A rendbontók egy része az ital rabja, mások szipuznak. Szűcs Lászlóné, a kistelepülés polgármestere mindent megtesz, hogy a hígítózás rabjait leszoktassa a szerről, de tehetetlen, hiszen ezt a tudatmódosító szert a törvény nem tiltja. A polgármester ugyanakkor roppant elkeseredett a drogosok miatt, akik az utóbbi időben már nappal is szívják a hígítós zacskót, és csapatostul az utcákon bolyonganak. A „műsor” éjjel is folytatódik, ami kiegészül azzal, hogy a szipusok házakhoz is becsöngetnek. A helyiek rettegnek tőlük.
A falura jellemző, hogy a fiatal nem roma családok az elviselhetetlen körülmények miatt elköltöznek, ez azonban a romák gyermekvállalási kedve miatt nem látszódik a statisztikában. Szátoknak nyolc éve 480 lakosa volt, míg ma már 564-en élnek a faluban. Az etnikai viszonyokról pedig azt kell tudni, hogy míg az ezredforduló környékén a településen élők negyven százaléka volt cigány, addig ma ekkora a nem romák aránya.
Szűcs Lászlóné ennek ellenére nem adja fel a küzdelmet. Alig 80 ezer forintos tiszteletdíjért éjjel-nappal a település fellendítésén fáradozik, hinni akar abban, hogy Szátok még fejlődési pályára állítható. Ottjártunkkor azonban nem igazán találkoztunk olyan lakossal, aki a polgármester partnere lenne. A lapunk által megkérdezett cigányok nagy része vagy elégedett a helyzetével, vagy az alkoholtól bódult állapotban nem is képes elmondani, mire vágyik igazán. Ez Szátok tragédiája, és ez az átok nem csak a Nógrád megyei kistelepülést sújtja.
Riport a 4. oldalon
origo.hu
Akciófilmbe illő jelenetek játszódtak le Budapesten
