubot is szervezni a Magyar Kulturális Intézettel közösen, hogy az itt élő kismamák találkozhassanak egymással, kicserélhessék tapasztalataikat, esetleg hasznos címeiket stb.
MN: Várható, hogy az itt élő magyarok létszáma felduzzad azután, hogy Magyarország a schengeni egyezményhez csatlakozik, azaz a magyarok is gyakorlatilag útlevél-ellenőrzés nélkül utazhatnak az unió területén?
R. F.: Várható, hogy megemelkedik, csak erről mi nem fogunk tudni, csak áttételesen, hiszen konzuli problémáikkal ugyanúgy megkeresnek, mint ahogy eddig is tették. Ahogyan uniós tagok lettünk, bizonyos határok már leomlottak, és amint schengeni tagok leszünk, az utolsó határok is megszűnnek. De persze a munkavállalási engedély megléte vagy hiánya is befolyásolja ezt. Ha valakinek van munkavállalási engedélye, másként kell kérni az itt lakást, mintha nincs. Most még bepecsételhetnek az útlevélbe, ha valaki kéri, és így nyomon követhető, hogy ki mennyi ideig tartózkodik itt, vagy ki miként mozog. Aki munkavállalói engedéllyel jön, annak előnyös is, ha a határon feltétlenül pecsétet kér, mert ezzel tudja bizonyítani, hogy mikor érkezett, és nem tartózkodik itt szabálytalanul.
MN: Ha itt, Brüsszelben egy nigériai – minden akadály nélkül – cukrászdát nyit, és magyar cukrászt kíván foglalkoztatni, akkor ennek a magyar cukrásznak mit kell tennie, hogy dolgozhasson?
R. F.: Ha egy magyar cukrászdát akar nyitni, akkor azt nyugodtan megtehette uniós tagságunk előtt is a társulási szerződés alapján. Ha viszont alkalmazott, akkor belgiumi munkavállalási engedélyt kell szereznie. Belgium munkaerőpiacát nem szabadította fel teljesen az új tagállamok munkavállalói előtt. Tavaly május 1-je óta Belgium egyes szakmákra automatikusan – öt nap alatt – ad munkavállalási, úgynevezett B típusú engedélyt. Tehát ha a cukrász e listán rajta van, akkor egyetlen munkahét alatt megvan az engedélye. Amennyiben nem ilyen szakmát választott, akkor munkapiaci vizsgálatot tartanak. E listákat az illetékes regionális belga hatóságok állítják össze, tehát a vallon, a brüsszeli és a flamand régió. Mivel a német nyelvi közösségnek van bizonyos regionális kompetenciája is, nekik is van egy ilyen listájuk.
MN: Miként egyeztethető össze az, hogy az Európai Unió egyik alappillérének mondják az emberek unión belüli szabad áramlását, ugyanakkor olyanok, akik nem vesznek el munkát a belgáktól, és még a jövedelmüket sem szerzik itt, csupán itt dolgoznak – mint a belga fővárosban élő mintegy kétezer külföldi újságíró többsége –, azoknak nagyon hosszú procedúrán kell keresztülmenniük? Nekik az otthoni belga nagykövetségen kell megkezdeniük a folyamatot, itt többször sorba kell állniuk, ellenőrzik őket és a többi.
R. F.: Ez nehéz kérdés, mert az adminisztráció mindig nehézkes. Nemcsak Magyarországon, hanem Belgiumban is. Az ügyintézés kerekeit nehéz felgyorsítani. Az is igaz, hogy van olyan uniós irányelv, amelynek a hazai jogba ültetésével a belgák késésben vannak. Például e téren is. A belga képviselőház már márciusban elfogadta, és a király áprilisban kihirdette azt a törvényt, hogy miként kell ezt beilleszteni a belga jogrendszerbe. Ám bizonyos végrehajtási szabályok még hiányoznak ahhoz, hogy a belga községek például ne kívánják meg az újságírótól, hogy ha véletlenül nem előre kérte meg a tartózkodási engedélyt az illető ország budapesti nagykövetségétől, akkor ne küldjék haza. Pontosan úgy, mint régen, amikor még vízumot kellett kérni. A visegrádi országok nagykövetei ebben az ügyben is folytattak megbeszéléseket az itteni idegenrendészeti hivatal vezetőjével. De azt nem szabad elfelejteni, hogy ha egy holland akar Belgiumban lakni, akkor neki is eleget kell tennie az itt-tartózkodására vonatkozó öszszes követelménynek. Annak ellenére, hogy uniós polgár, hogy Hollandia a Benelux közösség tagja. Az egyetlen különbség, hogy neki nem engedélyt kell kérnie, hanem be kell jelentkeznie. De hozzá ugyanúgy kimennek családlátogatásra, ellenőrizvén, hogy ténylegesen ott lakik-e, ahova bejelentkezett.
