Oligarchák a bajban. Egymás után tárgyal a hitelező bankokkal a leggazdagabb orosz oligarcha, Oleg Gyeripaszka. A napokban német Hochtieffel együtt más külföldi cégekben szerzett részesedésétől is meg kellett válnia, s ha a következő jó két hétben nem csinál valamit, így járhat a Norilszki Nikkelből megkaparintott 25 százalékával is. Hasonló cipőben járnak mások is, hiszen a pénzügyi válság következtében a 25 leggazdagabb orosz üzletember az elmúlt hónapokban 230 milliárd dollárt veszített, amely vagyonuk 62 százalékos csökkenését jelenti. Az orosz állam azonban aligha engedi meg, hogy külföldi kézbe pottyanjon az orosz gazdaság egyik vezérhajója, s a csökkenő olajárak ellenére tetemes, 530 milliárd dollárnyi tartalékokból mentőövet nyújt Gyeripaszkának, s társainak. Persze, nem ingyen, hiszen Vlagyimir Putyin elemzők szerint ezzel egyúttal befejezheti az oligarchia megtörését. A cégek számára kidolgozott 50 milliárd dolláros mentőcsomag az ország legnagyobb vállalatainak állami kontroll alá kerülését jelentheti majd. A segítségnyújtásra szoruló milliárdosok pénzügyi döntéseik meghozatalakor ugyanis vétójoggal hatalmazzák fel a központi irányítást. Az egyetlen igazi oligarcha Oroszországban így maga az állam maradhat. (MN)
Az egykor szebb napokat látott Izland lakossága az ország milliárdosait, három gyorsan meggazdagodott családot, a pénzhajhász férfiakat okolja azért, hogy az észak-európai állam bankrendszere összeomlott, s gazdasága súlyos válságba került. Ez derül ki egyértelműen azokból a tudósításokból, amelyek Európa egykoron második legszegényebb, majd a világ ötödik leggazdagabb államává vált országban készültek. Noha a Glitnir, a Landsbanki és a Kaupthing bankok vezetői korábban azt állították, rendelkeznek akkora pénzügyi fedezettel, hogy túléljék a hitelválságot, az állam kénytelen volt közbeavatkozni, s két héttel ezelőtt felügyelete alá vette azokat, megelőzendő teljes csődjüket. Mint kiderült, a globális pénzügyi válság okozta likviditásszűke miatt a gazdaság méretéhez képest hatalmas külső kötelezettségekkel terhelt izlandi bankrendszer gyakorlatilag összeomlott, ahogy a rendkívül magas külső finanszírozási igényű gazdaság is. Kiderült továbbá az is: az állam olyan terhet vett magára, hogy az ország minden bizonnyal csak külföldi segítséggel maradhat talpon. Így történt az, hogy Reykjavík a Nemzetközi Valutaalaphoz és Oroszországhoz fordult segítségért.
A három vezető izlandi bankot tulajdonképpen három, az országot az 1980–90-es években pénzügyi szuperhatalommá változtató család irányította: a hajózásból meggazdagodott Björgólfur Gudmundsson, a West Ham United angol labdarúgóklub tulajdonosa és fia, Thor Björgólfsson; Johannes Jonsson és fia, Jón Ásgeir Jóhannesson, áruházláncok tulajdonosai; illetve hipermarketeknek fagyasztott készételeket szállító Bakkavör cég vezetői, a testvérpár Lydur és Ágúst Gudmundsson. Az izlandiak a korrupcióról, az orosz kapcsolatokról, a luxusvillákról és sportautókról szóló hírek ellenére egészen néhány héttel ezelőttig igazi „sztárokként” tekintettek szóban forgó vállalkozóikra, amiért az ország függetlensége óta a politikai életben is domináns konzervatív elittől átvették a gazdasági élet irányítását, fellendülést adományozva az országnak. Reykjavík utcáit – egyelőre – a drágánál drágább fekete gépjárművek róják, a főutcákon a legnevesebb divatmárkák áruházai sorakoznak egymás mellett. Az életszínvonal olyan magas, hogy az izlandiak évek óta Skóciába járnak vásárolni, Glasgow és Edinburgh az izlandi turisták kedvelt úti céljává vált. Mivel a gejzírek országában kifejezetten költségessé vált az élet, Európa szinte valamennyi országa igazi felüdülésnek számított Izlandhoz képest. Ám a gazdasági krach bekövetkeztével drasztikusan változik a helyzet: a nemzeti légitársaság, az Icelandair csak a csúcsidőszakban indít járatokat Glasgowba; az ország legnagyobb skóciai társasutazásokat szervező irodája, az Urval Utsyn az idén még nem kapott megrendeléseket a karácsonyi ünnepekre. A Guardian napilap az izlandiaktól előre elnézést kérve arra emlékezteti a brit turistákat, hogy a befagyasztott bankszámlák, a pénzügyi rendszer összeomlása, az izlandi korona értékének ötvenszázalékos csökkenése egyet jelent: egy reykjavíki hétvége hirtelen megfizethetővé vált a britek számára.
