A 11-es főútra jellemző, zsúfolt forgalomban araszolva jutunk el Budapestről Tahitótfalura, Magyar Gábor háziorvos rendelőjében fogad minket. A Krisztus kinézetű, jól megtermett, de ugyanakkor roppant barátságos férfi kéri, üljünk vissza autónkba, és kövessük. A váci komp felé haladunk, de mielőtt elérnénk, balra lehajtunk a műútról, és északra, a civilizációtól távolodva autózunk tovább. Az idő múlásával egyre messzebb jutunk Tahitótfalu határától, és a Szentendrei-sziget északi részének vadregényes tájai elevenednek meg előttünk. Tíz perc is eltelik, amikor jobbra letérünk a mások által is használt, fagyott földútról, és végre elérjük Aranyos Szegelet határát. Meglepődve látjuk, hogy egy több mint ötven lóból álló ménes szabadon kószál a mezőn, rájuk – mint később kiderül – egy nagykabátba öltözött, fiatal lányka vigyáz. Egészen a birtok központjáig hajtunk, ahol leparkolunk. Mikor kiszállunk autónkból, úgy érezzük, mintha egy szafariparkban lennénk: körülöttünk házi szárnyasok – tyúkok, kacsák, pulykák – szaladgálnak, fához kötve pedig két kétpúpú teve kémleli a számukra ismeretlen alakunkat. A központi épület melletti istállókban állatok egész sora pihenget, a birtok melléképületeit azonban később vesszük szemügyre. Magyar Gábor a házba invitál minket, lépteinket több kutya is követi tekintetével, a gazda azonban megnyugtat, nem kell félnünk, egyikük sem tör életünkre.
A fogadóhelyiség egy hagyományos paraszti otthon melegségét árasztja, egy masszív asztal mellett padokon foglalunk helyet. A birtokon lakó székely család hölgy tagja éppen ebédet főz, kavargatja az ételt, a fazékból ki-kicsorduló leves cseppjei pedig pattogva ugrálnak a forró tűzhelyen.
Magyar Gábort Aranyos Szegelet titkairól faggatjuk. Vendéglátónk nagy levegőt vesz, majd belekezd több évtizedet felölelő visszaemlékezésébe. – Csaknem harminc éve foglalkozom a magyar hagyományok szűkebb és tágabb kereteinek megismerésével, aktív fenntartásával. Nem hagyományőrző vagyok, mert ők arra vigyáznak, nehogy éljenek hagyományaink. Nem életvitelszerűen élik a magyar hagyományokat, hanem csak felületesen foglalkoznak a kérdéssel. A látszat olyan, mintha ápolnák szokásainkat, miközben az általuk követett alapvető szabályok, törvények egy másik működési modellhez tartoznak. A hétköznapok során puccos öltönyökbe öltözve bankokban, pénzintézetekben sarcolják embertársaikat, hétvégén pedig lóra ülnek és íjászkodnak. Velük van a legnagyobb baj, mert elhitetik, hogy létezik átmeneti állapot – véli Magyar Gábor.
Elmondja, az évek alatt a magyar paraszti, külterjes állattartást, illetve annak ázsiai hagyományait tanulmányozta itthon és külföldön. Kutatásai alapján úgy látja, a magyar hagyományoknak semmi köze az európai civilizált létformához, sőt annak pontosan az ellentéte. – A mi hun eredetű hagyományaink szerint az ember élete egyetlen pillanatában sem tagadhatja meg Istenhez tartozását, és mindent ennek tükrében kell szemlélnie. A szabályait is úgy kell működtetni, hogy az ne ütközzön a teremtés törvényeivel. A civilizált ember ezt alapvetően felrúgja, kialakít egy elszigetelt rendszert, csak saját magát veszi hagyatkozási alapul, a teremtés törvényeit pedig külső szemlélőként, mint egy kis kuriózumot figyeli – mutat rá a két életforma különbségeire Aranyos Szegelet tulajdonosa.
Magyar Gábor évekkel ezelőtt döntött úgy, hogy családjával Aranyos Szegeleten a magyar hagyományoknak megfelelő életmódot alakít ki. – Ez a környék a bronzkorban is lakott volt, később két település – Szentgyörgy és Torda – feküdt itt. Azért költöztünk ide, hogy lehetőleg ne érintkezzünk az európai, civilizált vívmányokkal, megpróbáljuk kiküszöbölni azokat a reflexiókat, ami a világot „előbbre” viszi. Úgy érezzük, hogy azoknak semmi közük sem az emberhez, sem a magyarságunkhoz – hangsúlyozza a gazda.
