Dús fodrok csomagolóanyagból

Remek ötletek, játékosság és lenyűgöző tervek – ezek jellemzik a Moholy Nagy Művészeti Egyetem másod-, harmad- és negyedéves textileseinek reneszánsz ihlette munkáit, amelyeket a Hegyvidék Galériában tekinthetnek meg az érdeklődők július 19-ig.

Tizedik alkalommal rendezett kiállítást hallgatóinak alkotásaiból a XII. kerület egyetlen egyeteme idén a Hegyvidék Galériában. A Budapest Kortárstánc Főiskola diákjaival közösen létrehozott performansz felvételei mellett közelről is szemügyre vehetjük a Moholy Nagy Művészeti Egyetem (MOME) textileseinek kreációit. A hallgatók reneszánsz évhez kapcsolódó munkái közt a jelmezszerű öltözékektől az abszolút hordhatóig mindenfélét találunk, nem is beszélve a kiegészítőkről, amelyeket a bőr szakosok sorakoztattak fel, nem kevés találékonysággal. Megcsodálhatunk itt pikkelyes bőr nadrágtartót, övet, finoman kidolgozott retikült, sőt, a reneszánsz jegyeket újraértelmező öltözékekhez nélkülözhetetlen, magasított cipőt is. Az imént felsoroltak Pasztircsák Larissza kifogástalan kivitelű művei, de ha már a kiegészítőknél tartunk, meg kell említsük Ducsai Judit szőrme ékeit is; fejre, karra, nyakra egyaránt extravagáns viselet lehetett volna valamennyi, néhány száz évvel ezelőtt. Gáspár Viktória és Vesztl Fanni három ruhakölteménye viszont garantáltan ma is hordható, és ennek ellenére félreérthetetlenül táplálkozik a reneszánsz viselet hangulatából. Finom színösszeállításai, változatos textiljei, a nagyvonalú anyaghasználat nemes egyszerűséget eredményez a fiatal tervezők munkájában.
A fodrozódások, ráncba gyűjtött, buggyos megoldások szinte mindenhol visszaköszönnek, egyik tervező sem fukarkodott az anyaggal, sem Cséfalvy Fanni, akinek barack-bézs ruhája legyezőszerűen hajtogatott anyagaival leginkább egy gazdagon terített asztal nagyvonalú szalvétadíszítésére emlékeztet, de a Monostori Pál–Várfalvy Gabriella páros fekete kompozícióin is bő textiltömeget oszt meg és kényszerít rendszerbe a négyzetes, sakktáblaszerű minta.
Vannak persze, akiknek okuk sem volt arra, hogy takarékoskodjanak az anyaggal. A nagy terem másik sarkában sorakozó bábukon a mostanában tért hódító recyclinggel tisztelegnek a reneszánsz előtt a MOME hallgatói. Kipukkasztható csomagolóanyagból dús fodrok gördülnek alá királyhoz méltó köntösökön, s cseresznyeimitációval tömött műanyag ruha idézi a kor tarka bőségét, nem szólva a földrajzi felfedezők térképből készült öltözékéről.
A reneszánsz motívumokra építve gazdag asszociációs sorozat öltött testet az iparművész-hallgatók keze alatt. Nemcsak a ruhákon, de a bőr kiegészítőkön, a falakon sorakozó mintavariációkon is tükröződik ez a finoman megkötött fantázia, amely itt-ott tökéletes egyensúlyt talált a sok száz évvel ezelőtti s a mostani divat, az egykori motívumok és a mai kor alternatív anyagainak használata között, s amely által a MOME hallgatói részben valóban új értelmezést tudtak adni a reneszánsz viseletnek.
(MOME textileseinek munkái, Budapest, Hegyvidék Galéria, július 19-ig.)