Egy húsipari cég csődjének utóélete

Több mint 650 dolgozó és beszállítók egész sora vár arra, hogy befejeződjön a Zalabaromfi Szárnyashús-feldolgozó Zrt. felszámolási eljárása. Akad, akinek a társaság „csak” néhány millió forinttal tartozik, de van olyan pénzéért sorban álló beszállító is, akinek több mint 50 millió forintja ragadt bent a vállalatban. A szakszervezetet képviselő ügyvéd bizakodó, szerinte a dolgozók hozzájutnak bérükhöz, csak az a kérdés, hogy mikor. A beszállítók nem ennyire optimisták, szerintük nekik már nem marad a cég vagyonából. A felszámoló nem nyilatkozik.

Fél év története
2008. szeptember 1.: A CIB Bank minden előzetes bejelentés nélkül zárolta a Zalabaromfi Szárnyashús-feldolgozó Zrt. számláját.
2008. szeptember 10.: Az első hírek a számla zárolásáról, leállt a termelés a Zalabaromfiban.
2008. szeptember 11.: Az alkalmazottak és a beszállítók a CIB Bank zalaegerszegi központja előtt tiltakoztak.
2008. szeptember 17.: A beszállítók és a dolgozók Budapesten tüntettek: délelőtt a Medve utcai CIB-központ előtt, majd átvonultak a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium elé. Délután a dolgozók megkapták augusztusi bérüket.
2008. október 2.: Fekete zászlót tűzték ki a gyár bejáratához: a dolgozók gyászolják a több mint 30 éves múltra visszatekintő üzemet.
2008. október, november: A dolgozók egy része rendkívüli felmondással távozik a cégtől.
2009. január 5.: Csoportos felmondással elbocsátották a többi dolgozót.
2009. január 29.: A felszámolást elrendelő végzés jogerőre emelkedett.

Lakat alatt a Zalabaromfi Szárnyashús-feldolgozó Zrt. főbejárata. Síri csend honol ott, ahol tavaly nyáron műszakonként még több száz dolgozó tevékenykedett egyszerre. Horváth Lászlóval, a zalaegerszegi cégcsoport szakszervezeti vezetőjével az üzem elé egyeztettünk időpontot, a gyár területére azonban nem juthattunk be, az egykori dolgozók képviselőjével így saját autójában beszélgetünk. Gondolatban hónapokat ugrunk vissza az időben, az egygyermekes családapa nehéz szívvel eleveníti fel a tavaly szeptemberi eseményeket. Elmondja, nyáron még semmi nem utalt arra, hogy néhány héttel később a Zalabaromfi Szárnyas Zrt. bezárja kapuit. – Több mint 650 alkalmazott dolgozott a cégnél. Menetrendszerűen jöttek be a szárnyasok, ezzel párhuzamosan folyamatosan ment ki a készáru, mind Magyarországra, mind külföldre jó minőségű élelmiszert szállítottunk. Bizonyára akadt a cégnél olyan, aki már hamarabb is tudott a cégcsoport gondjairól, de a dolgozók többsége csak 2008. szeptember 10-én szerzett tudomást a nehézségekről – emlékezik vissza Horváth László. Megtudjuk tőle, akkor derült ki, hogy nem kapnak időben fizetést, amikor egy állandó gyógyszeres kezelés alatt álló hölgy nem tudott pénzt felvenni. Az események innentől kezdve ismertek: alig egy héttel később már állt a termelés a Zalabaromfiban.