Közben a székely asszony forró teával kínál minket, hozzá pedig Aranyos Szegeleten termelt mézet kapunk. Magyar Gábor azzal folytatja, hogy az emberek mindent a pénz mozgatásával oldanak meg, küzdenek érte és átváltják a nekik szükséges dolgokra. – Ez óriási veszélyt hordoz magában, az egész modern rendszer erre épül. Az ember bármire kapható amiatt, mert pénzre van szüksége, akár saját magával is szembefordul. Mi ennek az ellenkezőjét tesszük, kiiktatjuk a pénzt az életünkből, amennyire lehet, és igyekszünk a természettel összhangban élni. A magyarság addig volt erős és ellenállni képes, amíg volt saját földje, parasztsága, és a rendszert működtette, segítette a nemesi rendszer – állapítja meg. Magyar Gábor szerint az ország modernkori rossz sorsáért nem a hatalom felelős. Úgy véli, az egyes ember megalkuvása teszi lehetővé, hogy azok legyenek kormányon, akik most vannak. – Ezt az országot nem kívülről teszik tönkre, nem is a szocialisták, hanem az a magyarság, amelyik közönyös hagyományaink iránt. Nem kell azon sem felháborodni, hogy valakik fel akarják vásárolni az országot, ők csak teszik a dolgukat. Azokra kell haragudni, akik eladják nekik tulajdonukat. Nem azok a hazaárulók, akik a magyarság ellen kormányoznak, hiszen ez az ország sohasem volt a hazájuk. Mi vagyunk a hazaárulók, mert nem teszünk ellene – fakad ki Aranyos Szegelet tulajdonosa. Hozzáteszi: neki nincs Fletó-jelenség az életében, mert nem felé fordul. Nem az ő legyőzésén keresztül akar érvényesülni, szerinte azokon a játszótereken, ahol szeretné, hogy küzdjünk vele, ő az erősebb.
– Ha a magyarság nem foglalkozna vele, egy pillanat alatt megbukna. Minket a pénzügyi válság sem érint, hiszen a nap süt, a tyúkok kapirgálnák és tojnak, a tehenek meg adják a tejet – teszi hozzá.
Végül arra kérjük, röviden mutassa be Aranyos Szegeletet, hogy mit találhat egy érdeklődő a birtokon. Elmondja, hogy mindent önmaguk állítanak elő, amit tudnak, ami pedig egyelőre nem megy, azt beszerzik. A kutyákat (mudi, magyar agár) nemcsak kiállítási tárgyként tartják, hanem funkcionálisan is hasznukat veszik. – Mintegy 1500 racka juhot tartunk, igaz, azokat nem itt, hanem a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Tarcalon. Több mint száz lovunk van, főleg magyar fajták, de vannak ázsiai példányaink is. Él még a birtokon néhány szürke marha, két kétpúpú teve és egy tucat tibeti jak is. Tavaszra oktatási céllal létrehozunk egy őshonos háziállatkertet, ahol a magyarság állatait mutatjuk majd be – árulja el Magyar Gábor, hozzátéve, hogy egy ázsiai múzeum beindítását tervezik, ahol működő kazah, mongol és rekonstruált honfoglaláskori magyar jurtát is bemutatnak majd.
Vendéglátónk a beszélgetés után fiával együtt elköszön tőlünk, a birtok körüli sétára már Ibolya, a tanyán lakó székely család hölgy tagja kísér el minket. Megtudjuk tőle, hogy Székelyföldről, Csíkszentlélekről férjével és lányával jött Magyarországra, és azért telepedtek le Aranyos Szegeleten, mert megfogta őket vendéglátójuk magyarságközpontú gondolkodása. A főépülettől mintegy száz méterre levő jurtájukhoz a ropogó hóban jutunk el, a dombtetőn álló építmény bejárata előtt egy cirmos cica őrködik. Röviden bepillantunk a székely család otthonába, a nemezből készült mongol típusú jurta falai mellett találhatók a bútorok, középen pedig a kályhában ropog a tűz. Ibolya megnyugtat minket, hogy náluk soha nincs hideg, a jurtában a mínusz 20 Celsius-fokos hidegben is kellemes hőmérséklet volt. Arra a kérdésre, hogy mik a terveik Aranyos Szegeleten, azt válaszolja, saját jurtát és faházat szeretnének építeni. Már otthon érzik magukat, hiszen egyik irányban a Pilis, a másik irányban a Börzsöny olyan, mint Székelyföldön a Hargita és a Csíki-hegyek, a köztük levő rész meg a Csíki-medence érzését kelti bennük.
Közben elérkezünk az istállóhoz, ahol egy mongol férfi éppen sepreget, ő az ázsiai hagyományokra tanítgatja a birtok lakóit. A Magyar Gábornál vendégként Aranyos Szegeleten tartózkodó lovász kedvesen mosolyog, s bár egy szót sem tud magyarul, megérti, hogy fotót akarunk készíteni róla. Fejbólintással adja tudtunkra, hogy hozzájárul. Ezt követően röviden szemügyre vesszük az istállók lakóit, látszik az állatokon, hogy nem ismernek minket, idegesen szaladgálnak fel-alá. S bár nem szoktak hozzá a fényképezőgép kattogásához, mégis hajlandók modellt állni. Miután utunk végére értünk, elköszönünk Ibolyától, aki arra biztat minket, látogassunk el máskor is Aranyos Szegeletre. Gondolkodás nélkül igent mondunk, majd elindulunk vissza, a „civilizált” világba.
origo.hu
Gázolt a vonat Székesfehérvár és Dinnyés között
