Krimi

Zajlik a Tour. A versenyzők pompás szőlővidékeken kerekeznek, s ez előcsalogat a múltból egy felvételt. Ottavio Bottecchia olasz kerekes fényképét. Testére kígyóként gumiköpeny tapad. Arcvonásainak éle kihegyezett, maga elé bámulva tapossa a pedált. Védtelen ember a hegyfejek között.
Két év múlva meg fog halni. Vét a tízparancsolat ellen, és halálnak halálával lakol. De most még tapossa a pedált. Körülötte emberek, olyan vastag ruhákban, mintha a Déli-sarkra váltottak volna jegyet. Egyikükön szőrmegallér. Bottecchia Tour de France-győztes 1924-ben. (1923-ban Henri Pélissier mögött a második.) 1925-ben is őt ünneplik, két évvel később el fogják temetni.
Különös történet, valóságos krimi. 1927-ben az országúton bukkannak a holttestére. Halántékán egy seb árulkodik. A vizsgálat nem derít ki semmit: féknyom nincs, a bicikli sértetlen, a ruhája ép. A boncolás után a törvényszéki orvos is tanácstalan. Gyanítják, hogy egy kő okozta a halálát. Bottecchiát eltemetik, s az ügy lassan feledésbe merül.
Negyedszázaddal később egy pordenone-i gazda a halálos ágyán vallomást tesz: „A szőlőben dolgoztam, amikor észrevettem egy férfit. Háttal állt nekem, nem láttam az arcát, a szőlőmet csemegézte. Azonnal rászóltam, de durva feleletet kaptam. Erre dühbe jöttem, felkaptam egy követ, és feléje hajítottam, hogy megijedjen. Nem azért, hogy megsebesítsem. Abban a pillanatban összeesett. Közelebb mentem, és felismertem Bottecchiát, de már nem volt benne élet. Azonnal meghalt az a férfi, akit tiszteltem, mert dicsőséget szerzett egész Itáliának! Hirtelen arra gondoltam, elemésztem magam, de eszembe jutott, hogy mi lesz akkor a családommal. Kihúztam a holttestet az útra, és melléje fektettem a kerékpárját. Isten bocsássa meg a bűnömet.” És kilehelte a lelkét.
Egyetlen zavaró tényező akadt. Két évvel a dráma előtt Bottecchia fiútestvérét is ezen az úton találták meg holtan.
Lehet, hogy ő is szerette a szőlőt?