Utcára került munkások
Horváth László rámutat arra, hogy az alkalmazottak két utat választottak: mintegy 350 ember szeptember, október folyamán rendkívüli felmondással kilépett a cégtől, a többiek megvárták, míg 2009. január 5-én a vállalat mond fel nekik. Az előbbiek jártak jobban: ők azonnal nekiállhattak munkát keresni, vagy bejelentkezhettek munkanélküli-segélyre. Azok, akiknek a társaság mondott fel, lényegesen nehezebb helyzetben vannak: a felmondás 90 napos ideje alatt nem helyezkedhetnek el, és nem jogosultak segélyre sem. Pénzre pedig szükségük lenne, mert a Zalabaromfitól szeptember óta nem kaptak fizetést. Arról nem is beszélve, hogy amíg rendben mentek a dolgok, sem kaptak vagyonokat, a havi keresetük nettó 60-70 ezer forint volt.
Mára alig néhány dolgozó maradt meg a cégnél, ők azok, akik a felszámolás alatt a társaság belső ügyeit intézik. Horváth László szerint ők kapnak fizetést. A cég ügyeiről egyébként nem tud semmit, mint panaszolja, soha senki semmilyen információt nem osztott meg vele. Csak annyit hallott, hogy a cégcsoporton belül támadtak gondok, és a Zalabaromfi Zrt. volt a fizetőképes kezes. Nem tudja azt sem, hogy a bank miért nem mentette meg a gyárat, pedig működőképesen nyilvánvalóan többet érne, mint most. Akadt pedig olyan, aki megpróbálta megszerezni a vállalatot, több befektető megkereste őt is, de annyira kibogozhatatlannak tűnt az ügy, hogy az érdeklődők nem mertek belevágni az üzletbe.
A szakszervezeti vezető jelenleg alkalmi munkából tartja el családját. Ő azok közé tartozik, akik ősszel rendkívüli felmondással távoztak a cégtől. Állandó munkahelyet egyelőre nem talált, pedig már Szlovéniában is több helyen próbálkozott. A múlttal már csak annyit foglalkozik, hogy megpróbálja visszaszerezni a szakszervezeti vagyont, valamint harcol az egykori dolgozókért, akik rendkívül nehéz helyzetben várnak a pénzükre.
Ozsváth Ilona, a cég egyik egykori dolgozója két gyermeket nevel egyedül. Családjával éppen tavaly szeptemberben költözött másik lakásba, amelyet fel kellett újítani. Jelenleg munkanélküli-segélyből és kölcsönökből tartja fent a háztartást, a számláit és a lakbért azonban nem tudja fizetni. Karácsonykor még az is nehézséget okozott neki, hogy kenyeret tegyen az asztalra. Olyan ütemben gyűlik az adóssága, hogy ha egyszer hozzájut az ősz óta várt pénzéhez, akkor, miután kiegyenlíti tartozását, talán egy fillérje sem marad. Mint mondja, az mentette meg őket a csődtől, hogy két gyermeke időközben el tudott helyezkedni. Ilona nem szívesen beszél a gondjairól, de úgy véli, neki nincs szégyellnivalója…
Farkas Ferencnéék szintén kölcsönből vészelik át a nehéz időszakot. Az autójuk forgott veszélyben, de a segítségnek köszönhetően eddig még be tudták fizetni a törlesztőrészleteket. Ő is nagyon várja már, hogy hozzájusson a pénzéhez. – Annyira boldog leszek, ha egyszer végre vissza tudom fizetni a kölcsönt – teszi hozzá.
Reménykedhetnek a károsultak
S hogy a dolgozók reménykedése mennyire megalapozott, arra Sándor Péter Tibor, a szakszervezet jogi képviselője adja meg a választ. Az ügyvéd szerencsésnek nevezte, hogy csoportos felmondással mentek el a dolgozók, mert ebben az esetben a felszámolónak megvan a lehetősége arra, hogy a Munkaerő-piaci Alapból lehívja a bérüket. – Azt azonban egyelőre nem lehet tudni, hogy mekkora pénz áll majd rendelkezésre, hiszen mostanában országosan több cég is tönkrement. Ha kellő hatékonysággal lép fel a felszámoló, akkor a dolgozók biztosan kapnak pénzt, a kérdés csak az, hogy mennyit és mikor – hangsúlyozza Sándor Péter Tibor, hozzátéve, hogy a fennmaradó összeget a felszámolás végén a cég vagyonából kaphatják meg. Arról is szól, hogy a kifizetéskor elsőbbséget élveznek a jogi biztosítékkal (jelzálog) biztosított követelések. Utána következnek a munkabérek, majd a járulékok (adó, tb), a hitelezők és végül a beszállítók. Arra a kérdésre, hogy mit tud a Zalabaromfi összeomlásáról, csak annyit mond, hogy semmit, mert őt akkor kérték fel a szakszervezet jogi képviseletére, amikor már a helyzet előállt. A tulajdonosokkal tartja a kapcsolatot, ők arra hivatkoznak, hogy a bank intézkedése miatt nem tudtak semmit tenni a cég megmentéséért.

