Uniós kettős mérce Tajvan esetében

(Brüsszel)
Egyre feszültebbé válik a viszony az Európai Unió és Tajvan között. Amit ugyan a sajnálkozás frázisaiba bújtattak, de nem rejtettek véka alá annak a díszvacsorának a résztvevői, amelyet Michael Y. M. Kau, Tajvan uniós és belgiumi képviselője rendezett a tajvani elnök főtanácsadója, Peng Ming-min professzor tiszteletére. A demokratikus normáknak teljes mértékben megfelelő Tajvant ugyanis állandóan a demokrácia és egyéb értékekre hivatkozó EU az utóbbi időben alig győzi óvni attól, hogy megtartsa azt a népszavazást, amelyben a szigetország népe döntené el: ENSZ-tagságukat a hagyományos, történelmi nevükön, azaz a Kínai Köztársaság, avagy csupán Tajvan néven kérjék-e.
A napi sajtóból tájékozódóknak szinte sejtésük sincs, hogy beláthatatlan következményekkel járó konfliktusok körvonalazódnak a két Kína térségében: a kommunista Kínai Népköztársaság – mint a korábban a Harvard, a Berkeley és a Standford egyetemeken a légtérjogot oktató Peng elmondta – több száz tengeralattjárót épít, mivel a kínai vezetésnek meggyőződése, hogy a Japán szempontjából is létfontosságú Tajvan-szoros térségét és magát a szigetországot védelmező amerikai flottához tartozó repülőgép-anyahajókra a legveszélyesebbek a tengeralattjárók.
Az állandóan az értékeire hivatkozó uniót azonban most az zavarja, hogy a tajvani népszavazás Pekingben kelt felháborodást, mert az a sziget hivatalos függetlenségének esetleges kimondásához jelenthet újabb lépést. Noha a 23 milliós Tajvan gazdasága majdnem eléri az egymilliárdnál is népesebb Indiáét, az meg sem közelíti a kommunista Kína fontosságát az eurokraták szemében.