Uniós milliárdokból épültek a lerakók

Mintegy 800 szelektív hulladékgyűjtő-szigetet, válogató-udvarokat, átrakóállomást, csarnokokat, valamint egy közel 50 ezer négyzetméteres depót épített a Vegyépszer Zrt. magasépítési és környezetvédelmi igazgatósága a Zala völgyében. Az uniós milliárdokból épült rendszer révén a falvakban élők is megismerkedhetnek a szelektív hulladékgyűjtéssel, a feldolgozhatatlan, újrahasznosíthatatlan anyagot pedig az uniós előírásoknak megfelelő, szigetelt tárolómedencékbe helyezik el végleg.

A napokban adták át ünnepélyes keretek között a mintegy 17 millió euróba kerülő Zala-völgyi hulladékgazdálkodási rendszer harmadik ütemét. A Vegyépszer Zrt. közbeszerzési eljárás során nyerte el 2005-ben és 2006-ban a nyugat-balatoni – Zala-völgyi – regionális hulladékgazdálkodási rendszer ISPA- (később kohéziós) pályázatának második és harmadik ütemét, a Zalaegerszeg és környéke, valamint a Zalalövő és környéke, majd a Zalabér projekteket – mondta lapunk kérdésére Sipos Zsolt, a cég magasépítési és környezetvédelmi igazgatóságának vezetője. A hulladékgazdálkodási rendszer európai uniós pénzekből és az EU környezetvédelmi előírásait szem előtt tartó műszaki megoldásokkal készül. Ezek közé tartozik, hogy a kommunális hulladékból el kell távolítani mindazt az anyagot, amit újra lehet hasznosítani, ami pedig nem feldolgozható, az olyan lerakókba kerül, amelyek nagy biztonsággal megakadályozzák, hogy a szennyezett anyag a talajvízzel érintkezzék, és ezzel kár érje környezetünket.
Ilyen jellegű feladatok megoldására dolgozták ki a hulladékgazdálkodási rendszert, amely az érintett terület településeiről összegyűjti a szemetet. A háztartási hulladék és a szelektíven szétválogatott szemét előbb hulladékgyűjtő, majd -válogatóudvarba, átrakóállomásra kerül, ahol kinyerik belőle a hasznosítható részeket: a fémet, az üveget, a papírt, a PVC-t, az üdítős műanyag palackokat, a komposztálható szerves anyagot. A hagyományos házi szemétnek csak 10-15 százaléka nem hasznosítható, ez kerül a lerakóba végleges elhelyezésre.
– A Zala-völgyi regionális hulladékgazdálkodási rendszer három ütemében összesen több mint 280 település kommunális hulladékát dolgozzák fel, illetve helyezik el, amely összesen mintegy 400 ezer lakost érint, ebből a zalabéri gyűjtőkörzet 150 ezer ember életét befolyásolja – mondta Sipos Zsolt. A lakosság mindenütt könnyen megbarátkozik a színes műanyag edényekkel, amelyekbe a válogatott hulladékot dobhatja. A gyűjtőudvarokban és átrakóállomásokon a kisebb tartályokból nagyobb konténerekbe kerül az anyag, majd ezeket a hulladékkezelő központokba szállítják, és a válogatócsarnokokban megkezdődik a hulladékok hasznosítható részének a szétválogatása. A Zala-ISPA program harmadik ütemében Zalabér vonzáskörzetében 132 város és település hulladékkezelését oldotta meg a Vegyépszer Zrt. magasépítési és környezetvédelmi igazgatósága. Zalabér határában a kijelölt mintegy tíz hektár területből hatot foglalnak el a hulladékgazdálkodási létesítmények. A kivitelezés során egy több mint 40 000 négyzetméter felületű, nyolcszázezer köbméter tovább már nem hasznosítható hulladékot befogadó lerakó, és a hozzá kapcsolódó kiszolgáló létesítmények – üzemviteli és szociális épület, kocsi- és konténermosó, gép- és eszköztároló szín, mérlegkezelő konténer, elektromos hídmérleg, abroncsmosó, konténertároló tér, iszap- és olajfogó, üzemanyagtöltő állomás –, valamint hulladékkezelő létesítmények megépítésére került sor. A depó szigorú környezetvédelmi előírások szerint épült, amellyel garantálható a hulladék teljes és tartós – akár 100 éves – elszigetelése a környezettől. A szigetelés alatt vízérzékelő geoelektromos monitoring-rendszert helyeztek el, amely jelzi, ha a szigetelés megsérül. Emellett az elhelyezett gázkivezető és -elvezető rendszer gondoskodik a keletkező biogázok és a csapadék elvezetéséről is.
A depó munkálatai a földmunkákkal kezdődtek, amikor kialakították a teknő alját és oldalát – mondta Sipos Zsolt igazgató. Ezután félméteres agyagréteggel vonták be a felületet a természetes szigetelés biztosítása érdekében. Erre fektették az úgynevezett bentonitpaplant, amely jellegéből adódóan többletszigetelési biztonságot nyújt a lerakó számára. A speciális anyag nedvesség hatására megduzzad, és nem ereszti át a vizet. A végső borítást az erős műanyag fóliaszigetelés biztosítja, erre egy védő geotextília-réteg kerül a fólia épségének biztosítása céljából, ezután terítik le a szivárgó rétegül szolgáló kavicsot, amely elvezeti a depóra jutó vízmennyiséget, és mindez már alkalmas a bekerülő hulladék fogadására, végső elhelyezésére. A bekerülő hulladékot gépekkel tömörítik, és sávonként lefedik. Mindezt addig végzik, amíg a halom el nem éri a végső, 10-15 méteres magasságát. A kellő magasság elérésekor megkezdődhetnek a rekultivációs műveletek, amely keretében a depónia teteje hasonló szigetelést kap, mint a depónia alja. Végső állapotában – 15-20 esztendő múlva – fű borította domb marad a területen, amely teljes mértékben beleillik az azt körülvevő környezetbe. Az új depó megnyitása azért is fontos, hogy meg lehessen kezdeni a jelenleg használt, nem szigetelt hulladéklerakók felszámolását.
A több mint százezer lakost érintő térségi részberuházás azonban nem csak Zalabérhez kötődik. A projekt keretében Celldömölkön szelektív gyűjtő-, átrakó- és komposztálórendszer épült, Zalaszentgróton és Vasvárott gyűjtőudvarokat létesítettek, míg Keszthelyen hulladékkezelő központ keretén belül válogatócsarnok épült a hozzá kapcsolódó szociális épülettel és komposztálóteleppel. Emellett összesen 173 hulladékgyűjtő szigetet építettek. A beruházás korábbi szakaszában a Vegyépszer négy csarnokot épített Keszthelyen, Zalabéren, Lentiben és Zalaegerszegen.