Az Újdelhiben élő Anurag Gupta a saját bordáit is megtekinthette, miközben a helyi idő szerint szerda hajnalban bekövetkezett teljes napfogyatkozásban gyönyörködött, írta a Sindt Today indiai internetes újság. Gupta elmondta, hogy nem volt pénze olyan sötétített szemüveget vásárolni, amelynek segítségével biztonságosan bele lehet nézni a napba, ezért a mellkasáról készült röntgenfelvétellel felszerelkezve érkezett, sok társához hasonlóan, a Nehru Planetáriumba. A csillagászok mindenesetre arra figyelmeztetnek, hogy a röntgenfelvételek nem nyújtanak kellő védelmet az erős fény retinakárosító hatásával szemben.
Július 22-én viszonylag hosszú teljes napfogyatkozás száguldott keresztül a Csendes-óceánon és Délkelet-Ázsián. A jelenség a legszerencsésebbek számára 6 perc 39 másodpercig tartott, amely az 1991. július 11-i, Hawaiitól Dél-Amerikáig húzódó, 413 másodperces eklipszis (fogyatkozás) óta a leghosszabb, írja a The Guardian. Ez volt az évszázad leghosszabb ilyen jelensége, az ennél is hosszabb fogyatkozásig 123 évnek kell még eltelnie.
Minthogy a Hold árnyéka nagyjából 1700 kilométert tesz meg óránként a Föld felszínén, a teljes napfogyatkozás nem tarthat tovább 7 perc 31 másodpercnél a Wikipédia szerint. Évezredenként kevesebb mint tíz alkalommal fordul elő hétpercesnél hosszabb napfogyatkozás, utoljára ilyen 1973. június 30-án volt, és 141 évet kell még várnunk a következőre. A mostani napfogyatkozás azért tartott sokáig, mert véletlenül alig néhány órával azután állt be, hogy a keringő Hold a legközelebb tartózkodott a Földhöz, így a New Scientist beszámolója szerint nyolc százalékkal nagyobbnak tűnt a Földről, mint a Nap. Emiatt a teljes fogyatkozás sávja is különösen széles, a Csendes-óceán nyugati részén 258 kilométeres volt.
A teljes napfogyatkozás nem is olyan ritka jelenség, ahogy azt gondolnánk. Általában minden évben előfordul egy-kettő, de ezek általában rövid ideig tartanak, és csak elszigetelt, nehezen megközelíthető területeket érintenek. Az utolsó Közép-Ázsiában, Szibériában és az Északi-sarkvidéken volt látható tavaly augusztus 1-jén, mintegy két és fél percig. Ezzel szemben a szerdai számos milliós várost érintett több ezer kilométer hosszú sávban, 3 óra 24 perc alatt a földfelszín 0,7 százalékát lefedve. Közöttük volt több sokmilliós kínai város és a legnépesebb, Sanghaj is, ahol húszmillió lakosnak volt alkalma végignézni az „elsötétítést”.
A történelem első feljegyzett és azonosított napfogyatkozása Krisztus előtt 763. június 15-én történt. A jelenséget leíró asszír szövegek sokat segítettek számos más esemény időpontjának meghatározásában is. Hérodotosz leírása szerint a görög–perzsa háborúk idején két eklipszis is történt, Kr. e. 478-ban, amikor Xerxész elindult a Görögország elleni hadjáratra, majd a rá következő évben Spártában. A Kr. e. IV. században élt kínai csillagász, Si Sen kapcsolta össze először a napfogyatkozást a Holddal, amikor írásaiban a Hold és a Nap egymáshoz viszonyított helyzete alapján jelezte előre a következő napfogyatkozásokat. A fogyatkozásokból szinte minden nép valamilyen jó vagy rossz jóslatot olvasott ki. Így tettek a zuluk is, akik 1879. január 22-én lemészárolták az angol csapatokat a isandlwanai csatában. Aznap délután fél háromkor teljes napfogyatkozás volt. A csata neve zulu nyelven a „halott hold napját” jelenti.
Az elkövetkező két teljes napfogyatkozás is a Csendes-óceán térségében lesz látható. Jövő július 11-én a Húsvét-szigettől Chile és Argentína déli csücskéig, majd 2012. november 13-án leginkább Dél-Ausztráliában és Új-Zélandon figyelhető meg a jelenség. Európában legközelebb a Feröer szigeteken 2015. március 20-án sötétül el teljesen a nap. Hazánkban 1999. augusztus 11-én volt utoljára teljes napfogyatkozás, amely alig hét perc alatt áthaladt az országon, és maximálisan 2 perc 22 másodpercig tartott. 1842 óta kellett várnunk rá, és 2081. szeptember 3-ig kell élnünk, hogy láthassuk a következőt.
otthonteremtés
Az Otthon start programról is beszélt Orbán Viktor Tusnádfürdőn
