Zsákolás

Obama hazaért. Elnökként az első európai útját baj nélkül tette meg. Rajongói az öreg földrészen odáig vannak érte, megújult amerikai diplomáciáról áradoznak. Londonban lefektette a válsággal birkózó világrend új alapjait, Strasbourgban a NATO szükségességéről és megerősítéséről szólt, majd Prágában kifejtette elképzelését egy atomfegyverek nélküli világról. Egyvalamiben azonban nem tudott megújulást hozni: a példátlan felhajtásban, amely – emberi munkában és anyagiakban is – az Egyesült Államok államfőjének útját övezi.

Bár még van mit tanulni az egyiptomi fáraók, a római császárok vagy XIV. Lajos francia király „kirándulásaiból”, amikor szinte az egész udvar megmozdult, hogy elkísérjék az uralkodót vidéki látogatásaira, azért jó úton járunk. A közelmúltban egy amerikai történész sorra vette azokat az okokat, amelyek miatt az ókori Róma hanyatlani kezdett, és számos olyat talált, amelyek az Egyesült Államok vezető szerepére is megállnak. Csupán egyik apró tényező a „mindent jobban tudunk” vezérelte viselkedés: a tengerentúli biztonságiak egyszerűen korlátozzák a vendéglátó ország szuverenitását; amerre az elnök jár, az gyakorlatilag amerikai terület, ahol a másodrendű kisegítő szerepét osztják a helyi karhatalomra.
Ezentúl minden másként lesz – ígérte Barack Obama elnökválasztási kampányában, költségkímélő, emberi látogatásokat tesz majd szövetségeseinél. Erre jött még ráadásul a gazdasági világválság, amely már önmagában is arra ösztökél, hogy húzzuk meg a nadrágszíjat. A megfigyelőnek sok minden eszébe jut a 44. amerikai elnök első európai útjáról, de hogy olyan spórolós lenne, az aligha. „De uraim – mondta egy Barack Obamához közel álló tanácsadó a sajtó képviselőinek, akik épp a válság miatt firtatták az államfő nyolcnapos kiruccanásának költségeit –, ha az elnök utazik, a Fehér Ház is vele utazik.”
Mindenekfelett első a biztonság – ebben aligha vitatkozik bárki is. Az Egyesült Államok hadban áll, és ellenfele a legritkább esetben áll ki felhúzott sisakrostéllyal a harcmezőre. A lehető legtöbbet kell megtenni azért, hogy az Egyesült Államok elnöke, legyen szó bárkiről is, biztonságban járhasson-kelhessen a világban, ugyanis ha támadás éri, akkor nemcsak személye, hanem Amerika elnöki intézménye ellen követnek el merényletet. Vajon tényleg ezt a célt szolgálják a legnagyobb védettség elérése érdekében hozott intézkedések, vagy csak a biztonságiak újabbnál újabb agyszüleményei?
Két hete a Londontól távol eső Stansted repülőterén landolt Barack Obama gépe, az Air Force One. Valószínűleg biztonsági okokból választották ki Stanstedet, ugyanis legutóbbi látogatásán George W. Bush Heathrow-n szállt le, ami kevésbé védhető légi folyosót igényelt, és felborította a brit főváros légi közlekedését. Azaz két amerikai elnöki gép landolt, amelyek kívülről teljesen hasonlóak. A Boeing–747-200B típusú repülőgépek közül mindig az viselheti az „egyes” számot, amelyiken az elnök utazik. Természetesen vadászgépek kísérik egész útján, de ha valamilyen támadás érné, akkor az atombiztos elnöki gép is képes rakétákat indítani, lézersugárral is felszerelték. Obama is használta a Marine One-t, az elnöki helikoptert, amely kívülről öt azonos Sikorsky típusú gépből áll, hogy ezzel is megtévesszék az esetleges támadókat.
Bár a kíséretről nem voltak pontos adatok, általában ötszáz és ezer fő közöttiek; az európai úton részt vettek számát a nemzetközi sajtó úgy 750 fősre teszi. Az elnök mintegy ötszáz főt mozgat, ebbe beletartoznak a miniszterek, a tanácsadók, a titkárnők, a lóti-futik, az orvosok, a testőrök, a szakácsok és a sajtó meghívott képviselői is. Kétszázötven titkos ügynök már előzetesen ellenőrizte az elnök által felkeresendő épületeket, azok környékét, a szabadtéri rendezvényhelyszíneket, egyeztetett helyi embereivel. Minden helyszínt ellenőriztek, még a Buckingham-palotát is. Ők bólintanak rá a vendéglátók által kidolgozott külső védelmi tervre, a védett zóna nagyságára, a mesterlövészek elhelyezkedésére. A városközpontokat, ahol Obama járt, teljesen kiürítették. Hogy itt volt valaha emberi élet, arról csak az épületek tanúskodtak. Az angolok a nagy-britanniai G20-csúcsra több mint 80 ezer rendőrt mozgósítottak, a francia és német vendéglátók a strasbourgi, kehli, baden-badeni jubileumi NATO-rendezvényt több tízezer fegyveressel biztosították, Prágában sem volt hiány karhatalmistákban. A múlt héten tehát négy kisebb hadsereg ügyelt az amerikai elnök biztonságára.
