Magyarország elsődleges érdeke

Grúzia és az ötödik cikkely

Grúzia az Egyesült Államok terrorizmus elleni harca, az Oroszországgal szembeni új feltartóztatási politikája, az energiaforrások és tranzitútvonalak ellenőrzéséért folyó hatalmi versengés miatt jelentősen felértékelődött az elmúlt években. Grúzia észak-atlanti integrációját elsősorban Dél-Oszétia és Abházia rendezetlen státusa, Oroszországgal való konfliktusa hátráltatja. Az ország NATO-tagságát – Ukrajnával ellentétben – a lakosság és a politikai erők döntő többsége támogatja, ugyanakkor a demokrácia és jogállamiság érvényesülése terén komoly hiányosságok vannak, a Freedom House emberi jogi szervezet 2008-ban Grúziát csak részben szabadnak minősítette. Stratégiai szempontból Grúzia NATO-tagsága a szövetség ötödik cikkelyével kapcsolatban vet fel komoly kérdéseket. (A szerződés ötödik cikkelye szerint bármelyik tagállam ellen intézett támadás az egész szövetség elleni támadásnak minősül, és kötelezi az összes többi tagállamot, hogy a megtámadott segítségére siessen.) Hogyan értelmezné Grúzia az ötödik cikkelyt Abházia és Dél-Oszétia, illetve az orosz katonai jelenlét vonatkozásában? Hogyan értelmeznék azt a szövetségesek, és hogyan Oroszország? Általános összefüggésben milyen hatással lenne mindez a NATO ötödik cikkelyére és a szövetség kohéziójára?

Eltérő nagyhatalmi érdekek

Az Egyesült Államok és a hagyományosan atlantista Nagy-Britannia mellett a kelet-közép-európai országok közül Lengyelország, Csehország és a három balti állam támogatja erőteljesen Ukrajna és Grúzia tagságát. Ezen országok kormányai az orosz befolyás feltartóztatását és nagyobb részben Ukrajna, kisebb részben Grúzia nyugati orientációjának biztosítékát látják benne, ráadásul az elmúlt néhány évben volt már negatív tapasztalatuk az egyre határozottabb orosz külpolitikai érdekérvényesítéssel kapcsolatban.
A két volt szovjet utódállam gyors NATO-tagságát ellenzők élén Németország áll, amelyben támogatja többek között Franciaország, Olaszország, Hollandia és közép-európai csendestársként Magyarország. Ezek az országok az Oroszországhoz fűződő kapcsolataikat, elsősorban az energiaellátásukat és befektetéseiket féltik. Ugyanakkor Németország és Olaszország, ellentétben a kelet-közép-európai országokkal, elég erős és elég távol van Oroszországtól ahhoz, hogy a gazdasági egymásrautaltságot ne stratégiai fenyegetésként érzékelje. A megerősödött Oroszország pedig azért ellenzi a NATO-bővítést, mert elsődleges külpolitikai célja az orosz „közel külföldön” lévő befolyásának megőrzése és visszaszerzése, ennek érdekében az energiafegyvert és a katonai erőt – egyelőre körültekintően és sikeresen – egyaránt alkalmazza.

Támogatandó uniós nyitás Ukrajna felé

Ukrajna vonatkozásában a magyar érdek az ország politikai-társadalmi-gazdasági stabilitása, demokratikus fejlődése, a kisebbségi jogok kérdéskörével elválaszthatatlanul összefonódó jószomszédi kapcsolatok biztosítása. Ezeket hoszszú távon Ukrajna euroatlanti integrációja tudja biztosítani, mivel a reális alternatívaként felmerülő orosz orientáció vélhetően nem ebbe az irányba mozdítaná el Ukrajnát. Számolnunk kell azonban a stratégiai és politikai realitásokkal, miszerint jelenleg sem az ukrán politikai elit, sem a társadalom többsége nem támogatja jelenleg az ország NATO-tagságát, és ezt a tényt minden NATO-tagnak figyelembe kell vennie, ha megbízható nyugati orientációjú szövetségeseket szeretne látni a szövetség tagjai között. Magyarország szempontjából természetesen az orosz reláció figyelembevétele is elengedhetetlenül fontos, de ezt csak a NATO és az Európai Unió – mint elsődleges igazodási pontok – tagjaként célszerű értékelnie. Mérlegre téve a lehetséges hasznokat (a NATO intézményi kultúrájának pozitív hozadékai, a nyugati befolyás erősödése az orosszal szemben az ukrán kül- és védelmi politikában, stratégiai-geopolitikai előnyök) és kockázatokat, az előnyök rövid és középtávú realizálása ma igen kétesnek tűnik, mivel bizonytalan, hogy Ukrajna valóban egyetért-e a NATO stratégiai céljaival, mi több, elősegítené-e megvalósulásukat. Magyarországnak tehát aligha célszerű a gyors ukrán NATO-tagságot erőltetnie, de amint világosabb támogatottsága látszik a nyugati szövetségi rendszerhez való csatlakozásnak az ukrán politikai elit és az ukrán társadalom részéről, egyértelműen érdekünk a csatlakozás elősegítése. Ukrajna nyugati orientációjának elősegítése érdekében viszont Magyarországnak erőteljesen támogatnia kell az Európai Unió további nyitását Ukrajna felé, hosszú távra szóló világos tagsági perspektívát felmutatva.

Nem szabad becsukni a kaput Grúzia előtt

Valamennyi NATO-hoz csatlakozó országtól megkövetelte a szövetség, hogy biztonságpolitikai kihatású vitás belső és külső politikai kérdéseit rendezze. Grúzia NATO-tagsága Dél-Oszétia és Abházia rendezetlen helyzete miatt jelentős kockázatokat rejt magában, mégpedig éppen a Magyarország szempontjából is kulcsfontosságú ötödik cikkely értelmezése és hitelessége szempontjából. Emellett különösen Magyarország nem mehet el azon tény mellett, hogy a dél-oszét és abház önállóságnak etnikai, kisebbségi alapjai vannak, ezért jogosan merül fel az önrendelkezési jog kérdése. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a dél-oszét és abház fegyveres elszakadást nemzetközi jogilag biztos lábakon álló precedensként értelmeznénk, sokkal inkább a kisebbségi jogok egyetemes érvényesülésének szükségességére kívánjuk felhívni a figyelmet.
Mindemellett Magyarországnak mint a nagyhatalmi paktumoknak oly sokszor kitett közép-európai országnak nem szabad becsuknia a kaput Grúzia előtt. Amennyiben Grúzia a demokratikus reformok terén előrelép, esetleges NATO-tagságát pedig nem arra kívánja felhasználni, hogy foglyul ejtse a szövetség egészét egy számára nagyrészt elvesztett kaukázusi konfliktusban, Grúzia tagsága – akár már rövid távon is – megfelel a magyar érdekeknek. Grúzia tagságának támogatása nemcsak az amerikai–magyar és az orosz–magyar relációban hordozna magában egyértelmű üzenetet, hanem a Kelet-Közép-Európa felett kétoldalú orosz kapcsolatokat szorgalmazó nyugat-európai hatalmak és a regionális összefogást kereső kelet-közép-európai országok számára is. Magyarország elsődleges érdeke a regionális együttműködés és közös fellépés támogatása és ösztönzése a kelet-közép-európai geopolitikai versenyben, valamint az, hogy a NATO jövőjét alapvetően ne külső hatalmak, hanem a szövetség tagjai határozzák meg.

A szerző a Stratégiai Védelmi Kutatóintézet munkatársa