Elveszett illúziók

Minden nappal egyértelműbbé válik, hogy Oroszország Dmitrij Medvegyev elnöksége alatt is megy tovább a maga választotta úton, s újabb fordulat, korrekció helyett a folytonosság jellemzi a Putyin– Medvegyev váltást. S ahogy ez kiderül, úgy válik a Nyugat egyre csalódottabbá. Medvegyev ugyanis nem nagyon váltja be a várakozásait. Ugyan ez a sugallt liberális fordulat kezdettől illuzórikus volt, így a nyugati sajtó eme saját vágyálmait lát(tat)ni akarók része most legfeljebb önmagában csalódhat. Persze, mindezt tudomásul venni nem könnyű, ezért aztán a csalódottság néha dühbe csap át. Jól illusztrálja ezt az érzést vezető hetilapunk egyik írása is, amelyben a szerző új Potemkinról, újabb átverésről beszél. Pedig szó sincs itt átverésről, csupán néhányak elveszett illúzióiról. A folyamatosságot jól mutatja az új orosz külpolitikai koncepció is, amelyre a nagy illúzióvesztés közepette ez idáig nem vesztegetett túl sok szót a nemzetközi sajtó. Hasonlóképpen váratlanul nagy csönd kísérte az új államfőnek az európai biztonsági struktúra átgondolására még Berlinben tett javaslatát.
Az új külpolitikai koncepcióban nincs olyan kitétel, amelyről az utóbbi három évben ne esett volna nyilvánosan szó. A nyolc évvel ezelőttihez képest csupán annyi az új elem, hogy e stratégiai dokumentumban is tükröződnek a világ azóta lezajlott változásai. Így az, hogy Oroszország már nem az, ami az ezredfordulón volt, s megvannak az eszközei, amelyek révén képes hatást gyakorolni a nemzetközi folyamatokra. Az új koncepció legfeljebb pragmatizmusában különbözik a régitől. Kevesebb a megfogalmazásokban az érzelem, a félelem és az illúzió. Moszkva az érdekek és az előnyök kölcsönös figyelembevételét ajánlja a kérdések megtárgyalásakor. Sokaknak feltűnhet az új hatalmi konstellációban a kormány szerepének kiemelése, pedig e téren is csak annyi az újdonság, hogy elődeivel ellentétben Putyin él(het) az alkotmány adta lehetőségekkel. A régi-új koncepció lényege, hogy Oroszország a nemzetközi politika nagyszínpadára visszatérve beleszólást kíván a világ dolgainak intézésébe, megvédi érdekeit, ugyanakkor pragmatikusan kerülni igyekszik a konfrontációt.