A hatvani konzervgyár dacol a válsággal

Miközben Magyarországon a cégeknél egymást érik a több száz, esetenként több ezer fős elbocsátások, akad olyan kizárólag magyar vállalat, ahol éppen a termelés és a dolgozói létszám bővítését tervezik. Szabó Zsolt, az Aranyfácán konzervgyár stratégiai szakértője úgy véli, a költségek csökkentésével vagy a silány termékek tömeggyártásával nem lehet túlélni a válságot. A szakember szerint a hangsúly a minőségen és a megújuláson van.

2009. 04. 20. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A hatvani konzervgyár néhány éve még a bezárás szélén állt, de egy tulajdonosváltásnak és új piaci stratégiájának köszönhetően a múlt évet már eredményesen zárta. A paradicsomalapú konzervek gyártásával foglalkozó Aranyfácán Kft. a válság ellenére a termelés növelését tervezi. Minek köszönhető a változás?
– Óriási a kereslet a paradicsompüré iránt, pedig nem volt ez mindig így. Mint ahogy általában a növénytermesztés, a paradicsomalapú élelmiszeripar is visszaesett a rendszerváltás után Magyarországon. Most viszont olyan változások történtek a piacon, amelyek lehetőséget teremtenek számunkra a fejlődésre. Egyrészt folyamatosan növekszik a távolsági fuvarozás költsége, s ez a tényező rontja a külföldi gyártók esélyeit, másrészt egyre nagyobb az igény a minőségi termékekre. Mi pedig éppen a minőség és nem a mennyiség terén tudunk versenyezni külföldi, elsősorban olasz és lengyel riválisainkkal. A válság nekünk sem jött jól, abban azonban biztos vagyok, hogy a költségek csökkentésével vagy gyenge minőségű termékek tömeggyártásával nem lehet túlélni a nehéz időszakot. Mi a hangsúlyt a minőségre és a folyamatos megújulásra helyezzük, a jövőben igyekszünk nyitni a fiatalok felé is. Eddig sem tétlenkedtünk: az Aranyfácán paradicsomsűrítményt 2001-ben nyilvánították hungaricummá, azóta pedig több Magyar Termék Nagydíjat is elnyertünk.
– Itthon vagy inkább külföldön érik el üzleti sikereiket?
– Termékeink kétharmada Magyarországon, egyharmada külföldön talál gazdára, egyelőre azonban inkább az itthoni igényeket tudjuk kielégíteni. Külföldön pedig óriási a kereslet a paradicsomsűrítményünk iránt, ám ezeknek az igényeknek – elegendő kapacitás hiányában – csak korlátozottan tudunk eleget tenni. Célunk az, hogy külföldön is egyre nagyobb menynyiségű termékkel legyünk jelen, elsősorban az uniós országok piacaira koncentrálunk, de folytattunk már kereskedelmi megbeszéléseket arab országokkal is.
– Számokban kifejezve milyen fejlődést irányoztak elő?
– Évenként körülbelül tíz százalékkal tudjuk növelni a gyártókapacitásunkat. Évekkel ezelőtt évi 15 ezer tonnáról indultunk, 2009-re már 27 ezer tonna paradicsom feldolgozását tervezzük. Fontos megjegyezni, hogy jelenlegi partnereink már megbízhatóan szállítják a paradicsomot, ami pedig kulcsfontosságú. Még egyszer nem kerülhetünk olyan helyzetbe, mint 2003-ban, amikor az egyik partnerünk 40 százalékkal kevesebb paradicsomot szállított, mint amit ígért. Ez megengedhetetlen.
– A termelés fokozása nyilvánvalóan az alkalmazotti létszám bővítését hozzá magával. Hány embernek tudnak munkát adni?
– Nálunk a szezon augusztusban és szeptemberben van, ilyenkor szezonális jelleggel több száz főt foglalkoztatunk, az állandó alkalmazottaink száma pedig hatvan fő. Terveink szerint a következő években a termelés fokozásával több mint háromszáz új alkalmazottat tudunk majd foglalkoztatni.
– Miként tervezi a vállalat középtávú jövőjét?
– Amellett, hogy igyekszem racionálisan gondolkodni, érző ember is vagyok. Húsz éve dolgozom az Aranyfácánnál, és még hosszú ideig szeretnék a hatvani konzervgyárban tevékenykedni. A legfontosabb számomra, hogy a cég a jövőben, akár húsz év múlva is jó minőségű, egészséges és tartósítószer-mentes termékeket állítson elő. Nagymamáink paradicsompüréinek ízét ma és a jövőben is szeretnénk megőrizni termékeinknél. Hiszek abban, hogy előbb-utóbb nem lesz igény a bóvlira, az emberek elkezdenek majd gondolkozni, és ez lehet sikerünk záloga. Egy azonban biztos, az Aranyfácán mindig magyar tulajdonban marad.
– Köztudott, ön nemcsak a konzervgyárnál tevékenykedik, hanem fideszes városatyaként a hatvani képviselő-testületnek is tagja. Érdekes helyzetet teremt, hogy az Aranyfácán az MSZP-s vezetésű város egyik legnagyobb adófizetője…
– Büszke vagyok arra, hogy a hatvani konzervgyár százaknak ad munkát, és arra is, hogy adóforintjaival a város bevételeit gazdagítja. Az viszont kevésbé tölt el örömmel, hogy a települést a szocialista Érsek Zsolt vezeti, aki 2004 decemberétől Gyurcsány Ferenc miniszterelnök önkormányzati tanácsadója.

Száz százalékig magyar. Az Aranyfácán konzervgyárat 1934-ben a Hatvanban és környékén megtermelt nyers paradicsom feldolgozására alapították. Nevét a térségben vadászati célból betelepített madárról kapta, egy évvel később már bejegyzett névvé vált. A cég a kilencvenes évekig stabilan működött, a márkát a világ ötvennyolc országában bejegyezték – 1994-ben a hatvani konzervgyár jogutódja lett. A társaságot 2001-ben privatizálták, akkor kezdődött el az új időszámítás a vállalat életében. A cég nyolc éve magánkézben, teljes egészében magyar tulajdonban van.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.