Kőszegszerdahely ötszázhúsz lelkes község az osztrák határon, a Kőszegi-hegység délkeleti lábánál. A kis falu büszke lehet népességmegtartó erejére, hiszen az 1800-as évek közepén alig több mint száz, 1911-ben négyszáz lakosa volt. Se szeri, se száma országszerte az olyan egykori vásáros helyeknek, amelyeknek a mai lakossága csupán a régi töredéke. Az okiratban először 1279-ben felbukkanó „Zerudahel” helynév arról árulkodik, hogy a Kőszeg közelében lévő településnek heti piactartási joga volt szerdánként. Az 1907 óta Kőszeg előtaggal megkülönböztetett Szerdahely története az írásbeliség előtti időkre megy vissza. Késő vaskori kelta település, pannon kori téglaégető és népvándorlás kori régészeti lelet egyaránt előkerült a község területén, illetve határában. A XIII. század második felétől Németujvári Miklós gróf volt a falu földesura, később a rohonci vár (ma: Rechnitz, Ausztria) birtokainak része lett, a középkortól a XVIII. századig a Sibrik család bozsoki uradalmához tartozott a település. A legsúlyosabb csapás 1532-ben érte, amikor a Bécs ellen indult törökök – miután a kőszegi vár védői feltartóztatták seregüket – felperzselték a környéket. Ekkor rombolták le a község régi templomát is.
A kőfallal körülvett katolikus plébániatemplom a falu közepén, útelágazásnál található. Keletelt tengelyű épület, támpilléres gótikus szentéllyel, nyugati oldalán tekintélyes harangtoronnyal – amelyről a régészeti szondázás megállapította, hogy a templom legrégebbi része. Ugyancsak az 1975-ben – C. Harrach Erzsébet által – lefolytatott falkutatás nyomán került napvilágra a hajó déli oldalának román stílusú bejárata, amely a vele egykorú ablakkal együtt a XIII. századi, első építkezés tanúja. A gótika jegyében több periódusban végeztek bővítést, átalakítást a templomon. A szentély csúcsíves ablakainak arányai különböznek a hajón lévőkétől, a gótikus boltozat zárókövén és további részletein átfaragások figyelhetők meg, az ablakok kőrácsait áthelyezték, másodlagosan építették be. A XVI. századi sekrestye padlásán megtalálták a hajó negyedik középkori ablakát, a szentélyben falfestmény töredéke került felszínre, s szintén a török pusztítás előtti a keresztelőmedence.
Nem kevésbé bonyolult a szerdahelyi egyház története. Önálló plébániaként csak 1548-ban említik először. 1596 és 1698 között a reformátusok kezén volt, 1697-ben Bozsokhoz tartozott, szentélye a Sibrik család temetkezőhelyéül szolgált. Az egyház-látogatási leltár szerint a hajó mennyezete, karzata, valamint az oltár fából készült, a régi sekrestye az északi oldalhoz csatlakozott. A XVIII. századtól a Batthyány és a Nádasdy grófi családok voltak a plébánia kegyurai, a község a Rohonc-szalónaki uradalmukhoz tartozott egészen 1945-ig. 1744-ben barokk formában történt a hajó újraboltozása, a tornyot 1752-ben renoválták (XV. századi kapuja csúcsíves maradt). Öt évvel később új zsindelyfedélről, faragott szószékről és három oltárról számol be a vizitációs jegyzőkönyv. Szent Pétert és Pált, Szent István és László királyainkat ábrázoló szobraik most is láthatók a szentélyben.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
