Ma már nyilván látható, hogy volt-e kihatása a magyar Központi Statisztikai Hivatal tettének, amely rossz adatokat szolgáltatott az Európai Bizottságnak, pontosabban annak statisztikai szervének, az Eurostatnak…
– Éppen most dolgozom a 2008–2012-es statisztikai keretprogram jelentésén jelentéstevőként. Öröm, hogy máris sikerült egyetértést elérni. Mind az Európai Bizottsággal (EB), mind pedig az Európai Tanáccsal sikerült kialakítani olyan közös álláspontot, amelynek eredményeként remélem, hogy ez a félszáz oldalas anyag „átmegy”. Ez azért nagyon lényeges, mert meghatározza azt, hogy a következő öt évben mire figyeljen az EB, az Eurostat, valamint a nemzeti statisztikai hivatalok ahhoz, hogy működőképesebb legyen az Európai Unió és pontosabb legyen a statisztikai adatszolgáltatás. A jelentésben lecsapódott a magyar probléma, a félretájékoztató adatszolgáltatás is.
– Úgy tudom, egy másik ügyben „árnyékjelentést” készít, amelyet az Európai Parlamentben akkor szokás megtenni, ha egy fontos ügyben egy másik frakció van kijelölve a jelentéstételre.
– Igen. A néppárt árnyékraportőre vagyok jövedékiadó-ügyekben. Most például a dízelolajügyben. A jövedéki adó kérdése mostanában kulcskérdés lett. Az alkohol jövedéki adója júliusban kerül vissza a parlament elé: mint emlékezetes, májusban Kovács László adóügyekért és a vámunióért felelős biztos előterjesztését az Európai Parlament elutasította. A magyar szocialisták – akárcsak legtöbb új tagállambeli kollégáik – sajnos a jövedéki adó emelése mellett szavaztak. Ez azért sarkalatos, mert megadja minden jövedékiadó-politika lényegét. Tehát a dízelolajét, az alkoholét, a cigarettáét. Azt szeretném elérni, hogy ne az úgynevezett minimumszint egyoldalú növelésével emeljék a jövedéki adókat. Ez ugyanis az új tagállamoknál inflációt okoz, amire hivatkozva azután a gazdasági és a monetáris ügyekért felelős biztos kizár bennünket abból, hogy csatlakozzunk az euróövezethez. Továbbá az ilyen irreális adónövelés a feketegazdaságot és a szociális gondokat is erősíti. Csak azt nem oldja meg, amit akar: hogy közeledjenek egymáshoz a jövedékiadó-szintek az EU-n belül.
– A jövedéki adók megállapítása a tagállamok számára felülről nyitott?
– Igen, a britek és a svédek azt csinálnak, amit akarnak. Remélem, hogy ennek most véget lehet vetni. Ugyanis az a filozófia, amit az EB és néhány tagállam képvisel, nevezetesen, hogy csak a minimumszinteket emeljük, és ezzel az alacsonyabb ár- és jövedéki szintű országokat sújtsuk, az közösségi szinten nem vezet sehová. Legalábbis nem a megoldáshoz. Hacsak nem az a cél, hogy kizárjanak néhány országot az eurózónából.
– Az utóbbi időben nem került egyik szakterülete, a vajdasági kérdés a háttérbe Koszovó miatt?
– Sajnos igen. Mégpedig egyszerűen azért, mert a nyugat-európai felfogás szerint nem akarják a szerbeket satuba fogni, vagyis két oldalról szorongatni. Sajátos gondolkodás, de még a barátaink, az osztrákok és a bajorok között is él. Azt is nagyon szeretném elérni, hogy a Vajdaság önálló irodát nyisson Brüsszelben. Ugyanezt viszont szeretném megvalósítani a dél-alföldi régiómnak is. Most éppen tárgyalok a német baden-württembergi tartomány vezetőivel, hogy ösztöndíjakkal segítsék ezt a folyamatot. Baden-Württemberg kapcsán dolgozom más lakossági ügyeken is, eredményt is értünk el, mégpedig a Dél-Alföldön lerakott német szemét elszállításával. Miután ők elszállítják a szemét egy részét, elővesszük a bajorokat is, akik e téren jóval rugalmatlanabbak. Azon is dolgozom, hogy a francia Gaz de France (a Dégáz fő tulajdonosa) magyarországi irodáiban megfelelően szolgálják ki az embereket.
– Milyen befolyása van az uniónak ezekre a vállalatokra?
– Az illegálisan behozott szemét ügyében tudunk lépni, hiszen erre van európai jogszabály, amit megsértettek. A többiben – például a franciáknál – pedig azzal tudunk fenyegetni, hogy egy ügyet tematizálunk úgy, hogy egyenlő partnerként kezeljék a magyar ügyfeleket a többi országban lévő irodáikban szokásos bánásmódnak megfelelően. A magyar hatóságok is folytattak tárgyalásokat – mint a szemét vagy a Dégáz ügyében –, de valahogyan nem oldódott meg a probléma. Az itt észrevehető, hogy az európai képviselőtársak sokat segítenek azoknak, akik komolyan veszik a munkájukat. Mindezekkel azt is szeretném elérni, hogy otthoni választóim lássák, hogy konkrét, őket érintő ügyekben is lehet eljárni az unióban.
– Az euróövezet keleti bővítése – Szlovéniát ugyanis nem tekintik politikai értelemben keletinek – megindul?