B. A.: A munkavállalási engedély regionális szintű szabályozása a szubszidiaritás elvéből fakad, vagyis a régiókra bízzák, hogy ők mondják meg, milyen területeken, milyen szakmákban van munkaerőhiány, mert ezt ők jobban tudják, mint a szövetségi szint.
R. F.: Hozzáteszem, hogy Magyarországon ugyanilyen szakmai listák vannak, vagyis például Romániából is azok kaphatnak könnyen munkaengedélyt, akik a hiányszakmákhoz értenek.
MN: Melyek a jellemző hiányszakmák Belgiumban?
R. F.: Informatikusból akár több ezret is várnak. De kell kamion- és buszsofőr is.
B. A.: Minősített hegesztő. Természetesen itt mindig alkalmazottakról és nem vállalkozókról van szó.
MN: Becslésük szerint hány magyarországi magyar dolgozik itt különféle szakmákban?
R. F.: Információink szerint mintegy 130.
MN: Ez az az „áradat”, amitől rettegtek?
R. F.: Pontosan. Ez az adat, amit mindig érvként használunk tárgyalásaink során és megkérdezzük tőlük, hogy mi értelme van az óvatoskodásnak. Erre mindig az a válasz, hogy nem lehet a 12 új tagállamra külön-külön állandóan új rendszereket bevezetni. A belga szakszervezeti vezetők egyébként a korlátozás megszüntetése mellett állnak ki. Egyrészt azért, mert nem lenne olyan nagy tömegű a bevándorlás, másrészt azért, mert akkor legálisan érkeznének azok, akik ma illegálisan dolgoznak itt, kisebb lenne a bérkülönbség. Harmadrészt pedig azért, mert az illegálisan foglalkoztató vállalkozók a kifizetett olcsóbb béreken keresztül törvénytelenül versenyelőnyre tesznek szert. De meggyőződésem, hogy ez a helyzet hamarosan rendeződni fog, amit elősegít az is, hogy a szomszédos Hollandiában jó tapasztalatokat szereztek az ottani szabad munkavállalással.
MN: Brüsszelben nem ritka a magyar rendszám. Legálisan milyen hosszú időn át használható otthoni rendszám?
B. A.: Három hónapig, ha életvitelszerűen lakik itt valaki. Ezután regisztráltatnia kell a gépjárművet ott, ahol a lakása van. Vagyis Magyarországon ki kell vonatni a rendszámot a forgalomból, vagy azt ideiglenesen fel kell függesztetni, és az autót itt újra forgalomba helyezni. El kell menni újra műszaki vizsgára is. Meg kell szerezni a „megfelelési bizonylatot” is, ami azt tanúsítja, hogy a kocsi megfelel az uniós szabványoknak. Persze nehéz ellenőrizni, hogy ki mennyi időn át tartja itt a kocsiját, mikor hozta be Belgium területére.
R. F.: Igen, bárki azt mondhatja, hogy még nem telt el a három hónap.
B. A.: Azt is mondhatja, hogy csak a múlt héten hozta ki az autót.
MN: Kivéve, ha a helyi rendőr már egy éve ott látja a kocsit.
B. A.: Most hívott fel valaki pontosan egy ilyen kérdéssel. Az Európai Bizottságnál dolgozik két hónapos szerződéssel, de nem tudja, hogy meghosszabbítják-e. Akkor most számolja fel a kocsi otthoni bejegyzését? Ebben tényleg jó lenne valamit kitalálni. Nagyon remélem, hogy az ilyen átmeneti problémák idővel letisztulnak. Egyébként látható az is, hogy a belga utcákon mennyi luxemburgi rendszámmal ellátott kocsi fut. Ami nem azt jelenti, hogy olyan sok a luxemburgi turista, hanem azt, hogy ott alapítanak vállalatot, és ott jegyeztetik be az autót – sokszor egy postafiókcímre. Ezzel azután élvezik a luxemburgi előnyöket, az olcsóbb bejegyzést, adót és a többit. Vajon őrájuk nem vonatkozik a három hónapos határidő? Szóval vannak ellentmondások.
