Ezen írás megszületésének két oka van. Az egyik, hogy az UEFA-kupát váltó Európa-liga (EL) létrejöttével újra átalakult a öreg kontinens nemzetközi futballsorozatainak szerkezete, a másik pedig az Irtisz Pavlodar (kazahul Jertisz Pavlodar) ügye. Az előbbi nyilván nem kíván sok magyarázatot, de az utóbbi igen, hiszen egy hatezer kilométerre lévő kazah középcsapat ritkán ösztökéli kolumnás cikkre a magyar sportújságírót. Kezdjük a kazahokkal, mert gyakorlatilag senki sem tudja, mit keresnek ők az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) tagországai között. Az viszont tény, hogy Közép-Ázsia hatalmas területű, 2,7 millió négyzetkilométeres, ám igen ritkán lakott, csak szűk 14 millió fős államának futballszövetsége valamikor az ezredforduló táján gondolt egyet, és felvételét kérte az UEFA-ba. Más sportágakban Kazahsztán földrajzi fekvésének megfelelően természetesen Ázsiához tartozik, a kazah labdarúgás vezetői viszont nagyobb fejlődési lehetőséget láttak Európában, a nemzetközi sorozatok – főképpen a Bajnokok Ligájának küzdelmei – is jobban fizettek itt, mint otthon. Számíthatott a sportirányítás orosz dominanciája, valamint az, hogy ha az Urál vonalában lejjebb hatolunk a térképen, még azt is mondhatjuk, Kazahsztán nyugati csücske Európa része. Az UEFA, illetve annak akkori svéd elnöke, Lennart Johansson látott valamit a kazahokban. Talán az ásványkincsekből, olajból, földgázból kinövő új nagyhatalmat, amely idővel különösen értékes és erős tagja lehet az európai futballcsaládnak, s gyengíti az ázsiait?
Kazahsztán 2003-tól egy másik kontinens versenyrendszerében indíthatta futballklubjait és -válogatottjait. Hasonlóra máshol is akad példa: Ausztrália Óceániából vitorlázott át éppen Ázsiába, mert unta már, hogy szűkebb környezetének vb-selejtezős küzdelmeit megnyerve még a dél-amerikai csoport ötödikjével is kell tusakodnia, és általában a rövidebbet húzza a pótselejtezőn. S jól tette, hogy (le)lépett, hiszen 2006-ban eljutott a németországi világbajnokságra, s a jövő évi dél-afrikai 32-es mezőnynek is biztos tagja már.
Visszatérve kezdő problémánkra, így lehetett az Irtisz Pavlodar a Haladás ellenfele a most kezdődött Európa-liga első selejtezőfordulójában, de ez már a negyedik magyar–kazah párharcnak számított a nemzetközi porondon. 2006-ban az FC Fehérvár idegenben lőtt góllal ejtette ki a Kajrat Almatit az UEFA-kupa selejtezőjének kezdőköréből, tavaly a Debrecen e sorozat hasonló szakaszában lépett túl egygólos különbséggel a Sahtyor Karagandin, a Honvéd pedig az Intertoto-kupában 2:1, 4:2-vel a Zsetiszun. Az idén a szombathelyiek sem véreztek el, szintén idegenben lőtt gólok segítségével kerültek tovább, s most már jóval közelebbi riválissal, a svéd Elfsborggal kell tusakodniuk.
Gabriel Hanot, a L’Équipe francia sportlap főszerkesztője 1954 decemberében írt cikkében vetette fel egy európai klubtorna ötletét. A terv lényege az volt, hogy 14–16 résztvevővel indulna egy sorozat, amelynek mérkőzéseit hétköznap esténként játszanák, hogy a munkások is láthassák a küzdelmeket. A L’Équipe munkatársai eredetileg valamiféle bajnoki rendszert képzeltek el, ám konzultálva a leendő szereplőkkel a kieséses rendszerre voksoltak, hogy a mérkőzésszám ne legyen elviselhetetlenül magas. A lap 16 csapattal szerette volna kezdeni a szériát, de mivel visszalépésekre is számított, végül 18 klubhoz, illetve a nemzeti szövetségükhöz postázta meghívóit. A címzett klubok: Rot-Weiss Essen (nyugatnémet), Chelsea (angol), Rapid (osztrák), Anderlecht (belga), KB Köbenhavn (dán), Hibernian (skót), Real Madrid (spanyol), Stade de Reims (francia), Flamengo Holland Sport (holland), Budapesti Honvéd (magyar), Milan (olasz), Sporting (portugál), Saarbrücken (nyugatnémet), Malmö (svéd), Servette (svájci), Spartak Sokolovo Praha (csehszlovák), Dinamo Moszkva (szovjet), Partizan (jugoszláv). Az UEFA 1955. március 2-án tartotta első, alapszabály-alkotó kongresszusát Bécsben, rá egy hónapra pontosították a BEK-résztvevők névsorát is. Négyen (Honvéd, Flamengo, Malmö, Köbenhavn) kiestek, a helyüket a Vörös Lobogó (magyar), a PSV (holland), a Djurgarden (svéd) és az Aarhus (dán) foglalta el, a Dinamo Moszkva és a Spartak Praha tartaléksorba került, a Chelsea az angol bajnokság miatt visszalépett, helyét a lengyel Gwardia vette át.
