Milliárdok a nagy semmire

Gyurcsány nem adta fel a mérkőzést, sőt számára csak az első menet ért véget, miközben már gőzerővel készült a következőre. Mert míg a hazai és a nemzetközi sajtó a leállítás szenzációs hírét ízlelgette, fel sem tűnt, hogy a kormány újabb feladattal látta el Görözdi Györgyöt

Sokan elkövetik azt a hibát, hogy alábecsülik a jelenlegi kormányfő képességeit. No nem a kormányzati teljesítményre gondolunk, mert az minden kritikát alulmúl, hanem arra a képességre, hogy balul sikerült ügyekből jól jöjjön ki. Ki hitte volna, hogy a megfeneklett luxuscirkáló, a kormányzati negyed beruházása arra kínál majd alkalmat a miniszterelnöknek, hogy hűséges munkatársai segítségével kiszipkázza belőle azt a pénzt – vagy annak legalább egy részét –, amit a projekt sikeres megvalósulása esetén remélhetett volna?
Amikor januárban a kormányszóvivő bejelentette, hogy a kabinet hivatalosan is lemondott a nagy mű megvalósításáról, sokan azt hitték, elérkezett az igazság pillanata. E sorok írója is úgy vélte, a jelképértékű, arculatformáló ügyben elszenvedett vereséget újabbak követik majd, például az egészségügy, az oktatás, a nyugdíj kérdésében. Elérkezik majd ezekben a témákban is az igazság pillanata, s akkor majd a negyed után bukik maga a kormány is. Azt, hogy ezzel a vélekedéssel nem álltunk egyedül, mutatja a Frankfurter Allgemeine Zeitung (FAZ) februári cikke, amely megállapította: a tervezett új kormányzati negyedhez hasonlóan az Új Magyarország elnevezésű terv is meghiúsulhat.
Azóta sok víz lefolyt a Dunán, és a Gyurcsány Ferenc nevű szabadulóművész kibújt a rettenthetetlen reformer jelmezéből, és mostanában a bársonyos semmittevés híveként azonosítja magát. Mindez persze a nézőtérnek, a fizető és nem fizető nézőknek, a karzatnak szóló produkció. A színfalak mögött zavartalanul folyik a biznisz szervezése. Ha nem lehet pénzt csinálni a kormányzati negyed megvalósításából, csinálnak ők a projekt felszámolása során.
Kevés szó esik mostanában arról, hogy a kormányzati negyed alapgondolata is elhibázott volt – persze csak akkor, ha feltételezzük, hogy kiötlőit a közjó szolgálata vezette. Csaba László közgazdász, akadémikus még a beruházás beindításakor egy olyan Lada tulajdonosához hasonlította a kormányzatot, aki felismerte, hogy egy vadonatúj dízel Mercedes nemcsak kényelmesebb, de kevesebbet is fogyaszt az öreg csotrogánynál. Csakhogy a spórolás ára akkora összeg, amire a józan ladás gondolni sem mer. A mi derék kormányunk azonban nem volt ilyen bátortalan: kitalálta, hogy a projektet megfinanszíroztatja a beruházóval, a választásokra elkészítteti a csodapalotát, ünnepelteti magát, a terheket pedig fizetik a következő kormányok és adófizetői nemzedékek.
Az is lehet persze, hogy igaza van annak az építésznek, aki egy blogbejegyzésben úgy vélekedett: csupán fügefalevél volt a zöldgondolat, amellyel egyesek álcázni kívánták az ingatlanbizniszt. A szakember arra utalt, hogy a tervekben szereplő, növényekkel borított homlokzat, a földhő hasznosítása csak elterelő hadművelet volt, és nem a közjó szolgálata vezérelte a kormányt, amikor közös irodakomplexumba kívánta telepíteni a kormányhivatalokat. A közpénzek magánzsebekbe juttatására ugyanis közismerten két alkalom kínálkozik: ha az állam – vagyis annak döntéshozója – megrendel, illetve ha értékesít valamit. A kormánynegyedprojekt nagy találmánya az volt, hogy egyesítette a két módszert. Ha mindehhez hozzáadjuk azt a kommunikációs nyereséget, amit az elkészült presztízsberuházás jelent, s amelyet a modernizáló, a környezet épségéért aggódó, ráadásul az adófizetők pénzével takarékosan sáfárkodó kormány imázsának alátámasztására lehetett volna felhasználni, megértjük ennek a nagy ívű tervnek a valódi mozgatórugóit.