Ezzel egy időben a magánrepülőgépek eltűntek az izlandi légikikötőből, a milliárdosok pedig a közéletből. Az ország lakosai szerint az államra hárult az a feladat, hogy eltakarítsa a ma már agreszszívnek titulált üzletemberek piszkát. Az emberek részben a központi bank tétlenségét is hibáztatják, mérgüket azzal fejezték ki néhány nappal ezelőtt, hogy a reykjavíki parlament előtt kétezren követelték a jegybank elnökének, az ország volt miniszterelnökének, Davíd Oddsson lemondását. Jól visszatükrözi az izlandiak jelenlegi lelkiállapotát az a döntés is, hogy a pénzhajhász férfiak helyett két nőt, Elín Sigfúsdóttirt és Birna Einarsdóttirt nevezték ki a New Landsbanki és a New Glitnir irányítására. Mint Geir Haarde jelenlegi kormányfő hangsúlyozta, az embereknek az életszínvonal drasztikus csökkentésére kell számítaniuk, s az újabb gazdasági növekedésre talán egy évtizedet is várniuk kell. Haarde szerint Izlandnak újra a halászatra kell támaszkodnia.
Izland gazdasága mindig is erőteljesen függött a halászattól, amely az exportbevételek hetven százalékát adja, s a keresőképes lakosság hat százalékát foglalkoztatja. (Az ország másik nevezetes „exportterméke” Björk, a nemzetközileg elismert énekesnő.) Jelentős a külföldi beruházás az izlandi alumíniumgyártásban, illetve a vízenergia-termelésben. Izlandon több gyártó és szolgáltató iparág is fejlődésnek indult az utóbbi évtizedben, mint a szoftverfejlesztés és a biotechnológia. Az izlandi kormányok mindig is ellenezték a szigetország csatlakozását az Európai Unióhoz, mondván, azzal elvesztenék halászterületeik feletti ellenőrzésüket. A Norvégia, majd Dánia uralma alatt állt Izland 1918-ban vált szuverén állammá, s 1944-ben nyerte el végleg függetlenségét. Az Askja vulkán 1875-ös kitörése nemcsak a szárazföldön, hanem a gazdaságban is óriási pusztítást végzett, az éhínség kiterjedt az egész országra. Az elkövetkezendő negyed évszázadban a lakosság húsz százaléka emigrált külföldre, a legtöbben Kanadába és az Egyesült Államokba. A 103 ezer négyzetkilométer nagyságú, háromszázezer lakosú, 82 százalékban evangélikusok lakta ország NATO-tagsága ellenére nem rendelkezik önálló hadsereggel, a második világháború óta 2006 októberéig ott állomásozó amerikai csapatok biztosították védelmét.
Politikusok a tőzsdén. A politikusok megtakarításait sem kíméli a világválság. Az amerikai demokrata elnökjelölt, Barack Obama a sajtó szerint mintegy száz dollárt vesztett, míg vetélytársa, a republikánus John McCain tizenkétszer ennyit. Obama azért csak ennyit, mert a két-hat milliósra tett családi vagyon nagy részét megbízható állampapírokba fektették, míg McCainék későn szabadultak meg a Lehman Brothers papírjaitól. A legnagyobbat a politikusok közül azonban a lapok szerint az olasz kormányfő, Silvio Berlusconi bukta, hiszen csaknem tízmilliárd dolláros vagyona nagyjából az ötödével lett vékonyabb. (MN)
