Pécsváradi főnix

Miért kellene mindent befejeznünk a mi életünkben? Azért vannak a gyerekek, nem? – teszi fel a költőinek szánt kérdést Walter Gyula. És aki tisztában van azzal, milyen sok kitartó munka szükséges ahhoz, hogy helyreálljon a magyar bor tönkrezúzott hírneve, az értékeli csak igazán a pécsváradi borász optimizmusát, no és nótaszóval kitöltött cirfandliját.

Csite megkóstolta
Walter Gyula – hárslevelű, 2007. Lomhán mozgó, sárgán aranyló, súlyosságot sejtető bor. Illata hol zöld almás, hol a mangó húsára emlékeztető, melyet botrytis sző át sejtelmesen. Mindezeken túl édeskés, amely – kóstolva kiderül – a maligánnak köszönhető. Savai harsányak, érdes szélűek, csipkelődők, ami a totyakos szerkezetet billegteti. Így az illatra jellemző aromák gyakran a felszín alá buknak. Utóíze hosszú, finom cseres fanyarsága miatt.
(Csite Norbert, borászati szaklapok borítésze)

A pécsi borvidék adottságairól elsőfokon beszélnek a szakértők, mégis alig van presztízse