Fotó mindennapunkról

Lila gőzöm nincs, miért kap a kormány udvari fényképésze jóval több fizetést, mint például a mi lapunk fotósa. Merthogy körülbelül ez a helyzet. Déri Miklós, illetve cége pillanatnyilag havi 2,84 millió forintot tehet zsebre pusztán azért, hogy ő Bajnai Gordont (korábban Gyurcsány primadonnát) lefotózza annak leghercigebb pillanataiban. Kérdem én, milyen szakmai bravúrt, pluszt ad a fényképet szemlélőnek az udvari fotográfus? Szerintem csak egyszerűen elkattintja a masináját, amikor a miniszterelnök protokollmosollyal az arcán kiszáll az Audi 8-asból, illetve a tárgyalóasztalnál alákanyarítja nevét az újabb IMF-diktátumkölcsön szövegének végére. Ennél valamivel bravúrosabbnak érzem a sajtófotósok munkáját, akik hóban, fagyban, árvízben, tűzvészben, földrengésben, háborúban, hajnalban és éjszaka teszik a dolgukat – sokszor az életüket veszélyeztetve. Tizedannyiért. Az egész ugyanolyan torz, mint az, hogy Szalainé Szilágyi Eleonóra, a BKV humánpolitikai igazgatója (régebben személyzetisnek mondták, ő volt a hatalom kihelyezett embere, mint a bérházaknál a házmester) kap százmilliós – százmilliós! – végkielégítést, majd derűsen tovább üldögél az amúgy ingét-gatyáját vesztett vállalat Akácfa utcai központjában. Havi négymillióért…
Nem messzi szomszédom, a BKV-s Karcsi havi százhúszezerért vezet buszt (negyven-ötven utas, állandó balesetveszély, felelősség) – ő valószínűleg nem kap majd százmilliót, holott az is előfordulhat, hogy a vállalat karcsúsításakor kiveszik alóla a füstölgő Ikarust, ő meg mehet Isten hírével. Gondolom, róla nem készít majd fotót a kormány udvari fényképésze…