Csaknem az ezredfordulóig, 1992-ig lassan, de biztosan növekvő létszámmal, kieséses rendszerben zajlott a megméretés, a magyar csapatok zajos sikerei nélkül, de azért ne feledkezzünk el a Vasas 1957–58-as, a Győr 1964–65-ös, valamint az Újpest 1973–74-es elődöntőbe jutásáról. Az utolsó, 1991–92-es BEK-kiírás már amolyan öszvérmegoldásként csoportküzdelmeket is tartalmazott a harmadik fordulóban, a finálé előtt, de az igazi váltás egy év múlva következett be, amikor megszületett a Bajnokok Ligája.
Két lényegi módosítás történt: az egyik a főtáblán zajló csoportmérkőzések bevezetése a selejtezők után, a másik pedig a kereskedelmi jogok UEFA-hoz vonása és nagyszabású áruba bocsátása, széles szponzori kör kiépítése. S a rendszer tökéletesen működik: míg a BL első évében 38 millió eurót osztottak szét a csapatok között, 2004-re ez az összeg 565 millió, 2006-ra 592 millió euróra rúgott, az idei tervek pedig 800 milliót céloznak meg. Csak miheztartás végett: az alapításkor, 1955-ben 1000 dolláros tételek jutottak a vendégcsapatoknak…
Folyamatosan változott a BL lebonyolítása, a Ferencváros még a 16-os főtáblára jutott be 1995-ben, amely előbb 24-esre, majd az 1999–2000-es szezontól 32-esre hízott, miközben a selejtezőrendszer is háromlépcsőssé vált. Ez utóbbin még egyet csavartak az idén, mivel a résztvevők két ágra kerültek: az egyiken kizárólag nemzeti bajnokok, míg a másikon a sorozatra nem bajnokként kvalifikált együttesek mérkőznek egymással. Mindez deklaráltan azért történt, hogy a kis csapatoknak is legyen valós esélyük bekerülni a nagyok közé. Így például a magyar aranyérmes Debrecen semmiképpen sem találkozhat annak a tizenhárom bajnokságnak (angol, spanyol, olasz, francia, német, orosz, román, ukrán, portugál, holland, skót, török, belga) a selejtezőre kényszerülő képviselőivel, amelyekből a győztes alanyi jogon a főtáblán kezd. A hajdúságiak a svéd Kalmart kapták a selejtező második fordulójában – majd győzték le hazai pályán 2:0-ra –, s azért is fontos lenne továbbjutniuk, mert azok a csapatok, amelyek a BL-selejtező harmadik körében maradnak alul, átkerülnek az Európa-liga utolsó selejtezőkörébe. A negyedikben, a most bevezetett playoffban elbukók az EL 48 csapatos főtábláján folytatják szereplésüket.
Eddig is megvolt az átjárás az első és a második számú sorozat mögött, de csak azóta, hogy 1999-ben megszűnt az eredetileg második számú megméretés, a Kupagyőztesek Európa-kupája, a KEK. Ennek első szezonja 1960–61-ben zajlott, értelemszerűen a nemzeti kupák nyertesei vettek részt benne (vagy ha azok egyben bajnokok is voltak, akkor a döntősök). Teljesen egyértelmű, hogy az egyre népszerűbb BL „fojtotta meg” a szűk négy évtizedes története során végig oda-vissza vágós rend szerint zajló sorozatot, amelyben a Ferencváros 1975-ben a fináléig jutott, de kikapott a Dinamo Kijevtől. Az Európa-liga jogelődként az UEFA-kupára, az pedig a Vásárvárosok Kupájára (VVK) tekinthet vissza. Érdekesség, hogy bár a BEK-et hozták létre előbb, s avattak már 1956-ban bajnokot, az első nemzetközi kupamérkőzést a VVK égisze alatt vívta 1955. június 4-én Bázelben a helyi gárda egy londoni vegyes csapattal. Akkor ugyanis még nem klubok, hanem (vásár)városok vegyes gárdái mérkőztek egymással. Az első kiírás három évig, egészen 1958-ig tartott, mire végre megnyerte a Barcelona. S itt a magyar sikerek sem maradtak el: a Fradi 1965-ben diadalmaskodott, 1968-ban pedig a fináléig jutott, utóbbit az Újpest 1969-ben, a Videoton – immár az 1971–72-es idénytől átnevezett UEFA-kupában – 1985-ben tudta megismételni. Az újdonsült Európa-ligában összesen 159 gárda szerepel, itt is négylépcsős selejtezéssel lehet eljutni a 48-as főtábláig, ahonnan 32-en léphetnek tovább az immár egyenes kieséssel lebonyolódó végküzdelmekbe. A finálét Hamburgban rendezik május 12-én, a BL-ét pedig Madridban május 22-én.
Hosszú út vezet odáig, legalább olyan hosszú, mint az 1955-ös kezdetektől a mai rendszerig. Nem beszélve a Szombathely–Karagandi távolságról, amelyet a Haladásnak kellett megtennie kazah riválisához, „Euroázsiába”.
origo.hu
Melyik történelmi esemény történt előbb? Csak kevesen tudják hibátlanul kitölteni ezt a kvízt