Hallgat a felszámoló
Megkeressük a Zalabaromfi felszámolását végző Ceres Gazdasági Tanácsadó és Felszámoló Kft.-t is. Az ügyben eljáró Vass Magdolnát is arról faggatnánk, hogy menynyi pénzre számíthatnak a dolgozók és a beszállítók, és mikor kaphatják meg jogos követeléseiket. A hölgy azonban udvariasan elhárítja kérdésünket, mondván: a Zalabaromfi ügyében nem tud mit mondani.
Már a szakszervezetet képviselő ügyvéd is arról beszélt, hogy a kifizetések tekintetében a beszállítók vannak a legrosszabb helyzetben. Sefner Zoltán csirketenyésztéssel foglalkozó ságodi vállalkozó meglehetősen borús hangulatban fogad minket. Megkérjük, elevenítse fel, hogyan ragadt bent több mint 50 millió forintja a Zalabaromfiban. – Augusztus közepén lejárt egy fizetési határidőm. Elmúltak az ünnepek, ezután bementem a céghez, hogy megtudjam, mikor utalnak. Azt mondták, pár napos fizetési késésük van. Nekem akkor kellett bevinnem a vágóárumat, és úgy egyeztünk meg, hogy szállítok, ha kifizetik a tartozást. Egészen szeptember 8-ig hitegettek, de csak nem rendezték az elmaradást. Végül azt mondtam, ha nem utalják át szeptember 10-ig a pénzt, akkor nem adom le a csirkét. Így is történt. Ekkor derült ki, hogy a Zalabaromfinál zárolták a számlát. Megtudtam azt is, hogy augusztus 26-a után egyetlen fillért sem fizettek ki sem a termelőknek, sem a beszállítóknak – emlékezik vissza Sefner Zoltán. Neki több mint 50 millió forint értékű (130 ezer darab) csirke árával tartoznak, de rajta kívül még akár száz termelő is hasonló sorsra juthatott. Mint mondja, a nagyok valamivel könynyebben túlélik a megpróbáltatásokat, de a családi vállalkozások közül már többen tönkrementek.

Működik a dominóelv
Ilyenkor láncreakció indul el, mert ahogy neki tartozik a Zalabaromfi, ő sem tud fizetni a beszállítóinak: a takarmánykeverőnek, a naposcsirkéseknek, akik további partnerekkel állnak kapcsolatban. – Sok embernek ráment már erre a családi háza, az élete. Nekem is el kellett bocsátani a dolgozói létszám felét, és szívizomgyulladást kaptam a stressztől – teszi hozzá. Helyzetét nehezítette, hogy az a vágóhíd, ahová a Zalabaromfi összeomlása után szállította a csirkét, már rögtön az első 40 millió forintos tételt nem fizette ki, Sefner Zoltán most egy harmadik céggel tárgyal. Reménykedik, hogy ezúttal nem vezetik meg, még egy kifizetetlen ügyet ugyanis nem bírna ki a cége.
Megkeresünk egy csonkahegyháti pulykatenyésztőt is. Nérel László valamivel jobban járt, mint ságodi kollégája. Neki nem maradt bent pénze a Zalabaromfiban, de így is sok millió forintos kár érte. – Amiatt ért veszteség, hogy a cég csődje miatt olcsóbban kellett odaadni Sárvárra a pulykákat. Arról nem is beszélve, hogy 3000 pulykakakas még most is a nyakamon van. További veszteség érte abból is, hogy a szárnyasokat 5-6 héttel is túl kellett tartania – fakad ki a vállalkozó, aki viszont nem akar felhagyni az állattenyésztéssel. Reméli, majd csak megsegíti valaki. Mint mondja, a telep megvan, dolgozni pedig szeretnének. Kitér arra is, hogy 1990 óta szállított a Zalabaromfinak, de a mostani vezetést nem ismerte, pedig lenne mondanivalója nekik.

Önellentmondás. A monetáris politikán keresztül rá kell kényszeríteni a bankokat: adjanak hitelt a még hitelképes vállalkozásoknak – fogalmazott néhány hete egy kerekasztal-beszélgetésen Surányi György egykori MNB-elnök. A dolog érdekessége, hogy 2008. szeptember 1-jén, minden előzetes értesítés nélkül, éppen a Surányi vezette CIB Bank Zrt. zárolta a Zalabaromfi számláit, hozzájárulva ezzel a húsüzem bezárásához. – A Zalabaromfi Kereskedőház Zrt. finanszírozási igényeinek kielégítéséhez korábban hitelt vett fel a banktól, a hiteleket a pénzintézet nem mondta fel, a társaságoknak lejárt fizetési kötelezettsége a bankkal szemben nem volt – írta akkor közleményében a Zalabaromfi vezérigazgatója.