Szlovák célkeresztben a cigányok

Több szlovák politikus a magyarországi romákat féltő kijelentéseket tett az utóbbi napokban. Arról viszont kevés szó esik, hogy északi szomszédunknál a cigánykérdés évek óta napirenden van. Lázongások, a katonaság bevetése, nők sterilizálása – csak néhány töredék a szlovákiai romák mindennapjaiból.

Dunaszerdahely: szlovák visszakozás. Szakmailag elhibázott volt a tavalyi dunaszerdahelyi rendőrségi beavatkozás a DAC–Slovan labdarúgó- mérkőzésen – jelentette ki Ján Kovarcík, a szlovák parlament védelmi és biztonságügyi bizottságának alelnöke. „Ez kimondottan szakmai ügy. Én csak rámutatok erre” – nyilatkozta Kovarcík, aki a pozsonyi parlamentben a koalíciós Néppárt – Demokratikus Szlovákiáért Mozgalmat képviseli. A szlovák politikusok eddig szinte kivétel nélkül védték a dunaszerdahelyi beavatkozást, amelynek során több magyarországi szurkoló is megsérült. (MTI)

Nyílt levélben kértek védelmet a szlovák köztársasági elnöktől, a kormányfőtől és az Európai Bizottságtól a szlovák civil szervezetek azt követően, hogy a tavaly betiltott, majd az idén bírósági döntés után újra működő Szlovák Testvériség Polgári Társulás megmozdulást hirdetett „a cigány terror ellen”. A szervezet szombaton délután egy órakor várja az úgymond hű és önérzetes szlovákokat a kelet-szlovákiai Szentmihályfalvára, hogy – mint fogalmaztak – a rendőrség és az állami szervek helyett rendet tegyenek. Felhívásukban emlékeztetnek a csehországi Litvínovban történtekre, ahol a cseh neonáci Munkáspárt mintegy hatszáz aktivistája támadt előbb a romákra, majd a rendőrségre, hatórás véres összecsapást provokálva. „Ha cseh testvéreink rendet tudtak tenni a litvínovi lakótelepen, meg tudjuk tenni azt mi is” – áll a felhívásban. A tervezett megmozdulást elítélte mind Ivan Gasparovic államfő, mint Robert Fico kormányfő. A rendőrség nagy erőkkel készül a kelet-szlovákiai faluba, ahol a múlt héten két tizenéves fiatal támadott meg egy 65 éves férfit, s annyira megverték, hogy egyik szemére megvakult. Most erre reagált a Szlovák Testvériség, amelynek nem ez az első rasszista indíttatású rendezvénye. 2007 novemberében például közvetlenül a köztársasági elnöki palota előtt tartottak nagygyűlést. Bár a sajtószabadság védelmét határozták meg összejövetelük céljaként, alapvetően a cionista világuralom ellen tiltakoztak, és a romák tömeges kitelepítését követelték az országból. A rendőrség nem lépett közbe, a megszólított politikusok pedig ennek megfelelően hivatalosan nem értesültek az antiszemita és rasszista kijelentésekről.
Akkor már a jelen kormánykoalíció volt hatalmon, s közszájon forgott a koalíciós Szlovák Nemzeti Párt elnökének, Ján Slotának az emlékezetes mondata, amely szerint „a cigánykérdés megoldása egyszerű: rövid udvar és hosszú ostor kell hozzá”. Újra ott volt a hatalomban az a Vladimír Meciar, aki a kilencvenes évek közepén váltott ki nemzetközi botrányt párttársainak tartott eszmefuttatásával, amikor kijelentette, „foglalkozni kell a romák szaporodásával, mert ha nem tesszük, húsz-harminc év múlva ők fognak foglalkozni velünk”. Bár nem lehet összemosni az eseményeket, de tény, hogy 2003-ban botrány robbant ki a roma nők sterilizálása körül, amely a mai napig sem zárult le. Polgárjogi aktivisták akkor négy konkrét eseten keresztül mutattak rá arra, hogy a késmárki és a kassai kórházakban a szülő roma asszonyokat akaratuk és tudtuk nélkül sterilizálják, miközben az esetről szóló tanulmányukban 120 ilyen esetet említettek, csak éppen az érintettek nem vállalták a nevüket. A strasbourgi emberjogi bíróság éppen a napokban döntött úgy, hogy Szlovákia köteles kártérítést fizetni a négy roma nőnek, akik vállalták nevüket, mert a szlovák igazságszolgáltatás nem biztosította számukra az ügy tisztázásához megfelelő feltételeket.
Szlovákiában 2003-ban, a szociális reform idején az állam egynegyedére csökkentette a támogatásokat, s a lázongó romák ellen a katonaságot vonultatták fel – ugyancsak Kelet-Szlovákiában. A roma polgárjogi és civil szervezetek éppen egy hónapja figyelmeztettek arra, hogy a Dusan Caplovic kisebbségikormány-alelnökhöz tartozó roma biztosi iroda teljesen passzív, s bár a szervezetek és az önkormányzatok is rengeteg projektet dolgoztak ki a roma integráció céljával, semmi nem történt, 2006-tól még az Európai Uniónak a roma-felzárkóztatásra elkülönített alapjából sem fordított a kormány egyetlen eurót sem oktatási és lakhatási helyzetük javítására.