A kísérő technikai karaván (lásd ábránkat) költsége a hozzáértők szerint egy hétre mintegy negyvenmillió dollár. Ebbe természetesen nem tartozik bele a népes kíséret szállására, napidíjára fordított összeg. Az elnöki pár ezen az úton mindig az Egyesült Államok nagykövetségeinek rezidenciáján éjszakázott. Amerikából hoznak át mindenféle technikai eszközt, amelyet az elnök az útja során felhasznál. Így például Obama kedvenc súgógépei is otthonról jöttek.
Caballero öltönye is az elnök biztonságát szavatolja. A kolumbiai tervező olyan szövethez hasonló anyagot állított elő, amely ellenáll egy kilenc milliméteres lövedéknek is. A politikusok körében az utóbbi idők legkeresettebb terméke lett ez a „divatos” ruhadarab. Ha azonban olyan helyen érné találat az elnököt, ahol már az öltöny sem segít, akkor mindig kéznél van a vércsoportjának megfelelő AB-s vér. Nyilván a nyolcfős elnöki orvoscsoportból, amely sebészekből és nővérekből áll, egy mindig a közelben tartózkodik: az elnöki gépkocsiban vagy az Air Force One-on lévő sürgősségi műtőben is el tudnak végezni életmentő műtéteket. A háttérben van egy magas rangú amerikai katona is, aki az Egyesült Államok atomfegyvereinek indítására alkalmas eszközt hordozza: az elnök, ha külföldi útja alatt érné nukleáris támadás Amerikát, azonnal válaszcsapást rendelhet el.
A „közúti” forgalomban használt, 300 ezer dolláros, barátian csak Beastnek, azaz szörnynek nevezett elnöki limuzin első külföldi próbája Európában volt. A General Motors gyártotta Cadillac One brutális formatervezése miatt az amerikai kritikusok közt ki is érdemelte a „guruló pánikszoba” elnevezést. Acél, alumínium, titán ötvözetéből készült, ajtaja repülőgépéhez hasonlít, kereke átlőhetetlen. A limuzin-tank ellenáll egy rakéta- vagy mikrobiológiai támadásnak. Kívülről légmentesen elszigetelhető, saját oxigénpalackok biztosítják a bent lévőknek szükséges levegőt. Gépfegyverekkel, éjjellátó kamerákkal van felszerelve. Ha valóban vészhelyzet következne be, ez a többtonnás szerkezet álló helyzetből 15 másodperc alatt képes felgyorsulni nyolcvan kilométer/óra sebességre. A tankban lévő üzemanyag, amelyet természetesen Amerikából hoznak, nem robban fel. Hogy az elnök nagyobb biztonságban érezze magát, vagy húsz, külsőleg hasonló felépítésű gépkocsi szerepel a konvojában, hogy elbizonytalanítsa az esetleges támadókat.
Az ételeket, amelyeket az elnöki pár a díszvacsorákon kap, többször ellenőrzik. Folyamatosan mérik a helyiségekben a levegő összetételét is, nehogy valaki így próbálja meg megmérgezni az államfőt. Ha az elnöki pár a hivatalos fogadásokon túl enni akar valamit, akkor kizárólag Amerikából hozott alapanyagokból készítik el a szakácsok a kért menüt. Az Egyesült Államokból érkezik a víz is, amelyet fogyasztanak. A biztonsági szolgálat az elnököt „Hitehagyott” kódnévvel látta el, felesége pedig „Újjászületés” volt – tudta meg a The Washington Times amerikai napilap. Michelle Obama egyébként a Fehér Házban rendelkezésére álló nyolcfős személyzetet kivétel nélkül áthozta Európába. A nemzetközi bulvársajtó csak az új amerikai first lady találkozóiról tudósított, általában jó osztályzatot kapott, kivéve egy jelenetet, amikor a hóna alatt elférő II. Erzsébet brit királynőt egy kissé meglapogatta.
Az elmúlt egy hétben Barack Obama nemegyszer hangsúlyozottan szólt a klímaváltozás elleni teendőkről, érzékeltetve, hogy elődjénél mennyivel nagyobb jelentőséget tulajdonít ennek a kérdésnek. Csak halkan kérdezzük meg: az előbb vázolt hatalmas technikai ármádia vajon nem okozott-e kárt a most már olyannyira becsült környezetnek?
Bár lehetnek bizonyos esetekben fenntartásaink, azért el kell fogadni, hogy az említett intézkedések java része az amerikai elnök maximális biztonságát hivatott szolgálni. Egy gondolat azonban nem hagy nyugodni. Helyesebben egy személy: a Washingtonból jött „kosárlabda-közreműködő” szerepe. Az ő feladata az, hogy feladja az elnöknek a labdát a zsákoláshoz, amikor – dús programját látva valószínűleg nem sok – idő nyílt arra, hogy kedvenc sportjával foglalatoskodjon. Miért kellett az amerikai fővárosból hozni kosárlabdapartnert, az államfő környezetében nem lett volna erre alkalmas személy? Mert megteheti, mert ő igazi demokrata. Elvégre a római császárok is hódoltak szeretett „sportjuknak” a hosszú úton: ők gladiátorokat vittek magukkal.