Európa egységét hiányolja Madrid

Spanyolország az európai egységben érdekelt, s jó viszonyra törekszik atlanti szövetségesével, az Egyesült Államokkal, de a világpolitika színpadára visszatérő Oroszországgal is, nyilatkozta Rafael Valle, Spanyolország budapesti nagykövete, akit annak kapcsán kérdeztünk, hogy országa 2010-től Belgiummal és hazánkkal együtt látja el az Európai Unió soros elnökségét. A diplomata kifejtette a spanyol álláspontot a határon túli magyar kisebbségekről és Koszovóról is.

Spanyolország nem tartozik Magyarország legszorosabb partnerei közé. Mutatja ezt a kereskedelmi kapcsolatok dinamikusan fejlődő, ám egyelőre az unió nagy országaitól jócskán elmaradó szintje. Tovább közelítheti azonban a két országot, hogy Belgiummal kiegészülve egy trojkában látják el 2010–11-ben az Európai Unió soros elnöki tisztét. Adhat ez újabb lökést az egyébként problémáktól mentes kapcsolatok fejlődésének?
– Jól mutatja a Magyarország és Spanyolország közötti kiváló viszonyt, hogy I. János Károly király május végén vállalkozók népes kíséretében érkezett Magyarországra. Folyamatos a bővülés a gazdasági kapcsolatokban is, de e téren annak ellenére van lehetőség a további bővítésre és befektetésekre, hogy az elmúlt tíz évben hatszorosára nőtt a kétoldalú kereskedelem volumene. Szövetségesek vagyunk a NATO-ban és az Európai Unióban. A két szervezetben lényeges szempont, hogy nem lehet egyedül cselekedni, csak a többi állam támogatásával. De a két ország már ezen túl is olyan közel áll egymáshoz a politikában, hogy 2010-től Belgiummal együtt a három ország másfél éven keresztül az Európai Unió soros elnökségét fogja ellátni.
– Térségünk úgy tekintett Spanyolországra, mint a diktatúrából a demokráciába való átmenet mintájára. De érvényes-e ez a modell fordítva is? Mire lehet példa Közép-Európa, benne Magyarország Spanyolország számára?
– A jelenben abban tudunk hozzájárulni a térség fejlődéséhez, hogy minden lehetséges téren segítünk egymás megismerésében. Magyarország esetében azt hiszem, az egyik járható út a jövőre Spanyolországban megrendezendő gazdasági, kisebb mértékben kulturális évad, éppen a jobb megismerés érdekében és nemcsak szavakban, hanem a valóság bemutatásával. Hiszen a jó kapcsolatok mindig a megismerésen alapulnak, s ha ez hiányzik, jóval könnyebben megromlanak.
– A spanyol szocialista kormányok katonái a 80-as évektől a világ egyre több háborús övezetében végeztek békefenntartó tevékenységet, köztük a Balkánon is. Minek köszönhető Spanyolország ilyen érdeklődése e régió iránt?
– Spanyolországnak már egyre kevesebb katonát kell állomásoztatnia Boszniában, de vannak katonáink Afganisztántól a Balkánig a világ sok államában. Kizárólag segítő szándékkal veszünk részt a békefenntartásban, s azzal is tisztában vagyunk, hogy Spanyolország egymagában nem tudja megoldani a problémákat.
– Ha már a Balkánnál tartunk, Spanyolország számára kényes téma Koszovó. Miként képzeli el a konfliktus rendezését Madrid?
– Boszniában voltam követ, így tudom, hogy a Balkánon minden mindennel összefügg. Bármi történik egy országban, azonnal befolyásol egy másik területet, akár kedvező, akár kedvezőtlen az esemény. Spanyolország álláspontja egyszerű: először jöjjön létre a megállapodás a felek között. De az Európai Unió egyik gyenge pontja, hogy a nemzetközi politikában nem tud egységesen, így hatékonyan fellépni. Márpedig Spanyolország leginkább ezt a közös álláspontot szorgalmazza.
– A brit–spanyol történész, Charles Powell Spanyolország demokráciában című könyvében azt állítja, hogy az előző kormányfő, José María Aznar 1999-ben az uniós költségvetési vita, az úgynevezett berlini csata után döntötte el végleg, hogy a következő vita előtt változtat euroatlanti politikáján, és Európáról az Egyesült Államokra helyezi a hangsúlyt. Aznar ugyanis tudta, a hamarosan csatlakozó kelet-közép-európai országoknak jutó európai támogatások miatt jóval kevesebb európai forráshoz jut. Egyetért Powell következtetésével?
– Nézze, az Európai Unió vitathatatlan szövetségese az Egyesült Államok, amely állammal vannak nézeteltéréseink, ezért sokat kell tárgyalnunk egymással, de tudomásul kell venni, hogy vannak más fontos szereplők is, akikkel jó kapcsolatokat kell ápolni. Ilyen például az ismét megerősödött Oroszország, amely kezdi visszaszerezni a berlini fal leomlása után elvesztett befolyását. Egy jó politikusnak lehetőleg minél több szövetségessel kell rendelkeznie, aki másodsorban jó viszonyt ápol a többi lehetséges szereplővel is.
– Nem gondolja, hogy a nagyhatalmak vitájában elvész a térség értékes kisebbsége?
– A kisebbségek ügye közvetlenül érinti Magyarországot, nemcsak politikailag, hanem szociológiailag is, ezért érthető módon még ma is érzékeny téma az ország szempontjából. Trianon érzékeny csapást mért egy korábban erős államra, hiszen egyik napról a másikra vesztette el területének kétharmadát és lakosságának nagy részét. Korábban már utaltam arra, hogy milyen fontos a másik fél szempontjainak megértése. Ez a határon túlra került magyarok ügyében is fontos. A magyarországi kisebbségek, például a romák vagy a németek ügye egészen más. De a magyar politika tudtommal mindig a tárgyalás pártján állt, és a tárgyalással talán el lehet jutni a megállapodásokig.