– Ha Szlovákia csatlakozik, az forradalmi lépés lesz. Prága és Varsó még vár: ezért is tartják az éves adóssági szintjüket mesterségesen valamivel három százalék fölött. A különbség, hogy mi nem is tudnánk teljesíteni a küszöböt, pedig szeretnénk. A baltiak pedig az inflációs szint miatt nem tudnak egyelőre belépni.
– Mikor lát reális esélyt a magyar euróövezeti csatlakozásra?
– Nehezen tudom elképzelni 2012–2013 előtt.
–Ahhoz képest, hogy az Orbán-kormányt a balliberális sajtó „halálra szekálta” volna, ha a 2002-es választás megnyerése után nem az idén, hanem mondjuk „csak” jövőre csatlakozott volna.
– Ennyit fejlődtünk vissza. Arra is emlékezni kell, hogy Magyarország az euróövezeti csatlakozás szempontjából 2001-ben jobban állt, mint Szlovénia, Málta és Ciprus. A két utóbbi szigetország még 2003-ban is rosszabbul állt, mint mi. Egyébként az egyetlen tagállam vagyunk, amelynek lényegesen nő az adóssága a bruttó nemzeti termékhez képest.
– A „populisták” által vezetett, gazdaságilag remekül teljesítő országokat is beleértve. Magyarország most mit csinál?
– Magyarországnak azzal kellene foglalkoznia, hogy minden olyan lépést megtegyen, amely közelebb hozza az euróövezeti tagsághoz. Ezen kellene dolgozniuk a brüsszeli magyar képviselőknek, az uniós biztosnak. Nem pedig ellene lépdelni. Például az inflációs nyomás révén. Itt egyébként az egész térségről van szó, ugyanis a jelenlegi helyzet szerint Magyarország tud utolsóként csatlakozni az euróövezethez, tehát a többi új tagállamot is visszahúzhatjuk.
– Hogyan telik el egy képviselő hete? Kezdjük a kellemessel: a vasárnapi pihenőnappal.
– Ez a ritka nagy nap, amikor a családommal lehetek, akik előtt megemelem a kalapom, amiért velem vannak, és elviselik azt, ahogyan dolgozom. Természetesen ők Magyarországon élnek, mint ahogyan azt a kampányban a választóimnak megígértem. Ami az egészet nehezebbé teszi, az az, hogy én konzervatív családmodellben élek, ahol nagyon erős a családi kötelék. Ugyanakkor elfogadhatatlannak tartom, hogy a családom ne élje át ugyanazt, mint amit a választóim. Ezért nem költöztem ki Brüsszelbe. Egyébként egy másik fogadalmamat is tartom: az Európai Parlamentben csak magyarul szólalok fel a plenáris üléseken. De visszatérve: vasárnap azért már nagyon sokat kell olvasnom, a munkahétre felkészülve. Hétfő hajnalban jövök ki, és vagy csütörtök délig vagy estig itt vagyok. Pénteken és szombaton vagy vidéken vagyok a választókörzeteimben – Bács-Kiskun, Békés és Csongrád megyében –, vagy pedig Pesten egyeztetek minisztériumokkal. Fogadóórákat tartok a megyeszékhelyeken lévő irodáimban, és igyekszem eljárni a polgárok ügyében.
– Hány lobbista kopogtat be egy-egy ügyben?
– Ketten-hárman jönnek. Az itteni lobbicsoportok általában nagyon jól tudják, hogy miként kell megközelíteni egy-egy kérdést. Az esetek zömében nagyon tömör, leegyszerűsített „pozíciópapírokat” hoznak arról, amit képviselnek. Ellentétes érdekeket képviselő lobbicsoportok is megjelennek. A repülőtéri illeték ügyében például megjelenik a reptéri szövetség, majd a légitársaságok lobbistái. Magyarországon ez a lobbitevékenység az európai képviselők felé még nem alakult ki.
– Az itthoni gyógyszergyárak például miként igyekeznek az érdekeiket képviselni?
– A baj általában az, hogy nehezen. Ráadásul elsősorban az Európai Bizottságnál igyekeznek lobbizni, miközben nyugaton tudják, hogy érdemes közvetlenül a parlamenti törvényhozókhoz fordulni. Egyébként Magyarországon volt három üdítő kivétel: a közúti fuvarozók, a posta és a cigarettagyártók. Ők időben megkerestek.
– Olyan még nem fordult elő, hogy egy lobbicsoport anyagi előnyöket ajánlott volna?
– Soha. Még áttételesen sem. Racionális érveket „adnak el”.
– Medgyessy fiának a lobbicégével találkozott?
– A nyomukat se láttam, holott igen intenzíven foglalkozom gazdasági ügyekkel. Otthon se keresnek meg magyar szakszövetségek, ami nagyobb baj. Ők még nem jöttek rá, hogy a bizottság mellett van egy különálló európai törvényhozási ág: az Európai Parlament.
– Mit a legnehezebb feladat?
– Egyrészt az, hogy hány képviselőt tudok egy magyar ügy mellé állítani, másrészt pedig, hogy nehogy olyan törvény szülessen, amely hosszú távon rontja a magyar érdekeket. Ez főként olyan esetekben jelent gigantikus küzdelmet, amikor a nyugati érdekek ellentétesek a magyar vagy a regionális célokkal.
origo.hu
Újabb részletek derültek ki a debreceni halálos munkahelyi balesetről
