Dávid Ibolya radikálisabb, mint a kormány

Teljesen ellentétes értelmezéseket adtak elő a lapunknak nyilatkozó politikai elemzők azzal kapcsolatban, hogy a Gyurcsány Ferenc által összehívott nemzeti csúcs a miniszterelnök megítélésének használt-e vagy sem. Fűrész Gábor politológus a hét végi eseménnyel összefüggésben, az elmúlt hat év kormányzati munkájáról is véleményt alkotva kifejtette: „a nemzeti csúcs volt vélhetően az az esemény, amely kapcsán a magyar választók többsége végérvényesen kénytelen volt szembesülni egy politikai korszak kudarcával, egy politika totális vereségével”.

Zárug Péter Farkas politológus: A nemzeti csúcs mint finoman hangolt politikai akció és PR-fogás – a kormányfő oldaláról nézve – jól sikerült. A gazdasági krach először az MSZP-kongresszuson lendítette át Gyurcsány Ferencet és személyének problematikusságát, majd a nemzeti csúcs és annak – a Fidesz–KDNP álláspontját leszámítva – neoliberális szellemisége Fodor Gábornak és az SZDSZ-nek nyitott visszautat a kormány támogatására. Az MDF pedig újradefiniálta helyét a magyar belpolitikai palettán, és egyértelműen a kormány megszorító politikája mellett tette le a voksát. A tanácskozáson így konszenzus alakult ki az MSZP–SZDSZ–MDF költségvetési politikája kapcsán, csakhogy e konszenzus teljesen szembe- megy mindazzal, amit Európa kormányai tesznek: pénzt pumpálnak a társadalomba, a piacba, a vállalkozásokba, míg nálunk a pénzelvonásról, a bérbefagyasztásokról, a nyugdíjak csökkentéséről, a vállalkozási támogatások redukálásáról szólt a hárompárti konszenzus. A Fidesz és a KDNP vállaltan maradt magára javaslataival, hiszen pont az említett európai mintákban találták meg igazukat, jelezve: nem a gazdaság további kiszipolyozása, hanem annak terheinek csökkentése lehet a kiút. A találkozó közjogi értelemben továbbra is értelmezhetetlen. Ha pedig a szimbolikus oldalát nézzük, és elfogadjuk az elfogadhatatlant, hogy a Gyurcsány-kormány 2004. december 5-én tízmilliónál húzta meg a nemzethez tartozók létszámának határát, akkor is elmondható: a kormány nem követhetett el nagyobb sértést, mint hogy egy úgymond „nemzeti” csúcsra nem hívta meg az ország népességének több mint tíz százalékát kitevő kisebbségeket. Sajnálatos, hogy a 13 hazai kisebbség vezetői közül, felelős vezetőként egyedül Farkas Flórián sérelmezte ezt – tegyük hozzá, teljes joggal. Ugyanez érvényes a történelmi egyházakra, amelyeket ugyancsak „elfelejtettek” meghívni.

Fűrész Gábor, a Kód Gazdaság- és Médiakutató Intézet igazgatója: A nemzeti csúcs volt vélhetően az az esemény, amely kapcsán a magyar választók többsége végérvényesen kénytelen volt szembesülni egy politikai korszak kudarcával, egy politika totális vereségével. A Gyurcsány Ferenc miniszterelnök vezette kormány olyan országot hagy maga mögött, amelyet az elmúlt hat év szocialista és szabad demokrata politikája versenyképtelenné, sebezhetővé és sereghajtóvá tett. A Közép-Európában valaha mintaországnak számító Magyarország gigantikus méretű államadóssággal, legyengült belső gazdasággal, eladósodott lakossággal kénytelen szembenézni az elmúlt időszak legnagyobb gazdasági és pénzügyi világválságával. A nemzeti csúcs többek között azt igazolta, hogy a kormányfő a felelősség szétterítésének szándékán túl gyakorlatilag semmilyen elképzeléssel nem rendelkezik az ország hosszú távú sorsának alakításáról, ezekre a kérdésekre a választ másoktól várja. Világosan kirajzolódott a legnagyobb ellenzéki párt és a kormány politikája közötti eltérés, amely Gyurcsány Ferenc kommunikációs taktikai lépései következtében (két héttel ezelőtt még adócsökkentésről beszélt) korábban nem volt ennyire markáns. A Fidesz évek óta következetesen képviseli a versenyképesség-javító adócsökkentés gazdaságpolitikai megkerülhetetlenségét. A jelen helyzetben a kormány által javasolt egyoldalú egyensúlyjavítás kizárólag a recesszióba vezet. A szocialista párt, úgy látszik, képtelen megérteni, hogy inaktív (nyugdíjas) szavazóbázisára és saját hatalmi nexusának fenntartására koncentráló, osztogató-megszorító ciklusokban működő politikája hosszú távon befagyasztja a magyar társadalom és a gazdaság fejlődését, növekedési energiáit. Gyurcsány Ferenc végre annak látszott, aki valójában: olyan vezetőnek, aki minden mérkőzését taktikai és kommunikációs téren kívánja megvívni, vélhetően nem is érti, mi lett volna a jelentősége egy középtávon, 5-6 éven keresztül kitartóan épített „Új Magyarországnak”, amely ma csupán a szlogenek, reklámüzenetek síkján létezik, illetve mindig is csak ott létezett. Orbán Viktor Fidesz-elnök a nemzeti csúcson dinamikusabbnak, erősebbnek látszott kommunikációjában, ennél azonban jóval nagyobb jelentőséggel bír az a tény, hogy szándékaiban kitart a növekedésorientált gazdaságpolitikai modell mellett, amely nélkül vélhetően nem kerülhető el egy 3-4 éven át tartó recesszió a magyar gazdaságban.