A projekt levezénylésére a kormányfő Görözdi Györgyöt szemelte ki, aki régi üzlettársa és hűséges embere. Görözdi azzal tette ismertté magát, hogy felügyeletével készült a 2006-os úszó Eb-re a margitszigeti uszoda bővítése. Emlékezetes, hogy a beruházás az utolsó utáni pillanatban készült el: már melegítettek a versenyzők, amikor még munkások serénykedtek a medencék körül.
A Görözdi vezette kormánynegyedprojekt azonban nem jutott el a végső kivitelezés fázisába. A kiszemelt beruházók – először a spanyol Sedesa, majd a TriGránit, végül a Wallis – egymás után dobták be a törülközőt, ahogy kiderültek a turpisságok. Az, hogy nem tisztázottak a terület tulajdonviszonyai, hogy terrorveszélyt jelenthet a pályaudvar közelsége, s hogy több tíz milliárdos közlekedési beruházást igényel a negyed felépítése.
A kormány januárban bejelentette, hogy ha nem is állítja le, de megállítja a beruházást. Kevesen értették pontosan, hogy mit is jelent ez a mondat. E sorok írója is csak ironizált a magyarázkodás nyelvi esetlenségén, de nem gondolt arra, hogy Gyurcsány nem adta fel a mérkőzést, sőt számára csak az első menet ért véget, miközben már gőzerővel készült a következőre.
Mert míg a hazai és a nemzetközi sajtó a leállítás szenzációs hírét ízlelgette, fel sem tűnt, hogy a kormány újabb feladattal látta el Görözdi Györgyöt. Megbízta, hogy vezetésével a projektiroda számoljon el a beruházásra fordított pénzzel, valamint hogy dolgozza ki a terület későbbi hasznosításának koncepcióját. De vajon ki bízna ilyen feladatot egy olyan emberre, aki többszörösen bizonyította, hogy nem képes zökkenőmentesen lebonyolítani bonyolult beruházásokat? A kormányfő azonban éppen őt jelölte ki a kényes feladat megoldására. Csak nem azért, hogy eltüntesse az áruló nyomokat, elvarrja az elvarratlan szálakat? Vagy inkább azért, hogy most aztán a megfelelő helyekre juttassa a kormányzati forrásokat?
Az idei költségvetés a Pénzügyminisztérium fejezetéből átcsoportosította a kormányzati negyedre szánt pénz egy részét „az állami vagyonnal kapcsolatos bevételek és kiadások” fejezetbe. A kormányzati negyed előkészítésére 8,227 milliárd forint szerepelt az idei költségvetésben támogatásként, a Pénzügyminisztérium fejezetben. Ebből februárban személyi és dologi költségként 1,2 milliárdot, a 4,65 milliárdos beruházási költségből pedig 2,57 milliárdot csoportosítottak át. Vagyis közel 3,8 milliárdot bízott a kormány az elbukott presztízsberuházás irányítójára. Érthető, ha a legnagyobb ellenzéki párt heves tiltakozásba kezdett, és felszólította a beruházásban részt vevőket, hogy őrizzék meg a szerződések és számlák másolatait. A Fidesz szerint a mintegy 10 milliárd forintot nehezen ellenőrizhető jogcímeken fizették ki: pályázatok lebonyolítására, a szakértői és ügyvédi díjakra, ingatlan-értékbecslésre, fordításra, szerzői jogdíjak kifizetésére. Az ellenzéki párt követelte az elszámolás részletes nyilvánosságra hozatalát és a vétkesek menesztését.
De akadhatnak, akik az ellenzéki párt tiltakozását nem tartják elég hatásosnak. Ha valóban közpénzek folytak, folynak el indokolatlanul a hamvába holt beruházás kapcsán, ürügyén, akkor miért kell megvárni a beavatkozással a kormányváltást? Miért nem lehet már most hatékony jogi eszközökkel – akár az igazságszolgáltatás segítségével – kideríteni, nem történt-e hűtlen kezelés a Kormányzati Negyed Projekt Kft. háza táján? Az idő ugyanis sürget, épp most távozik ügyvezetői tisztjéről Görözdi György, a miniszterelnök személyes megbízottja. Bizonyára nem azért, mert egyszer csak felismerték alkalmatlanságát. Félő, inkább azért, mert bevégezte küldetését.