Tévút a közút kiszervezése

A megyei szervezetek karcsúsítása, a székházak eladása, a közlekedési törvény módosítása egyetlen, ki nem mondott cél irányába tett lépések sorozata: a Mária Terézia által alapított, 200 éves útkaparó szervezet utódjának felszámolása, tevékenységének kiszervezése – állítja Kovács Jenő, a kht. jogelődjének megyei igazgatója.

Amíg a rendszerváltás kezdeti idejétől az ezredfordulóra nagy mértékben csökkent a közúti balesetek, s ezen belül a halálos balesetek mennyisége, a számadat 2002 óta újra jelentős emelkedésbe kezdett. A jelenség mögött a közútkezelés mostoha helyzete áll – mondta Kovács Jenő, a Magyar Közút Kht. jogelődjének egykori megyei igazgatója. Nemcsak a közútfenntartásra fordítható pénz mértékével van baj, hanem a szakmai szempontoknak az irányításban történő háttérbe szorulásával is – állítja Kovács. Autópályák, ha lassan is, de épülnek Magyarországon, a városok útjait időnként rendbe teszik az önkormányzatok. A települések közötti fő- és mellékutak azonban mintha mostohagyermekek lennének. Ennek tragikus következménye, hogy zsákfalvakba, kistelepülésekre sok helyen azért nem megy be a Volán-busz, mert az útburkolat állapota miatt nem kockáztatják a jármű épségét. A települések többségéhez csak közúton lehet eljutni, a közutak állapota így a magyar vidék egyik legfontosabb létfeltételeként értékelhető.
A Magyar Közút Kht., s annak központi menedzsmentje a 19 megyei szervezet összevonásával jött létre 2005-ben. A megyei szervezeti egységek létszámát jelentősen csökkentették, ám a fővárosi központban a létszám, s különösen a vezető beosztásúak száma nőtt. Az átalakítás fontos lépéseként, mint arról lapunk is beszámolt, megkezdődött a megyei szervezetek épületeinek, az irodaházaknak a kiárusítása. Kovács Jenő úgy minősítette, hogy ez egy folyamat végső lépése, amely visszafordíthatatlanná teszi a megyei szervezetek felszámolását. Ráadásul olyan gátlástalan privatizáció, amelynek semmi más célja nem ismerhető fel, mint a szervezet rombolása. Ugyanebbe az irányba tett lépésként kell értelmeznünk az egyes közlekedési törvények módosítását, amelyet, az ellenzék tiltakozása mellett, decemberben szavazott meg a kormánypárti többség – emlékeztet a korábbi megyei igazgató. A jogszabályt vitatta a Nemzeti Fórum is, mert az lehetővé teszi a közútkezelő szervezet privatizációját. A vegyes rendelkezéseket tárgyaló salátatörvénybe a jogalkotó olyan paragrafust rejtett, amely a közútkezelő szervezetet – jelenleg a Magyar Közút Kht.-t – árusíthatóvá teszi. A 15. paragrafus ugyanis így szól: közútkezelő lehet a „külön jogszabály által versenyeztetési eljárásban kihirdetett szervezet”.
A közútkezelés privatizálása zsákutcába visz – jelentette ki Kovács. Európában csupán Nagy-Britanniában és Szlovéniában hajtották végre a magánosítást. A szlovén gyakorlat jól mutatja, milyen eredménnyel jár, ha kiadja a kezéből az állam a közútkezelést. A határhoz közeli Muraszombaton és környékén komolyabb havazás után nem járhatók az utak. A vállalkozó útfenntartó ugyanis meggondolja, hóviharban kiengedi-e a telephelyről a 40 millió forintos tisztítógépeket. Míg az állami kezelő azonnal beavatkozik, a privatizált szervezet maga dönti el, hogy mikor áll neki a hóeltakarításnak, miközben ezen esetekben gyakran emberéletről van szó. A felelősség pedig – akárki végzi is az útfenntartást – visszaszáll az államra. Nem véletlen – vélekedik Kovács Jenő –, hogy Ausztriában, Németországban vagy Svájcban következetesen állami kézben tartják a közutak kezelését.