MN: Az otthoni betegbiztosítás itt érvényes?
R. F.: Két nagy kategóriáról beszélhetünk. A turistáról, aki azzal az igazolással, hogy otthon fizeti a társadalombiztosítást, jogosult arra, hogy a belga társadalombiztosítást az itt érvényes szabályoknak megfelelően sürgősségi esetben igénybe vegye. Vagyis például egy vakbélműtét esetén, vagy ha eltörik a lába, bemehet egy itteni kórházba, és ott ellátják. A másik nagy kategória az, ha valaki életvitelszerűen tartózkodik itt – akár például diákként, akár munkavállalóként –, és belép az itteni társadalombiztosítási rendszerbe.
B. A.: Ezek azok a kérdések, amelyek terén sokkal jobb tájékoztatásra szorulnának az itt élni szándékozók. A legszerencsésebb, ha az illető az OEP-nél kiváltja az európai biztosítási kártyát, amelylyel azután itt megkeresi a partnerbiztosítót, és tőle kapja meg az itteni biztosítást. Tehát önmagában az otthonról hozott kártya nem alkalmas arra, hogy itt gyógyászati eljárásban részt vehessen, csupán sürgősségi betegellátásra jogosít.
MN: Belgiumban több-biztosítós rendszert alkalmaznak az egészségügyben?
R. F.: Részben. A nagy elszámolásokat itt is egy nagy állami egészségpénztár végzi. Ez a kölcsönösen segélyező pénztárakkal, a „mutualitékkel” áll kapcsolatban. Ezek történelmileg kialakult pénztárak. Van szocialista, katolikus, laikus, liberális és egyéb kölcsönösen segélyező pénztár, három nagy és több kisebb. A biztosított ennek a tagja, és ez áll kapcsolatban a központi állami pénztárral, amely viszontfinanszírozza az ellátást. Ezenkívül nagyon sok magánbiztosító működik, amely kiegészítő szolgáltatásokra köt szerződést. A magánbiztosítók azon a jó alapellátáson túlmenően nyújtanak szolgáltatást, amelyet a kölcsönösen segélyező pénztárak adnak. Tehát bizonyos fogászati kezelésekre, bizonyos kórházakra, magánklinikákra. Tény, hogy a belga egészségügyi mutatók igen jók.
MN: Délelőtti beszélgetésünk megkezdése előtt konzul úr elmondta, hogy már két útlevelet kellett kiállítania, ugyanis az eredetieket elvették a tulajdonosaiktól. Magyarul: kifosztották őket. Mennyire veszélyes Brüsszel? – mert én erről csupán hallok, miközben teljes biztonságban érzem magam.
R. F.: Brüsszel nagyon kellemes, családias hangulatú világváros. Itt van az Európai Unió és a NATO központja is. De a hangsúly a világvároson van. Mint mindenütt a világon, ehhez kapcsolódik a bűnözés is. Van zsebtolvajlás, vagyon elleni bűncselekmény, de szerencsére az erőszakos bűncselekmények ritkábbak.
MN: A most lezajlott belga választások eredménye, jelesül a kormányváltás, befolyásolja valamilyen módon a kétoldalú kapcsolatokat?
R. F.: Szerencsére elég kellemes a helyzetünk. Számunkra gyakorlatilag mindegy, hogy milyen kormánykoalíció alakul meg: a kialakult jó kapcsolatokra a kormányváltás nem lesz hatással.
MN: Itteni tapasztalatuk alapján miben foglalnák össze azt, amit egy itt élő magyar szempontjából az országból a legjobbnak találnak?
R. F.: A sör, a csokoládé, az európaiság és a tolerancia.
B. A.: Az, hogy amit a belgák (flamandok–vallonok) az egymással kialakított racionális és toleráns kompromisszumokkal elértek, az valamennyi itt élő külföldit, így a magyarokat is segíti.
origo.hu
Újabb részletek derültek ki a debreceni halálos munkahelyi balesetről
