Multikulti mélymerülés

Válság idején foghíjasabb a fesztiválszezon, de az óriások talpon vannak; az idén tizenhét éve, hogy Sziget Fesztivál nélkül nem múlik el augusztus. Hogy a tavalyi látogatói rekord megdől-e, elválik a végére. És hogy a multikulti alján katarzis vajon akad-e, talán csak a merítésen múlik.

A Sziget ma tömegigényt kiszolgáló monstre vállalkozás, megtestesült életérzés helyett a lehető legnagyobb profizmussal megszervezett szórakoztatóipari szolgáltatás. Szükségszerűen kinőtte magát, talán már saját határait feszegeti, és ebből a távlatból eszébe sem jut senkinek azon keseregni, hogy a Sziget már nyomokban sem emlékeztet arra az undergroundból kicsírázó laza dzsemborira, aminek indult – írtam tavaly, a tizenhatodik éves betevő kultúrsokk hatása alatt, egy maximális fordulatszámon pörgetett, minden korábbinál sikeresebb fesztivál margójára. A Sziget olvasztótégely, megkerülhetetlen kultúrdzsungel, kötelező találkahely, a rendszerváltás utáni magyar valóság lenyomata, közérzeti hőmérője, ha átfogó értelemben nem is, de a huszonéves generáció esetében mindenképpen – teszem hozzá mindezt most, amikor a tavalyi fesztiválból megőrzött képekre gondolok, és a tizenhetedik kultúrsokk programját lapozgatva elfog a szokásos dadogás. A menü az idén is befogadhatatlanul színes, a fellépők sora végtelen, bár alighanem ma is akadnak még az ősgenerációs szigetelők közül olyanok, akiknek némi túlzással lényegtelen; jönnek majd, az idén is, mert „szigetelni” muszáj.
És még mindig a Szigetnél mint összközérzeti mintavételnél maradva; ha valaki veszi a fáradságot, hétfőtől jövő vasárnapig legalább a fesztivál főbejáratáig elzarándokol, és elidőzik, netán szóba elegyedik egy kicsit ott, szélesebbet meríthet, mint némely híradó; megleshet egy szelet valóságot, egy multikultin szocializálódott generációt, amint éves szeánszára gyűlik össze éppen. Netán ha rászán 45 ezer forintot az ottalvós, 37 500 forintot a hazamenős bérletre, vagy 10 500 forintot a napijegyre (23 óra után másnap hajnalig 5250 forintért is lehet szigetelni), saját maga is fejest ugorhat a forgatagba, vérmérséklete szerint. A Sziget erre is jó. Teszteli a valós életkort. A duhaj kezdő szigetelő, a megedzett veterán, az örökifjú kultúrínyenc, a kamaszkodó yuppie, a lazábbik imidzsében feszítő politikus és a többi szigetelő archetípus egyetlen metszéspontja valószínűleg a mobilvécé, ami, ugye, fesztiválvédjegy. Egyébként pedig tényleg mindenki megtalálja a maga kis szigetét, a neki szóló helyszínt, színdarabot, kiállítást, performanszot és zenét, vagy épp szemernyi személyességet, programfüzeten kívül, ha kiveti magából a tömeg.
No és akkor a vaskos programfüzet. Jól bevált módszer szerint érdemes söralátétnek használni, és egyszerűen a megérzésekre hagyatkozni; nagy baj azt sem érheti, aki a vakszerencsére bízva magát egyszerűen sodródik a programhelyszínek között. A Sziget arcéle és az egyre nagyobb arányban érkező külföldi fesztiválozóknak szóló imázsüzenete hagyományosan a nagyszínpad, az idén vegytisztán nemzetközi előadókkal; Nouvelle Vague-gal, Lily Allennel, Fatboy Slimmel, The Prodigyvel, Placebóval, The Offspringgel és a nagy visszatérő Faith No More-ral, azaz jórészt magyar színpadon már kipróbált előadókkal.
Az idén összeházasodik a Wan2 és az A38 színpada; aki szeret friss trendek és elektronikus muzsikák között bogarászni, itt magára találhat. Hagyományosan biztos színvonalat hoz a világzenei nagyszínpad, az idén már tizedszer, és persze lesz Palya Bea, Besh O Drom, Napra és lesz Csík, sőt, dupla Buena Vista (erdélyi és eredeti kubai verzióban), de biztos, hogy az Oi Va Voit, Khaledet vagy a Zamballaranát is legalább ugyanennyi ínyenc várja.
Pécs külön színpadon hangolja magát az Európa kulturális fővárosa 2010 címre, és ha a program megvalósítása körül nem is minden felhőtlen, az amfiteátrum programja legalább nagyon rendben van. Már csak a portugál fado egyik fiatal csillaga, Ana Moura miatt is hálásak lehetnek a rajongók a szervezőknek; Al Di Meola előtt lép fel jövő szombaton. Lesz még Pécs színpadán balkán nap, dívák napja, magyar multikulti és mediterrán nap, a Vujicsicstől Elsa Vallén át a Kerekes Bandig, sőt még egy kis tradicionális hindu-mohamedán zene (Gáyan Uttejak Orchestra) is elfér a menüben. A sokszínűség jegyében.
Az idén a Sziget szervezői is úgy gondolták, a magyar dal napja – ha már egyszer bevált – elbír még némi extra üzenetet; a Sziget nulladik napjára (augusztus 11.) összehívták a tavaly kipróbált válogatottat (az LGT-től a Kispálon át Fenyő Miklósig), és a magyar dal napja helyett zene a rasszizmus ellen címszó alatt hirdették meg a ráhangolódó Sziget-napot. Extraként az idén a világzenei színpad is beiktat egy nulladik napot; jövő kedden a világ legjobbjai közt említett zenészek, Miles Davis egykori muzsikusai idézik meg a legendás trombitás szellemét, indiai zenészek kíséretében. Végül egy fesztiválprogram, amely mégsem az; Sziget- időszámítás szerint a mínusz egyedik napon (augusztus 10.) már Lukács Laciékkal debütál a nagyszínpad. A Tankcsapda, meg a második iksz. Kő kövön, ha marad.