Aida: tizenhárom perces vastaps volt

A Debreceni Csokonai Színház társulata nevében szeretnék reagálni a július 20-án, Kiss Eszter Veronika által Menekülés a szigetről címmel megjelent írásra, amelyben Verdi Aidájának színházunk által színpadra állított előadását „méltatja” súlyosan dehonesztáló szavakkal.
„Életem legrosszabb Aidájához volt »szerencsém« péntek este a Margit-sziget szúnyograjokkal teli szabadtéri színpadán, és ezt ezúttal mindenre értem: sem a rendezés, sem az énekesek, sem a zenészek nem nyújtottak felejthetetlen élményt.” Így kezdi írását a szerző, és ugyanebben a szellemben folytatja, mindent megsemmisítő kritikával illetve, amit a színpadon látott vagy hallott. Végül így fejezi be a cikket: „Sorolhatnánk még a problémákat, de az tény, hogy ma már egy ilyen félkész előadással nem lehet egészen éjfélig megfogni a közönséget … Nem véletlen tehát, hogy a szünetben az emberek hosszú sorokban menekültek a Margit-szigetről, magukra hagyva a maradék szúnyogokat.” Félreértés ne essék – senki sem vitatja egy kritikus szubjektív véleményének lehetséges voltát, de ha az illető szubjektív véleménye mellett durva valótlanságot is állít, és ezzel legalább kétszáz ember, köztük számos nemzetközi jelentőségű művész két hónapos intenzív munkáját sajnálja le egy rövid cikkecskével – amellett már nehéz elmenni szó nélkül. A kritikusnak, persze, nem kötelessége, hogy érdekelje az előadás művészi koncepciója, joga van a saját, etalonnak tekintett értékrendjére hagyatkoznia a darab megítélése során, de más sajtóorgánumok képviselői vették a fáradságot, hogy elbeszélgessenek a rendezővel és egyéb közreműködő művészekkel.
A legérthetetlenebb és legdurvább valótlanság az írásban a menekülő nézőkről szóló mese. Lehet, hogy a cikk szerzője valóban elmenekült a szigetről az általa oly sokszor emlegetett szúnyogok vagy egyéb okok miatt, így viszont nem élhette át a bemutató előadás után, telt ház előtt tizenhárom percen át tartó vastapsot. Azóta is számos elismerő visszajelzést kaptunk a szakmai, illetve szélesebb közönségtől, ezért arra biztatunk minden potenciális nézőt, hogy ne vegye el a kedvét egy szakmaiatlanul és etikátlanul megírt cikk, hanem bízzon a saját ízlésében, és ne fossza meg magát egy remek színházi élménytől. Várjuk szeretettel a közönséget, illetve a Magyar Nemzet kiegyensúlyozottabb munkatársait mai előadásunkra.
A Debreceni Csokonai Színház és az Aida alkotógárdája nevében:
Vidnyánszky Attila
igazgató

Egy előadás értékét ritkán lehet tapssal mérni, főleg, miután a közönség összetételét, szakmai hozzáértését nem ismerjük. A nézőtéren a szünetben történt érzékelhető létszámcsökkenés nyilvánvalóan nem a szúnyogoknak szólt. Véleményemet tehát továbbra is fenntartom.
Kiss Eszter Veronika
zenetörténész-zenekritikus