(Csíkszentkirály)
Hét ágra süt a nap, amikor a múlt hét elején kollégámmal megérkezünk a Hargita megyei Csíkszentkirály határába. Gyönyörű idő van a Csíki-medencében, csak néhány apró felhő takarja el időként a napot, a nyugalom szinte tapintható. Semmi nem utal arra, hogy néhány nappal korábban csaknem vérfürdőbe torkollott az itt élő magyarság és cigányság ellentéte. Az ügy előzménye, hogy egy helyi lokálban két helybeli férfi összeszólalkozott, majd egymásnak estek. Az összetűzés hevében az egyik – cigány – férfi kést rántott, majd öt késszúrással megsebesítette ellenfelét. A megkéselt férfi pedig székkel verte fejbe támadóját. A dulakodásban mindketten megsebesültek, kórházba kellett szállítani őket. A rendőrség arra hivatkozva nem vette őrizetbe a késelő cigányt, hogy a törvényszéki szakértő nem állította ki időben a megkéselt férfi sérüléseit tanúsító bizonylatot, másrészt a támadót kórházba utalták. A cigány férfit másnap kiengedték a kórházból, s miután hazatért, újra összetűzésbe keveredett. A helybeliek a helyszínen elégtételt akartak venni az illetőn, aki hazamenekült, „üldözői” pedig hazáig követték. Ahogy gyülekeztek a magyarok a cigány otthona előtt, romák egy csoportja kaszával, kapával felfegyverkezve jelent meg a helyszínen, mire elszabadultak az indulatok. Eddig ismeretlenek felgyújtottak két gazdasági épületet, az egyikben egy ló is bennégett. A nyugalom helyreállításához komoly rendőri és csendőri erőkre volt szükség, a hatóság emberei végül őrizetbe vették a késelőt.
Az eset évek óta tartó folyamat utolsó állomása volt, hiszen a magyarok régóta háborognak a folyamatos lopások miatt. A helyzet rendezése érdekében békéltető bizottság alakult. A négyórás tanácskozás – amelyen részt vett a polgármester, a Hargita megyei prefektúra, a megyei tanács, valamint a rendőrség és a csendőrség képviselői – megegyezéssel zárult. Eszerint a romák vállalják, hogy nyilvántartásba vetetik lovaikat, amelyek azonosító mikrocsipet kapnak. A hatóságok pedig elkobozzák azokat a lovakat, amelyek nem szerepelnek a nyilvántartásban. Azoknak a tulajdonosoknak le kell mondaniuk a lovakról, akik állatonként nem rendelkeznek legalább fél hektár földterülettel. A romáknak a jövőben tisztán kell tartaniuk a házuk táját, WC-t kell építeniük, iskolába kell járatniuk gyermekeiket és „civilizáltan kell viselkedniük”. A településen meg kell szűnniük a lopásoknak, a magyaroknak pedig nem szabad az önbíráskodás eszközéhez nyúlni.
Csíkszentkirályon a megállapodás óta – egyelőre – béke van. A településre érkezvén egy idősebb székely asszonytól kérünk útbaigazítást. Amikor a cigánysorról érdeklődünk, visszakérdez: csak nem aggódni mennek értük? Megnyugtatjuk, hogy újságírók vagyunk, ekkor elkalauzol minket az összecsapás helyszínére, ahol két kis székely gyerekkel találkozunk. Nyugalom van Csíkszentkirályon – mondják –, ám amikor a távolban parkoló rendőrautóról kérdezzük őket, kiderül, az gyakran járja a települést, de a zsandárok már elmentek. A cigánysoron a gazdasági épület üszkös maradványai árulkodnak az egy héttel korábbi összecsapásról. A lakosok ijedten fürkésznek minket, hiába közelednénk feléjük, házaikba menekülnek. Törékenynek tűnik ez a béke.
origo.hu
Magyar Péterék hazudtak a rendezvényük költségeiről
